Köhögés, tüsszentés

1997 óta ismerem a GNM-et és megtapasztaltan a sok év alatt annak pontosságát. Sok tanulságos esettel szembesültem, ezek közül két történetet szeretnék most kiemelni.

Bécsben a munkám során sok turistával érintkezem. Az emberek minél kedélyesebbek, minél többet nevetgélnek, annál több a borravaló. Így aztán idővel megtanultam humorosan beszélni az éppen aktuális, kedvezőtlen politikai helyzetről, melyet sokszor szarkasztikus megjegyzéseimmel is gazdagítok, majd ezt követően mindig tanulmányozom az emberek reakcióit.

Nemrégiben a Hofburgban egy német családnak a következőt meséltem: „Ott, az épület végén találhatók a köztársasági elnök hivatali irodái. Az elnök most éppen Ausztriában tartózkodik, erre a piros-fehér-piros nemzeti színű zászló alapján következtethetünk. Egy kis szerencsével Ausztria szabad országgá válik, ha majd az EU zászlaját leszedik.”

Erre egy férfi úgy elkezdett köhögni, hogy már azt hittem, megfullad. A 16 éves lánya pedig idegesen ennyit mondott: „Már megint a szokásos! Mindenegyes alkalommal, ha valaki EU ellenes megjegyzéseket tesz, kezdődik is a színházi jelenet!

A lány bővebben kifejtette, hogy édesapja egy ügynökségnél dolgozik, ahol EU-t népszerűsítő propagandastratégiák megszületésén dolgozik és természetesen heves EU-párti.

A fizetésnél (mindenek ellenére volt borravaló) megfigyeltem, hogy melyik kézzel nyújtja át a pénzt, tehát jobbkezes emberről volt szó. Nyilvánvalóan ez az ember mindent, ami az EU-val kapcsolatos, a saját területének, feladatkörének tekint és birtokfélelmi konfliktust, (esetleg rémület/félelmi konfliktust) szenvedett el, ill. rákerült egy sínre, ez pedig a gégefőizomzatra van hatással. A köhögése csak akkor ért véget, amikor az Albertina Múzeumnál egy viccet meséltem el egy nem odaillő építészeti vétekkel kapcsolatban, amin aztán ismét nevetni tudott.

Tüsszentés

A második történetem két nagyon előkelő hölgyről szól, szintén Németországból. Így fogalmaztam: „Ez Ausztria legdrágább marionett színháza: az Országház. A marionett babák fonalai Brüsszelig és Brüsszeltől még New Yorkig is elérnek. Minden baba távirányítással működik.”

A hallottak után az egyik hölgy hirtelen folyamatos tüsszögésbe kezdett. Mire a másik hölgy próbálta tudtomra hozni – szája előtt kinyújtva mutatóujját -, hogy barátnője nem szívesen hall ilyesmit, tudniillik a férje a német BUNDESTAG tagja.

Nos, megjegyzésem nyilvánvalóan nem tetszett neki, „bűzlött” számára az e fajta humor. Csak a Burgtheater-nál hagyta abba a hölgy a tüsszögést.

Amíg megjegyzéseimen az emberek nagy többsége nagyokat hahotázik és/vagy egyértelműen helyesel, azt vettem észre, hogy a politikailag európaiabb érzelmű polgárok Brüsszelből és Hollandiából származnak. Még szinte egy belga vagy holland sem derült a vicceimen igazán. Vajon milyen agymosásoknak lehetnek kitéve ezek a nemzetek? De a lelkiismeretem tiszta. A legelső kérdés, amit minden alkalommal felteszek az, hogy a politikai szempontból korrekt és elfogadott helyzetet vagy inkább az igazságot szeretnék-e hallani az emberek.

 

Megjegyzés:

Az test nem hazudik. Ráadásul, ha szerveink tüneteit kielemezzük, közelebb kerülünk az igazsághoz.