Az Amerikai Rákellenes Intézet beismerte: milliókat kezeltek tévesen “rák” ellen

A betegek többsége, akiket az elmúlt évtizedekben Amerikában rák ellen kezeltek feltételezhetően nem is szenvedtek rákos betegségekben.

Ez derül ki abból az új jelentésből, ami az amerikai Rákellenes Intézet (U.S. National Cancer Institute, NCI) megbízásából készült.

Az állami tanulmányi jelentés, ami a Journal of the American Medical Association (JAMA) újság internetes-kiadásában jelent meg, a Rák járványszerű elterjedése fő okának a betegség vizsgálati eredményeinek eltúlzott értelmezését és téves diagnosztizálását nevezi. Ez a kettő együttesen vezethetett oda, hogy milliónyi egészséges emberen végeztek el feleslegesen kemoterápiás, besugárzásos és műtéti beavatkozásokat.

A riport drámaian feltárja és bemutatja, hogyan és miként diagnosztizáltak számos esetben rákos megbetegedéseket. A »Mellrák« esetében például néha nem is mellrákról, hanem egy jóindulatú elváltozásról, mint a Duktális karcinóma in Situ (DCIS) van szó. /A DCIS a ductalis carcinoma in situ kifejezés jelentése az emlő ductusaiból (csőrendszeréből) kiinduló, de nem invazív (nem terjedésre hajlamos) úgynevezett in situ daganat/. Ennek ellenére a DCIS-el rendelkező nők millióinál Mellrákot diagnosztizáltak, aminek következtében olyan betegség ellen kezelték őket, ami valószínűleg sosem jelentett volna problémát az életük során. Hasonlóan előfordul, hogy a nagyfokú prostaticus intraepithelialis Neoplasia-nál, ami a férfiak esetében a prosztatarákot előzheti meg, az esetek többségében olyan kezelést kapnak, mint egy ténylegesen rákos esetben.

»Az Amerikai Egyesült Államok onkológiai gyakorlatában reformokra és kezdeményezésekre van szükség ahhoz, hogy kontrolálni tudjuk azt a problémát, amit a rák túldiagnosztizálása és túlkezelése okoz, ismertette egy a National Cancer Institute- által megbízott munkacsoport« olvasható a Medscape.com oldalon a tanulmányról.

»A talán leginkább meghatározó változás abban lehetne, a csoport véleménye szerint, ha a premalignus /daganatmegelőző/ megbetegedéseket, mint a duktális karcinóma in Situ és a nagyfokú prostaticus intraepithelialis Neoplasia-t nem mint ›Rák‹ határoznánk meg.«

Az általános orvosi rákkezelési módszerekről ismételten bebizonyosodott, hogy valójában a rákos megbetegedést előidéző okoknak bizonyultak.

 

Ez igen sokkoló beismerés, ha figyelembe vesszük, hogy az NCI egy olyan, az állam által finanszírozott intézmény, amely az egészségügyben általában az általános orvosi rákdiagnosztikát és kezelést támogatja, még akkor is, ha azok nem hatékonyak.

A lényeges mégis a végkövetkeztetés,- miszerint egészséges emberek millióit kezeltek méreggel és besugárzással, olyan betegséggel szemben, amiben nem is szenvedtek. Többségüknél, feltételezhetően ennek következtében alakultak ki a tényleges rákos daganatok, amely az egyének halálához vezetett.

Mint kiderült, a »Korai felismerés« az alapjaiban hibádzik, mert a felhasznált diagnosztikai módszerek többsége nem tud különbséget tenni jóindulatú és rosszindulatú rákos sejtek között.

Ennek következtében sok esetben tévesen állítják fel a rák diagnózisát, majd a pácienseknél kialakulnak a rákos daganatok a rák elleni kezelések következtében, amiben sosem szenvedtek – ez olyan jelenség, amely rámutat az egész modell abszurditására.

»Még akkor is, ha a daganatot idejekorán felismerik, hogy műtéttel, kemoterápiával és/vagy besugárzással ártalmatlanná tegyék, ismeretes, hogy a daganaton belüli egyes cancer-őssejtek megerősödnek és az általános orvosi kezelések során rosszindulatúvá válnak.«, mondta Sayer Ji a GreenMedInfo.com-tól.

»Például a közelmúltban a Los Angelesi California Egyetem Jonsson Rákkutató Központjának tudósai átfogó kutatásaik során rámutattak arra, hogy a sugárterápia során használt hullámhosszok a Emlőrák-őssejteket nagyon rosszindulatú a kezelés után 30 szoros Malignitással rákőssejt-szerű sejtekké alakítják át.«

A Rák valójában a szervezet túléléséért tett kísérlete és nem egy külső »támadás«

Sayer Ji nézőpontja szerint a rák általános orvostudományi modellezése lényegében abból áll, hogy a rákot tévesen egy külső támadásként kezeli, ami ellen agresszíven szigorú kezeléssel kell harcolni, s nem a túlélési mechanizmusként, ami valójában lenne. Ha egy szervezet folyamatosan tápanyaghiányban szenved, vagy sugárzás, karcinogének és más mérgek hatnak a környezetében és étrendjében, akkor a rák, mint reakció kialakulhat ezekre a hatásokra.

»A rákról alkotott teljes szemléletünket, az Ellenségről aki minket ›megtámad‹ és aki ellen háborút kell viselnünk, át kell alakítanunk valami olyasmire, amit a szervezetünk tesz feltehetően azért, hogy egy egyre inkább barátságtalan, tápanyagokban szegény, rákkeltő- és sugárzással telített környezetben életben maradjon.« hangsúlyozza Sayer Ji.

 

Ethan A. Huff

2011.

Forrás: http://info.kopp-verlag.de