Dr. Hamer elbeszélésében
Értelmes biológiai különprogram egy Hameri Góccal
(DHS = nagyon súlyos, hirtelen fellépő, drámai hatású és magányosan átélt súlyos lelki traumát okozó megrázkódtatás)
Egy 17 éves, jobbkezes tanuló elvesztette az Ifjúsági Teniszklub Bajnokságának záró meccsét egy vetélytársa ellen, akit egyébként mindig legyőzött. Gyászos nap volt ez számára, semmi sem sikerült neki. Alacsonyabb rendűnek érezte magát, és az önértékelése porig lett rombolva.
DHS (Dirk Hamer-szindróma):
Ez a konkurens játékos elleni torna teljesen váratlanul érte, szó szerint a „rossz lábán, ez esetben a partner-térden kapott találatot”.
Tüneti megnyilvánulás:
Senki nem vette észre, hogy ez a sportolói önleértékelés az elkövetkező időben a térd sípcsontfejének és combcsontfejének csontszöveteit feloldotta (elmésztelenítette = ostolysis), mert a csontváz minden részének megvan a hozzá tartozó speciális önleértékelés-konfliktustartalma. A térdhez például a „nem vagyok elég sportos”-konfliktus tartozik, a sportossági önleértékelés. Sőt, a tartós szimpatikotónia által különösen jó teniszező lett belőle, és a következő szezon végén meg is nyerte a visszavágót a konkurens játékos ellen. Attól kezdve azonban problémák jelentkeztek a jobb térdében.
Konfliktustartalom: Osteolysis (csontszövet feloldódása = a csont elmésztelenedése). Térdosteolysis a sportolói önleértékelés miatt, pl. „ Ha gyorsabb lettem volna, akkor megnyertem volna a teniszbajnokságot”. Amikor 4 héttel később a nagynénjével, egy doktornővel eljött hozzám, nem lehetett nem észrevenni, hogy a térd az ízület felett és alatt a térd teljes egészében meg volt duzzadva = megoldási fázis (MK-fázis). A páciens a megnyert visszavágó meccsnek köszönhetően természetesen megoldotta az önleértékelési konfliktusát. Attól kezdve az, hogy fájt a térde, nekem, aki korábban a Heidelbergi Egyetemi Klinika fürdőrészlegét vezette, teljesen normális esetnek számított: mi ezt annak idején „akut ízületi rheumatismus”-nak neveztük. Az ilyen betegeket beutaltuk a közeli gyógyüdülőkbe, ahol a pácienseknek 3-4 hónapig nyugodtan kellett feküdniük. Ha patológiás törésekről volt szó – ahogy ebben az esetben is –, gipszsínt kaptak, hogy biztosítsuk az ízület nyugalmi állapotát. A pácienseknek ez nagyon unalmas volt, azonban soha nem halt bele egyetlen páciensünk sem. Később aztán a térdet lassan újra el kellett kezdeni mozgatni. Nagyon sok sportoló (futó, teniszező, focista, kézilabdás stb.) küszködik a karrierjének ideje alatt ezzel a megduzzadt térddel. Minden esetben, amikor nagy győzelmet aratnak, felerősödnek a duzzanatok, erősödnek a fájdalmak (megoldási fázis = fájdalmak), és egy nagy vereség után (pl. döntő elvesztése) látszólag ismét minden „jobb” lesz (konfliktus-aktív fázis = KA-fázis). Ha ez egy szindrómával együtt jár, a megoldási folyamat jelentősen „súlyosbodik”. Ahogy már említettük, ezt régen „akut ízületi rheumatismus”-nak nevezték.
