Polyarhritis (sokízületi gyulladás)

Nyomozómunka a Germán Gyógytudományban Dr. med. Mag. Theol. Ryke Geerd Hamer elmondása alapján.

De hát lehet ilyesmitől polyarthritist kapni?

Egy 42 éves jobbkezes hölgybeteg, akadémikus, 10 éve férjezett és két gyermek édesanyja gyermekként került Hamburgba (a szülők külföldön élő németek).

Az érettségi után szeretett volna az „előkelőbb társaság” tagja lenni, ezért egy golfos barátot szerzett magának. Ő is megpróbálta elsajátítani a golfjátékot, de ügyetlen volt, és barátjától neki mindig csak lebecsmérlő megjegyzés jutott: “Teljesen rosszul fogod az ütőt, ezzel a beállással soha nem jutsz előre, ez nálad egyszerűen lehetetlennek tűnik, inkább hagyd abba.” Valamikor eljutott ahhoz a ponthoz, amikor már nem bírta elviselni ezt a sznobot és keresett magának egy másik barátot, ismét az “előkelőbb társaságból”, újra egy golfozót. Detlefnél ugyanez volt a helyzet pepitában. Ő is ugyanolyan arrogánsan viselkedett.

Itt lépett közbe az édesanya és azt mondta neki: “Ha azt akarod, hogy Detlef veled maradjon, meg kell tanulnod golfozni, akkor is, ha nincs hozzá tehetséged.”

Ettől a pillanattól kezdve, mint ahogyan később kikövetkeztettük, érintve volt a gyermek-anya oldal is.

26 évesen már Detlef idióta, arrogáns megjegyzései is idegesítették, amikor elégtelen golftehetségéről beszélt.

Ezért hát a golfozót lecserélte egy jogászra, aki elbűvölte őt paragrafus zsonglőrművészetével. (De sajnos ő is nagyon arrogáns!)

Kezdetben örült, hogy nem kell már tovább hallgatnia az állandó fecsegést arról, hogy mennyire tehetségtelen a golfban, és így megoldódott a „golf-ügyetlenségi konfliktus”-a. A jobb kezén és jobb lábán a primer krónikus polyarthritis (PCP), vagyis a „sokízületi gyulladás” tünetei a következők voltak: vörösödés, duzzadás és fájdalom, elsősorban az ujj- és lábujjizületek, mely egy kicsit a bal oldalon is jelentkezett (az anyja megjegyzése miatt).

A nő végül Egonhoz, a jogászhoz ment feleségül és időközben két gyermekük született. Lassan azonban kiderült, hogy a nagy tekintélyű paragrafus-zsonglör férj arroganciája ugyanolyan elviselhetetlenné vált már számára, mint a másik két golfjátékos, Günther és Detlef arroganciája, csak a tartalmi elem változott. Az ilyesmit nevezzük „kiterjesztett sín”-nek.

Kiterjesztett sín

Különlegesség: A férj arroganciája mindig Günther és Detlef golfjátékos barátainak arroganciájára emlékeztette őt, sőt, még édesanyja megjegyzése is, miszerint „… akkor is, ha nincs túl nagy tehetséged a golfozáshoz.” Mivel most a lábaiban érzett fájdalmai miatt nincs már kedve sétálgatni és a férje egy buzgó sétáló, az átmeneti megoldási fázisokban természetesen problémái vannak a térdében („Te béna kacsa”) és már partnerként is alacsonyabb rendűnek érzi magát, ami a jobb vállban fellépő fájdalmakban nyilvánul meg szintén a megoldási fázisban. („Te nagyon beteges vagy.)

Felmerülhet Önökben a kérdés, hogy lehet-e a túl kevés golftehetségtől polyarthritist kapni?

Válasz: Igen, lehet.

Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, „kriminalisztikailag” nagyon tisztán kell dolgoznunk és minden tapasztalatot be kell vetnünk, de elsősorban egészséges emberi megértésre van szükség.

 

Terápia:

A hölgypáciens természetesen azt is akarta tudni, hogy mit tehet a heves polyarthritise ellen.

Azt mondtam neki, hogy másik perspektívákat kellene a játékba hozni, olyanokat, ahol a férje nem tud vele lépést tartani.

Példa: A férj egy keményfejű, arrogáns jogász, nincs humora, pocsékul táncol, kvázi sehogy. A felesége úgy táncol, mint egy istennő. Tehát azt mondtam neki, hogy semmi nem gátolja őt abban, hogy otthon minden hónapban táncos teadélutánt rendezzen. Minden vendég csodálja majd a Terpsichorét, a tánc isteni múzsáját. Férje szintén csodálattal bámulja majd, sőt, annál inkább, mert ő ebben egy abszolút nulla.

Ezt a páciens megértette és megírgérte, hogy azonnal nekilát a szervezésnek, mert a férj arroganciáján nem tud változtatni, ellenben saját önértékelését fel tudja építeni.

Ha belegondolunk abba, hogy az egészséges emberi megértést és bölcsességet nem lehet megtanulni, és a mostani civilizáció roncstársadalmának legtöbb intellektuális és fafejű embere elég jól boldogul intelligenciájával, de mindemellett egyáltalán nem sajátja az egészséges emberi megértés, akkor ez a mi terapeutás optimizmusunknak megszabja a határait.