A rák okozója – Jo Conrad

Egész Ausztria és orvosok széles nyilvánossága követte figyelemmel az osztrák rákbeteg Olívia történetét. A tömegmédiák érzelemmel töltött híradásai mindig megakadályozták Dr. med. Ryke Geerd Hamer nyilvános szereplését, csak sarlatánnak és csodadoktornak nevezték, és esélye sem volt a Germán Gyógytudomány (régi nevén Új Medicina) bemutatására.

Miután felfedezéseit egy szlovák egyetem megvizsgálta és igazolta a Germán Gyógytudomány valódiságát, vizsgáljuk meg, mi volt olvasható a másik oldalon a Boulevard-újságírói körökben. A Germán Gyógytudomány hitelesítő eljárásáról és az egyetem igazolásáról természetesen nem tudhattunk meg semmit, de még a kis Olívia esete iránt mutatkozó, fokozódó nyilvános érdeklődés és Dr. Hamer letartóztatása után sem.

1998.09.11-én a Trnavai Kórház Onkológiai Osztályán a Trnavai Egyetem rektorhelyettese és az Ápolástani- és Társadalomtudományi Tanszék az alábbi igazolást adta ki:
Trnavai Kórház igazolásának megtekintése itt.

Az orvostudomány már alig tagadja, hogy a lelki okok nagy szerepet játszanak a megbetegedésekben. Dr. Hamer esetében azonban nagyon megoszlanak a vélemények. Ő azt állítja, hogy a ráknál a lelki folyamatok játsszák a legfőbb szerepet.

Először sokként érte a kis Olívia szüleit a hír, hogy kislányuk rákos. Helmut Pilhar, az apa az „Olivia – Tagebuch eines Schicksals” (Olívia – Egy sors naplója) c. könyvében leírja, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a különböző vizsgálatok során a bécsi általános betegellátó kórházban (Wiener AKH), amikor kételkedni kezdett az akadémikus orvosok kompetenciájában. Itt találkozott például a citosztatikumok kezelésére vonatkozó figyelmeztető táblákkal és felmerült benne a kérdés, vajon ezek az egyértelműen erősen mérgező anyagok hogyan képesek gyógyítani?

Először még szkeptikus volt az alternatív gyógyászattal kapcsolatban, és egyik ismerősük ajánlására feleségével együtt meglátogatták Dr. Hamert a kölni rendelőjében. A CT-felvétel elemzése során Dr. Hamer beleérző természete és minden kétséget kizáró tapasztalata, valamint kompetenciája jobban meggyőzte őket, mint addig életükben bármi más.

Helmut Pilhar a következőket írja a naplójában:

„Dr. Hamer nyugalommal és szeretettel beszélt. Először átvette tőlünk a hozott koponya CT-felvételt és felfüggesztette a háttérből megvilágosított üvegfal elé. (…). Helyesbítette a „Wilmstumor” elnevezést vesecisztára és elmagyarázta, hogy az akadémikus orvosok a cisztára többféle elnevezést használnak, attól függően, hogy éppen melyik stádiumban van. Azt mondta, a veseciszta miatt már nem kell aggódnunk, de még egyszer kezébe vette a nagyítóját és még behatóbban kezdte el tanulmányozni a falon függő CT-felvételt. A máj reléjében talált egy másik szervi elváltozást okozó folyamatot is, amelyik még nem volt megoldási fázisban. De szerinte ez sem ad okot különös aggodalomra, ha megfelelően változtatunk bizonyos körülményeken.

A diagnózis felállításán az volt a figyelemreméltó, hogy a koponya CT-n kívül semmi más nem volt előtte. Ezután vette kezébe az alhasi CT-felvételt, és ekkor mindkét előzőleg felállított diagnózisa beigazolódott. (…) A veseciszta okaként a „folyadék-konfliktus”-t jelölte meg, a még aktív fázisban lévő májrákért pedig egy „éhenhalás-konfliktus”-t tette felelőssé.

A „folyadék-konfliktus”-t egy magányosan megélt, folyadékkal kapcsolatos sokkszerű esemény válthatja ki. Gondolkoztunk egy ideig, és emlékeztünk arra az esetre, amikor Olívia egy fürdőtóban Veronika nénikéje karjai közt pánikba esett, mert a felfújt gumicsónak három légkamrájának egyike leeresztett, amikor kiesett belőle a dugó.