Az ÉBK biológiai értelme: a csont megerősítése, mely erősebb lesz, mint korábban volt. Manapság a térdet tudatlan módon pungálják, ezáltal az újonnan képződött csontszövet (callus beszüremíti (involválja) a környező lágy részeket, majd csontrák (osteosarcoma) keletkezik, melyet rögtön kemoval és morfiummal, vagy amputációval „kezelnek”. Az elhalálozási arány az osteosarcoma esetén ijesztően magas, 90 % feletti. A pácienseknek természetesen leukémiájuk is van. De a leukémia is egy Értelmes Biológiai Különprogram, annak is a 2. fázisa (megoldási fázis) után– egy csontvesztéses folyamat (osteolysis) után következik be. A kemomedicina a leukémiát önálló betegségnek tekinti, pedig az nem más, mint egy már lezajlott csontvelő-depresszió gyógyulási folyamata. Minden leukémiás fázist megelőz egy vészes fehér- és vörösvérsejt-hiányos fázis. A leukémia előtti vészes fehérvérsejt-hiányos fázist az önleértékelési konfliktus aktív fázisában láthatjuk, szervi szinten ilyenkor a csontszövet elmésztelenedése van folyamatban. (osteolysis). A konfliktusmegoldással (CL = conflictolyse) az addig gyenge fehér- és vörösvértestek vérképzése új lendületet vesz. A fehérvértestek (leukociták) nagyon gyorsan (leukémia), a vörösvértestek (erithrociták és trombociták) 3-8 hét késéssel kezdenek el szaporodni. Ezt nevezzük „késleltetett vörösvértest-képzésnek” (erythropoesis). A végén a fokozott vörösvértest termelésének (erythrocitémia) mutatója kvázi már felfelé ível. Néhány ember számára csak nehezen érthető az a tény, hogy a konfliktusmegoldás után a megoldási fázisban (= leukémia) az erek átmérője nagyobb lesz. Ezáltal a számadatok hemoglobin- és az erithrocitaszám csökkenését mutatják, de ez csak egy álanémia, mert a nagyobb mennyiségű szérummal a nagyobb térfogatú erekben a vér jobban fel van hígítva (a hematokrit 20%-kal kevesebb), pedig a vörösvértestek termelése már nem mutat csökkenő tendenciát, sőt ellenkezőleg, az erithrocitopoesis elhúzódása után fokozottabban beindul a termelésük (erithrocitémia).
A „leukémia” tünet nemcsak egy Értelmes Biológiai Különprogram önleértékelési konfliktusból eredő megoldási fázisa után fordul elő, hanem a csontvelő atombomba-támadás vagy atombaleset (Hirosima, Nagasaki, Csernobil) miatti besugárzása után is a „leukémia” tünetegyüttest figyelhetjük meg a csontvelő helyreállítására irányuló kísérlet jeleként. A kemo- és röngten-sugárkezelések tönkre teszik a megoldási fázist. Bár megszűnnek a fájdalmak, a helyreállítási fázist általában visszafordíthatatlanul tönkre teszik. Ezért értelmetlenek ezek a kezelések.
Függelék: Miután 1986-ban hatósági cselszövéssel bevonták az orvosi működési engedélyemet, a bíróságon büntetőügyet kreáltak ebből az esetből. „Engedély nélküli terápia.”
Pedig a fiatalembernek pusztán orvosi felelősségtudatból, jóindulatból és térítésmentesen csak egy gipszsínt helyeztem fel azért, hogy a térdtörést szenvedett lábbal a gipsz-sínbe rakva vissza tudjon menni Észak-Németországba, ahol másnap bement a kórházba. Ha ezt nem tettem volna meg, akkor a fentiek ellenkezőjével, a „kötelező segítségnyújtás elmulasztásával” vádoltak volna.
A későbbi tárgyaláson a gipszsín tárgyi bizonyítékként, corpus delicti feküdt a bírói pulpituson. A bíró úgy döntött, semmit nem lett volna szabad tennem annak ellenére, hogy ő nagyon pontosan tudta, a Germán Gyógytudomány helyes, és hogy egy bizonyos vallási közösség már 1984 óta alkalmazza.
Ez volt a híres gipszsíneset.
