Térdfájdalmak II.

Kedves Helmut! 

Az esettörténetek segítségével értjük meg legkönnyebben a GNM-et. Ezért most én is szeretnék ehhez egy kicsit hozzátenni.

1996 környékén volt, amikor szinte egyáltalán nem tudtam futni, olyan erős fájdalmak gyötörték mindkét térdemet. Néha még le is kellett ülnöm, ha olyan mértékben kierősödtek a fájdalmak, és mindez 26 éves koromban. Azelőtt hetente hatszor sportoltam, teniszeztem és aerobikoztam.

Jobbkezes vagyok, ami itt nem lényeges, mert mindkét oldalt érintette a térdprobléma, mind az anya/gyerek-, mind a partner-oldalt is.

Elmentem az első orvoshoz, aki azonnal kiderítette, hogy a porc erősen „elhasználódott” és fájdalomcsillapítót írt fel, de sajnos nem múltak a fájdalmak. Akkoriban még volt ott porc, amibe injekciót lehetett adni, és különböző porcerősítő készítményeket is szedtem, de semmi sem segített. Más orvos sem tudta csillapítani fájdalmaimat.

Aztán minden orvosi közbenjárás nélkül a következő évben teljesen elmúltak a fájdalmak.

Nem olyan régen, kb. 3 évvel ezelőtt kezdtem ismerkedni a GNM-mel és mivel a legegyszerűbb mindig saját betegségeinket ellenőrizni a Tudományos Táblázatban, ezért ez esetben én is ezt tettem. Gyorsan rá is találtam a konfliktusra. Ahogy már azt leírtam, sokat teniszeztem egyesületben is, más csapatok, egyesületek ellen.

Jelenlegi feleségemmel 1995-ben ismerkedtem meg és ettől kezdve a tenisz iránt már nem érdeklődtem olyan szintem, mint korábban – ez volt a fordulópont. Emiatt csaknem minden meccset elvesztettem, lehetett az egyéni vagy páros. Természetesen nagyon kellemetlenül éreztem magam emiatt, de tényleg nem érdekelt már a tenisz, persze az aktuális szezon közepén a csapatom még számított a játékomra. Így aztán folytattam, el is vesztettem minden meccset, amíg aztán végleg húztam egy vonalat és végre szögre akasztottam a teniszütőmet.

Ami viszont még kínos volt számomra, hogy még mielőtt abbahagytam, megjelentek a fiatalabb játékosok, az új tenisz-nemzedék és tenisztornákon ellenem is akartak játszani.

Korábban soha nem mert kiállni ellenem egyik fiatal sem. Ha jól belegondolok, ez volt a legfájdalmasabb az egészben, a fiatalok, akiket annak idején még „megettem volna reggelire”. Feleségem és szüleim legtöbbször eljöttek meccseimre. Ezért is volt érintett az anya- és a partner-oldal egyaránt, a partner-oldalhoz természetesen csapattársaim is hozzátartoztak. Elvégre nagy volt részükről az elvárás velem szemben.

Néhány hónap elteltével, amikor a tenisz egyáltalán nem volt már napirenden, elkezdődtek a térdfájdalmak. Nagyon csodálkoztam, már semmi sport és most kezd fájni a térd. Ma már tudom, hogy a csont- és porcproblémáknál, tehát az „önleértékelés-konfliktus”-oknál a gyógyulási fázis a legfájdalmasabb időszak.

Ami engem mindig megrendít, ha így GNM tudással a fejemben visszaemlékszem erre az időszakra, hogy én még a szerencsések közé sorolhatom magam, mivel a porc csak egy enyhe önleértékelési probléma. Ha egy komolyabb önleértékelést szenvedtem volna el, ez esetben talán a csontok bánták volna, ami talán még csontrákdiagnózist is eredményezhetett volna. És azt mindkét lábamnál. Ilyenkor az amputációt sem zárják ki a szakemberek és ez csak azért, mert teniszmeccseket vesztettem el és ez az önértékelésemet bántotta.

Ijesztő!

Köszönöm munkádat Helmut és mindenekelőtt, köszönöm Geerdnek.

Üdvözlettel:

Dirk V.

 

Megjegyzés:

Tavaly nyáron Dirkkel asztaliteniszt játszottunk és jól helyben is hagyott!

Köszönöm Dirknek ezt a történetet!

Helmut Pilhar