Kutyusunk érdekes, a Germán Gyógytudomány szempontjából pedig tanulságos története.

Egy tanyán élünk az erdő szélén.  

Bogi, a 4 kedves kutyánk egyike – a kis puli, akit jó 3 éve vettünk magunkhoz egy menhelyről. Mindig is eleven volt. Az utóbbi hónapokban kicsit soványnak tűnt, de mozgékonysága, normál kedélyállapota és étvágya megmaradt és a hasa mindig érezhetően tele volt. Ezért nem sejtettük, hogy bármi baja lenne.

2010.12.15-én egy hetes távollét után érkeztünk haza. Barátunk szerint, aki ellátta az állatokat azt mondta, biztos mi hiányoztunk neki, mert 4-5 napja szinte ki sem jött a házából és nem is igen evett. Bogi hasa ekkor már hatalmas volt és kőkemény, ő maga meg csont és bőr. Másnap reggel azonnal elvittük Piliscsabára állatorvos ismerősünkhöz. Bogi szíve olyan gyengén vert, hogy azonnal megműteni nem merték, ezért erősítő infúziót kapott, de az állapota miatt a műtét halaszthatatlan volt, amire este már sor került. A műtét megkezdése után bő fél órával telefonált a doktornő, hogy a kutya felnyitott hasa egy merő daganat, nem lehet kiszedni és felébreszteni sincs értelme. Szomorúan indultunk Bogi földi maradványaiért a rendelőbe, ahol azonban lázas munka folyt. A doktornő keresztirányban is felnyitotta a hasüreget, és a 6,5 kg-os kutyából egy még soha nem látott méretű 2 kg-os lépdaganatot emelt ki. Ezután a daganat által elszorított szerveket visszatette és összevarrta. A kutyusnak a szíve ekkor alig vert, vérnyomása nagyon gyenge volt. Hazavittük még az altató hatása alatt. A doktornő szerint ezt nehéz lesz túlélni és az első három nap kritikus lehet. Gyorsan elővettük Dr. Hamer Tudományos Táblázatát és a lépdaganatnál azt olvastuk, hogy a konfliktus tartalma egy a vérhez asszociált önleértékelés, pld. vérző, nagy seb miatti harcképtelenség. Vérzési- és sérülési konfliktus. A biológiai értelem egyrészt a konfliktus aktív fázisában valósul meg: a perifériás trombocitopénia (alacsony vérlemezkeszám) mechanizmusában, másrészt a gyógyulási fázis végén: szplenomegáliában (lépmegnagyobbodás).

A konfliktus aktív fázisában a lépben – mely egy speciális nyirokcsomó -, a DHS-sel egyidőben beindul a nekrózis és ezzel együtt trombocitopénia. A DHS előidézője a természetben mindig egy súlyos, vérző seb. A trombociták csaknem eltűnnek a perifériás keringésből . Ennek biológiai értelme a trombus (vérrög) embólia elkerülése az érpályában.

A gyógyulási fázisban a trombociták száma spontán elkezd emelkedni. A lép a nekrózist újra feltölti és erősen megduzzad, a lép megnagyobbodik!

Ennek ismeretében perceken belül rájöttünk a tumor kialakulásának okára!

Kb. 2,5 évvel ezelőtt egy éjszaka nagy csetepatéra, morgásra és vonyításra riadtunk, kirohantunk és láttuk, hogy Bogi egy nála jóval nagyobb rókával vív élet-halál harcot. Jöttünkre a róka elmenekült, Bogit pedig láttuk, hogy igen erősen vérzik és hátsó része (húgycsöve) teljesen szét volt tépve. Na ekkor szenvedte el a konfliktust. Fizikailag viszonylag hamar rendbejött, de a jelek szerint sínre került. Mert hogy valahányszor az amúgy egymással teljes békében élő kutyáink egy-egy elásott csonton, vagy figyelemkeltő harapdálós-morgós játékon összemordultak, ilyenkor Bogi mindig sínre került, amit hamar meg is oldhatott, de a lépe mindig kicsit nagyobbra növekedett a túlélés érdekében. Ez vezetett el a jelenlegi helyzethez.