Az „éhenhalás-konfliktus”-t Dr. Hamer arra vezette vissza, hogy Erika, Olívia édesanyja visszament tanítani a munkahelyére, ami miatt már nem volt annyi ideje a konyhai teendőkre, mint azelőtt, ezért Erika édesanyja főzött. A nagymama bizony sok esetben nem tudta kielégíteni a kis Olívia igényeit, úgyhogy gyakran visszautasította az ételt, ill. nagyon sokszor szinte rá kellett kényszeríteni őt az evésre.

Dr. Hamer felhívta még a figyelmünket arra, hogy Olívia mostantól kezdve gyakrabban fog éjszaka erősen verejtékezni, ami a TBC-baktérium általi elbontás jele. Ezt a folyamatot is a természet értelemszerűen programozta be.”

Ellentétben a többi onkológussal, akik a kis Olíviának néhány hetet, maximum néhány hónapos túlélést jósoltak, Pilharék nemcsak ekkor látták beigazolódni Dr. Hamer jóslatait a rákos daganat fejlődésével kapcsolatban. Az Olívia nagy Wilmstumorja körül kialakult érzelgős szappanopera egy nyilvános vallási háborúvá fajult. Míg a médiák híradásai harsogták, hogy a már a halál előtt, az utolsó pillanatban lévő Olíviát csak a kemoterápia mentheti meg és miután megvonva a szülőktől gyermekfelügyeleti jogot előírták a kényszerkezelést, később a betegaktákból fény derült a gyógyszerészeti módszerek problematikájára, mert mint oly sokan mások is, Olívia belehalt az első citosztatikus kezelésbe. Természetesen reanimálták és még mindig él. Az újraélesztési intézkedéseket több bordatörés és egy tüdősérülés bizonyítja.

Az, hogy a bécsi általános betegellátó kórház Olívia betegaktáit oly sokáig vonakodott átadni a Pilhar szülőknek, azt bizonyítja, hogy ők maguk sem voltak meggyőződve arról, hogy minden olyan ideálisan sikerült, mint ahogy azt az onkológusok szépen előadták. Alig lehet tagadni, hogy a legmodernebb felfedezések ellenére manapság alig több embert mentenek meg a ráktól, mint húsz évvel ezelőtt.

A Germán Gyógytudományban Hamer doktornak a a diagnózis felállítására a CT-felvételek teljes mértékben megfelelnek, a koponya CT-re vetett egyetlen pillantással felismeri – a betegség kórelőzményének ismerete nélkül – a rákos folyamat elhelyezkedését a testben, tudja annak okát és azt, hogy akkor éppen melyik fázisban tart.

Az általa felállított „Rák vastörvénye” szerint egy heves konfliktus-élménysokk, melyet a beteg lelkileg nem tud feldolgozni, kihatással van a szervezetre. A konfliktus fajtája, pontos érzéstartalma tükröződik az agyban, ahol az elhelyezkedése egy pontosan meghatározott közvetlen rokonságban van a konfliktus érzéstartalmával és ez a „Speciális Különprogram” ugyancsak érint egy bizonyos, ehhez a konfliktushoz tartozó szervet. A rákos elváltozás minden fázisban másképp jelenik meg az agyban, úgyhogy Dr. Hamer a konfliktus idejét is pontosan meg tudja határozni. Sok esetben a konfliktuson már túl vagyunk és a különprogram kifut magától, és ami meglepő, hogy a rák magától gyógyul, ha a konfliktust megoldottuk.

A Germán Gyógytudomány diagnózismódszerében az a rendkívüli, hogy az agyi CT, a szervi CT és a fizikai és a konstitúciós (a beteg szervezetének reakcióképessége bizonyos ingerekkel szemben) lelkiállapota kölcsönösen igazolja egymást.

A kis Olívia felduzzadt hasa kétségtelen volt mindenki számára és egy ennek megfelelő megrökönyödést váltott ki az, hogy a szülők megtagadták az akadémikus orvostudomány által felkínált kezelést. Ez a visszautasítás persze természetesen nem volt egy végleges, mert Dr. Hamer könyveiben egyértelműen az olvasható, hogy a túl nagy térfoglaló eseménynél műtétet javasol.

