Értelmes biológiai különprogram egy Hameri Góccal
(DHS = nagyon súlyos, hirtelen fellépő, drámai hatású és magányosan átélt súlyos lelki traumát okozó megrázkódtatás)
Egy jobbkezes női páciensnek két daganata volt a bal mellében. Az egyik a régóta fennálló, édesanyjával folytatott, ma is fennálló folyamatos vita miatt keletkezett, egy újabb pedig a gyermek apja ellen folytatott apasági perkonfliktus miatt. A gyermek féléves volt, akit szoptatott, hiszen bőven volt teje, és ezen a téren nem is történt volna nagyobb baj, ha nem csinált volna butaságokat.
Miután rátalált a Germán Gyógytudományra, abban reménykedett, hogy ha véget ér az apasági per, megoldódik mindkét konfliktusa. Egy évig minden jól ment, aztán talált magának egy barátot.
Egyik este elment hozzá a gyerekével együtt, hogy együtt töltse vele az éjszakát. Amikor a barátja észrevette a két csomót a mellében, melyekről azelőtt nem beszélt neki, dühbe gurult, és elkezdett kiabálni vele:
DHS (Dirk Hamer-szindróma):
„Te mocskos csaló, be akartál csapni, hiszen rákos vagy, fúj undorító, ez fertőző. Azonnal szedd a sátorfádat a kölyköddel együtt.”
Majd gondolkodás nélkül félig levetkőzve, gyermekével együtt kidobta őt a lakásból.
Ez a büszke asszony ilyen megaláztatást még soha nem élt át. A hidegtől és szégyentől reszketve a lépcsőházban öltözött fel, karjára vette síró gyermekét, és egy kilométert gyalogolt a következő taxi-állomásig a hideg éjszakában.
Tüneti megnyilvánulás: Röviddel ezután a bal mellén található mindkét csomón nőtt egy melanoma, annak jeleként, hogy mostantól eltorzítottnak, csúfnak érezte magát a DHS hatására, holott előtte másfél évig problémamentesen élt ezzel a melldaganattal, és közben kiválóan tudta szoptatni gyermekét. A melanoma az irhának egy adenoid (mirigyes) sejtszaporulata (kisagyi irányítású), mely a konfliktus-aktív fázisban növekszik.
Konfliktustartalom: „Bemocskoltság-, elcsúfítottság-konfliktus”. Az integritás megsértése, az elcsúfítottság vagy eltorzítottság érzéssel.
Az ÉBK biológiai értelme: Az ősi irha védelmi réteget képez (corium)-bőrréteg, a bőr középső rétegének megerősítése. Régen a fejlődéstörténet kezdetén még nem takarta a laphámréteg. A megoldási (MK) fázisban a melanoma gombák vagy mycobaktériumok segítségével tuberkulotikusan elsajtosodik – miközben a külső bőrrétegen semmi sem észlelhető, azaz a felhám sértetlen marad, és alatta elbomlik a melanoma. Ha kifelé nyitott, akkor bűzös, tuberkulotikus elsajtosodással, úgynevezett nyított bőr-TBC-hez, a leprához hasonlóan bomlik el. A mycobaktériumok ugyanilyen módon működnek.
Gyakorlatilag az úgynevezett mellmirigyrák is egy betüremkedett irharéteg (corium), egy melanoma. Egészen addig, amíg a tumort egy biopsziával nem nyitják meg, addig a sejtszaporulat egy ártalmatlan TBC-s elsajtosodással elbomlik és a helyén hátra marad egy kaverna. Ha nincsenek jelen a mycobaktériumok, akkor a csomó ott marad. Egyébként az ózonrétegnek és a napsütésnek a bőrrákhoz/melanomához semmi köze, sokkal inkább a hisztériához, annak, hogy azt hiszik, hogy a napsütés bőrrákot vált ki. Ha minden embert, akik pl. egy uszodában békésen napozik, pontosan megvizsgálnának, akkor minden másodiknál találnának egy pigmentfoltot, melyet „fakultatívan rosszindulatúnak” lehetne nyilvánítani. A pánik megteszi a többit, és akkor így hangzik: „Nézzétek, nő a pigmentfolt, az egy melanoma – rögtön tudtuk.” A páciens valójában ott, azon a ponton elcsúfítva, eltorzítva vagy bemocskolva érzi magát.
Meg kellene szoknunk, hogy a tuberkulózist biológiailag újra egy normális dolognak tekintsük. Persze, egy kicsit ilyenkor bűzlik, éjszakánként hajnaltájban izzadunk, 2-3 hónapig fáradtak vagyunk és gyengék. Ez minden tuberkulotikus, az ősagy irányítása alatt álló különböző szerveknél így zajlik. De túléljük – és hát ennek értelme van.
Téves az az elképzelés, hogy: „Egyre rosszabb lesz az állapotom, most már az ágyból sem tudok felkelni. Két héttel ezelőtt még erősebb voltam, fent tudtam lenni.” Az efféle elképzelések csak a butaságot jelzik. Majdnem mindegyik ilyen betegnek jó az étvágya! Ez nem lehet a betegség jele, gondoljuk csak végig.
A legrosszabb ebben az, hogy egy roncstársadalomban élünk. Senki sincs, aki otthon ápoljon minket. Mindenki elmegy dolgozni vagy nincs kedvük ahhoz, hogy vállalják a felelősséget ebben a szórakozó társadalomban. Egyetlen lehetőségként marad az út a kemo-gyilkosokhoz a kórházig. A többit már ismerjük.