Bogi most már 10 nappal a kritikus műtét után rohamosan gyógyul, eszik, iszik, anyag-cserél. A „halálos ágyán” ijedtünkben megígértük neki, ha ezt túléli, akkor szobakutya lesz. Úgy látszik, ennek az ígéretnek a terhét hosszú ideig fogjuk boldogan nyögni.

Köszönet dr. Varga Noéminek az életmentő műtétért és dr. Ryke Geerd Hamernek a megértésért!

Kelemen Gyuri és Juli

 

Idézet dr. Ryke Geer Hamer: Krebs und alle sog. Krankheiten c. könyvéből:

„Lépnekrózis” (vérzési- és sérülési konfliktus)

A leukémiás esetek megfigyelése során igen különös jelenségre lettem figyelmes. Elsősorban a kórházba került gyerekeknél, akik vérátömlesztést kapnak, a következő fenomenális dolog történik:

Ha a thrombocyták száma pld. 100.000 volt azelőtt, egy-két óra eltelte után közvetlenül a vérátömlesztés előtt az újabb mérés már szinte nullás értéket mutatott. Ugyenezt figyelhettük meg egy nappal a gyerekek thrombocyta koncentrátum transzfúziója után.

Ha egy állat megsérül és vérzik, elszenvedhet egy vérzési- és sérülési konfliktust.

Az agyban a jobb oldali temporalis nagyagyi fehérállomány érintett, szervi szinten a lépben lépnekrózis jön létre!

A DHS pillanatától kezdve a perifériás vérben a thrombocyták száma pillanatok alatt bőven a normális alá, vagy akár a thrombopenia, ill. thrombocytopénia értékére csökken (kevés thrombocyta szám a vérben).

Mindez addig tart, amíg a konfliktus aktív.

Ha a konfliktus megoldódik, a jobb oldali frontális Hameri Góc a nagyagy fehérállományában beödémásodik, és attól függően, hogy a lépnekrózis a lép belsejében, vagy a lép perifériáján következett be, a lép teljes egészében megduzzad, vagy lépciszta képződik. A perifériás vérben a thrombocyták száma ismét a normális értékre emelkedik.

Ennek a biológiai konfliktusnak értelme olyan világos és egyszerű, mint amilyen nehezen tudtuk megérteni épp a természetszerűsége miatt: amíg az állatnak pld. nyílt sebe van, a fibrin és a vér aktivált alvadási faktorait a szervezet beúsztatja a vénákba. Ennek tulajdonképpen katasztrofális hatást kellene kiváltania: a teljes vénás rendszernek telítődnie kellene thrombocytákkal. Ebbe minden megsebzett állatnak bele kellene pusztulnia. De nem ez történik. Ennek oka nagyrészt az, hogy a szervezet (cerebralis irányítású) a thrombocytákat a perifériás vérpályákból kivonja és csak a sérülés területén koncentrálja azokat! Eddig tévesen úgy tudtuk, hogy a keringő vér funkciói többé kevésbé reagens kémcső funkciók, vagyis nem agyi irányításúak. Ennek magyarázata az, hogy az agyunk pánikesetben nem tud különbséget tenni a vérveszteség, vértranszfúzió, vagy „vérrák” között, ahogy ezt ma még nevezik.

Elsősorban a gyermekek azért szereznek vérzési- vagy sérülési konfliktust, mert a vérátömlesztéshez szükséges katéter behelyezésekor gondolatban fájdalmas „sérülést” élnek meg. Még a felnőttek is szerezhetnek ilyen „vér-konfliktust”, ha pld. félnek a vértranszfúziótól, ha félnek attól, hogy HIV-positiv (AIDS) vért kaphatnak.”