Ő Olívia esetében sem utasított volna el egy műtétet, habár a tömegmédia makacs szadistának nevezte, nyilvánvalóan úgy, ahogy azt a hírközlési irányvonal megkövetelte. A veseciszta műtéti eltávolítása mindenképpen elfogadható lett volna, de nem a citotoxikus kényszerkemoterápia, amelyről minden szakember tudja, hogy mennyire mérgezők. De Olívia hasa elsősorban a mája miatt duzzadt meg ekkorára. Elegendő lett volna, ha műtéti úton csak a kis vesecisztát távolítják el. Ehelyett az egész veséjét kivették és ráadásul még egy kényszerkemoterápiában is részesítették őt.

A Hameri felfedezések részleteiről sok könyvben olvashatunk, a rákos megbetegedések két fázisra bontott folyamatai és az egyedfejlődés során a szervek csíralemezek szerinti kialakulása pedig egyértelmű és követhető.

A Tübingeni Egyetem Orvostudományi Kara 17 évig megtagadta, hogy Dr. Hamer felfedezéseinek helytállóságát hivatalos eljárás során hitelesítse. Ez most külföldön megtörtént. És ahogy Dr. Hamer mindig állítja, a felfedezései minden egyes rákos betegen követhetők, igazolhatók.

Túlságosan egyszerű dolog lenne azt mondani Hamer doktorról, hogy hivatásával ellentétesen gondolkodik, mert évekig belgyógyász orvosként dolgozott a Tübingeni Egyetemen, 1981-től a Müncheni Egyetemi Klinika Rákklinikájának vezető főorvosa volt. Számos hasznos orvosi műszert talált fel, mint például egy olyan orvosi szikét, amellyel vérzésmentesen lehet plasztikai műtéteket végezni, valamint egy transzkután szérumdiagnosztikai műszert.

Miután Dirk fia halála után ő maga hererákban betegedett meg, megkereste a betegsége és lelki állapota közti összefüggést, kikérdezte a klinikán az összes beteget, hogy voltak-e hasonló sokkban részük. Kivétel nélkül minden betegnél talált ilyet. Miután felfedezéseit meg akarta vitatni az orvosokkal, közölték vele, hogy választhat: vagy megtagadja a felfedezéseit, vagy elbocsátják a klinikáról.

Míg a tömegmédia minden egyes olyan betegére, akivel ő egyetlen egyszer is konzultált, majd később meghalt, rányomta a rosszindulatú félrekezelés és sarlatánizmus bélyegét, nálunk minden évben a kemoterápia, a sugárkezelés és a sebészet ellenére a tudomány égisze alatt emberek százezrei és még több ember hal meg.

Dr. Hamer bírósági eljárásánál még az ügyészség és a szakértők is kénytelenek voltak beismerni, hogy azok közül a betegek közül, akikkel ő konzultált, a legtöbb még életben van, amivel bizonyára a legkevesebb rákkezelő orvos sem dicsekedhet.

Az akadémikai orvostudománynak be kellene vallania, hogy az utóbbi évtizedek alatt a rákos betegek gyógyulási arányának növelésében semmilyen figyelemre méltó eredményt nem ért el. A modern onkológia a saját lábán álló, szilárdan megalapozott önálló iparágként működő rendszer, amely szigorúan eltapos minden konkurenciát.

(Részletek JO CONRAD beszámolójából)

Jo Conrad a brémai Nyílt Csatorna részére számos műsort készített vitatott témákról, könyveket írt „Entwirrungen” (Tisztázások) és „Zusammenhänge” (Összefüggések) címmel, melyekben kritikusan megvizsgál tudományosan elismert dolgokat, vallási dogmákat és politikai érdekcsoportokat. Erősen hajtva attól az óhajtól, hogy a dolgok mélyére ásson, sikerül neki bonyolult összefüggéseket érthetővé tenni eretneki gondolkodás nélkül.

(Kiadó: Langenbruch, Lilienthal – 27726 Worpswede)