Hólyaghurut

Az esettörténeteket olvasva és számtalan egyéb tanulmányról hallván, végre veszem a fáradtságot és én is írok egyet magamról. Mivel megértettem a Germán Új Medicinát, nem ez az egyetlen sikerélményem ezen a téren.

Első óriási felismerésem volt számomra, amikor rájöttem, mitől van az akkorra már krónikussá vált hólyaghurutom. Mulatnom kell azon, hogy krónikus, mert az ok igazán abszurd.

7 éves voltam, amikor az első hólyaghurutom volt. Az összes létező orvos alaposan megvizsgált. Én akkoriban azokat a vizsgálatokat nagyon kellemetlennek tartottam, de édesanyám ragaszkodott hozzájuk.

A hólyaghurut a későbbi években rendszeresen visszatért.

Az orvosok indoklása elsőre egyértelműnek látszott: Lányának nem szabad hideg a kőre ülnie! Anyám tehát nyomatékosan megkért, hogy ezt ne tegyem többé.

Mi következett néhány hónap múlva? A legközelebbi hólyaghurut. Pedig a mai napig is mindenkit biztosíthatok arról, hogy következetesen nem ültem többé hideg kőre, mert nem kívántam még egyszer azt a tortúrát az orvosokkal.

Így hát jött a következő indoklás: Úgy kell öltöznöd, hogy ne lógjon ki a derekad! Fiatal koromban pedig nagyon szerettem rövid felsőket hordani, de ettől kezdve már csak hosszú felsőket vettem fel és továbbra SEM ültem hideg kőre.

A későbbiek folyamán nyaralásunk úti célja felé tartva az autópálya menti parkolójában elkerülhetetlenné vált, hogy meglátogassam a mosdót. Természetesen nem ültem rá a WC-re, ennek ellenére a következő hólyaghurutomat azzal magyarázták, hogy a baktériumok felugrottak rám az idegen WC-ről.

Ezek után mellőztem az idegen WC-k használatát, ezen kívül hosszú felsőket hordtam, és nem ültem hideg kőre.

A soron következő felfázásomra egyszerű volt a magyarázat: hogy mégis a hideg kövön ültem, – én hiába állítottam az ellenkezőjét. Azt mondták, én még fiatal vagyok és magam sem tudom, mit csinálok. (Na, köszönöm szépen a bizalmat.)

A következő években már nem is kutattam felfázásaim okát, hogy mitől és miért jönnek. … Teljesen érdektelen volt számomra. Általában 10 napig szedtem az antibiotikumot és éveken át rendszeresen hólyaghurutom volt.

Majd megismertem a Germán Új Medicinát. Felkeltette az érdeklődésemet, vajon lehet-e az én felfázásaimnál is alkalmazni. Eredetileg azért jártam GNM önképző körökbe, hogy megtaláljam szénanáthám síneit (melynek egyébként mára többé-kevésbé lőttek. Spontán gyógyulás, ha-ha!) Egyszer csak ráakadtam néhány dologra, ami kapcsolatba hozható az örökös felfázásommal.

Balkezes vagyok és szedem a fogamzásgátló tablettát. (édesanyám kiskoromban átnevelt, 20 év után is fülemben csengenek szavai:     JOBB KÉÉÉÉÉZ? „grrr” – jó, jó. Most mindkét kezemet egyformán tudom használni.) Emiatt nehezen tudom beazonosítani a különprogramokat, mert ott csak a jobbkezeseket említik. Ennek ellenére ráakadtam saját problémámra.

A probléma az anyám volt. Mindig beavatkozott az életembe és elő akarta írni, hogyan éljek. A mai napig nem túl jó a kapcsolatunk, nem értjük meg egymást igazán, de találtunk egy középutat, ahogy együtt tudunk élni, ill. ahogy ki tudunk jönni egymással.

Egyik éjjel, amikor még nála laktam, berontott a szobámba amikor telefonáltam, mert folyamatosan hallotta a mormogásomat. Nemtetszését fejezte ki azért, mert éjszaka telefonáltam. Én viszont nem értettem, miért okoz neki problémát a telefonálás, és miért nem, ha a TV-t nézem. Nem is tudott logikus magyarázatot adni arra, hogy miért ne telefonáljak. Az én telefonom volt, a számlát pedig én fizettem.

Éreztem, ahogy nőtt bennem a harag. Nem tudtam felfogni, milyen jogon követel ilyet tőlem! Ahogy becsukta az ajtót, azonnal éreztem, hogy hólyaghurutom lesz.

Néhány perc múlva jelentkeztek a tünetek, pokolian fájt. Elő kellett készítenem az ágymelegítőt, hogy el tudjam viselni. Igyekeztem mondogatni magamnak, hogy ez rendjén van így, édesanyám már csak ilyen és nincs okom arra, hogy így felhúzzam magam. Ez némileg segített. Nem lovalltam bele magam túlságosan és nem idegeskedtem egész éjszaka. Kb. 5 percig nagyon haragudtam.

A hólyaghurut csaknem egy óráig tartott, majd teljesen elmúlt.

Hogy ez most egy ocsmány-, vagy egy birtokkijelölési konfliktus, azt nem tudom pontosan, de szerintem mindkettő ideillik.

Amíg ott laktam, vissza-visszatért a felfázásom, úgy, mint régebben. Óriási különbség volt azonban a kettő között: előre tudtam, hogy a felfázás csak egy óráig fog tartani, ha 5 percig mérgelődök az anyámon, és azt is tudtam, hogy utána elmúlik. Ezzel a tudással már csak az óramutatót kellett figyelni és várni, hogy elmúljon a fájdalom. Azóta orvosnál nem jártam. Nem tudom elkerülni a konfliktusaimat, de legalább kontrollálni tudom a konfliktus aktív fázis időszakát.

Aaaaaaannyira boldog vagyok, hogy már nem kell félnem attól a borzalmas hólyaghuruttól, mint ami fiatal koromban gyötört. Legutoljára 2003-ban kerestem fel az orvost. Ha a betegpénztárak jutalékot fizetnének azért, ha a beteg nem veszi igénybe szolgáltatásaikat, gazdag lehetnék, azáltal, hogy ismerem a testemet és lelkemet!

Nagyon köszönöm, Dr. Hamer!

És nagyon köszönöm Önnek!!!

 

***

Megjegyzés:

Ha éjszaka izzadást tapasztalt, akkor a sárga csoport (endoderma) is érintett volt (ocsmány konfliktus). Ez az esettörténet is szép példája annak, hogy a Germán Gyógytudomány ismeretével a veleszületett, sajátos tulajdonságainkat hogyan tudjuk irányítani.

 

A Germán Gyógytudomány szabaddá tesz!