Mellgyulladás (mastitis)

Kedves Pilhar úr,

Hálás köszönettel tartozom a Dr. Hamer felfedezéseiről tartott szemináriumáért, mely során nálam sorra esett le a tantusz – és amelyről a 6 napos szeminárium után (persze még messze nem értettem meg mindent) teljesen meg vagyok arról győződve, hogy ez a felfedezés az évszázad, de talán az évezred legnagyobb felfedezése

A következőkben küldök Önnek egy esettörténetet, mely az Ön hatnapos szemináriumának legeslegelső órájában vált világossá számomra. Kihangsúlyozom, hogy beleegyezésemet adom ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza a beszámolómat. Főleg abban bízom, hogy a fiatal anyukákat segíti majd a megértésben, ha esetleg előfordult vagy előfordul a jövőben velük hasonló eset.

Mellgyulladás esettörténet

2011 nyarán egy komplikációs várandósság után spontán szülésem volt a terhesség 32. hetén és megszültem Annát és Larát, az ikerlányaimat. Ők azonnal a koraszülött intenzív osztályra kerültek, amely a gyermekágyas nők kórterme felett helyezkedett el, és amikor csak engedték, ott voltam velük éjjel-nappal.

5 nap után kiengedtek a kórházból, miközben az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Sírtam, mert már nem maradhattam két kicsi lányommal a kórházban és nevettem, mert viszont újra ott lehetek a 18 hónapos kisfiammal, Niklassal, az elsőszülött fiammal, akitől a kórházi ott tartózkodás ideje alatt el voltam választva.

A következő hetekben minden nap a lefejt tejjel mentem a kórházba, de minden nap el kellett búcsúznom tőlük.

Három hét múlva az orvosok kitűzték a kiadás időpontját. Nagyon örültem már, hogy végre hazavihetem őket, de mélységesen csalódtam, mert amikor megérkeztem a kórházba, hogy magammal vigyem őket, mert azt mondta a főorvos, hogy Annának az éjszakai zárójelentés előtti ellenőrzésnél kimaradt egy légzése. Az ikertestvérét, Larát azonban hazavihettem volna.

Kértem az orvosokat, hogy hadd maradjon még mindkettő a kórházban, mert miután 7 hónapon keresztül együtt „laktak” az anyaméhben és utána születésüktől fogva folyamatosan egy közös inkubátorban, nem akartam, hogy elválasszák őket egymástól.

Ám a következő kiadás előtti ellenőrzésnél is volt valamilyen rendellenesség Annánál, ezért a második alkalommal sem vihettem haza őket. Ráadásul azt mondták az orvosok, hogy Annát csak egy légzésellenőrző készülékkel együtt engedik ki a kórházból… Mindez egy napra rá valóra is vált.

Nagyon boldog voltam, hogy végre otthon vannak a babáim.

Egy nappal később a 40 fok feletti láz úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Ugyanakkor a bal mellem forró, vörös és kemény lett és pokolian fájt. A szülésznő, aki néhány órával később jött látogatóba, azt mondta, hogy mastitisem van, mert nem fejtem ki az összes tejet a mellemből.

Hogy mellgyulladásom volt, azt magamtól észrevettem. De a magyarázat nem volt világos számomra és igen nagy fejtörést okozott az nekem. Ezért mondtam neki, hogy az márpedig nem lehet, mert tényleg minden csepp tejet lefejek, hiszen két babát kell etetnem… és még a nem egészen kétéves fiam is legszívesebben ivott volna belőle…

Több, mint 12 évre rá, most kellett Helmut Pilhar szemináriumán megtudnom, hogy mi a mellgyulladás valódi oka. Elmondta, hogy a mellgyulladás egy „elválasztás-konfliktus” miatt van, annak a megoldási fázisában. Elmagyarázta ezen kívül, hogy a jobbkezes nőnek (mint amilyen én is vagyok) a bal oldala az anya/gyermek oldala. Minden, amit mondott, annyira logikus és egyértelmű volt, hogy azonnal kibuggyantak a könnyeim.

Végtelenül hálás vagyok, hogy végre megérthetem, mi is történt akkor valójában. És hiszem, hogy a fájdalmakat sokkal jobban elviseltem volna, ha ismertem volna az igazi összefüggéseket.

„Méghogy a le nem fejt tejtől…”

 

Szívélyes üdvözlettel!

Dr. Kerstin H.

 

Megjegyzés Helmut Pilhartól:

Nagyon szépen köszönöm az érthetően leírt esettörténetet.

U.i.:

Légzéskimaradás (apnoe) = a rekeszizom epileptikus görcse.

Konfliktus: kifulladok!

A gyerek valószínűleg kétségbeesetten sírt az anyja után. De ma már minden rendben van. 😉