Motoros és szenzoros ÉBK

Dr. Hamer elbeszélésében

Értelmes biológiai különprogram egy Hameri Góccal

(DHS = nagyon súlyos, hirtelen fellépő, drámai hatású és magányosan átélt súlyos lelki traumát okozó megrázkódtatás)

 

 

Ez egy állatorvosnő gyermekének története…

Tragikus módon minden egy himlő elleni védőoltással kezdődött másfél évesen. Aki ismeri a himlő elleni védőoltást, az tudja, hogy az a legtöbb kisgyermeknél nem okoz különösebb pszichológiai megrázkódtatást, különösképpen, ha a doktornő az egészet pszichológiailag ügyesen kezeli, és technikailag briliáns módon tudja kivitelezni. De elég, ha a kisgyermekek közül csak egyetlen egy elkezd ordítani, vagy teljes erőből kapálódzni, védekezni, úgy, hogy erőszakkal kell lefogni és úgy, hogy esetleg a többi gyermek is ott van már a teremben az édesanyjuk karján vagy talán amikor az orvos először ad ilyen oltást, és nagyon ügyetlen. Nos, ilyenkor a kicsik között elszabadul a pokol.

DHS (Dirk Hamer-szindróma):

Egy kislány hatalmas DHS-t szenvedett el, amikor a lapockái közé (paravertebralis) egy himlő elleni védőoltást kapott. Kézzel-lábbal védekezett, torkaszakadtából sírt.

Megnyilvánulás:

Röviddel ezután a gyermek mind a négy végtagjára lebénult. Az orvosok tévesen egy gerinccsatorna-daganatra gyanakodtak, tehát nem egy teljes harántbénulásra. Ez által a konfliktust továbbra is aktívan tartották, mert hiszen mindig ugyanazon a helyen próbálták „kezelni”. A konfliktus-aktív fázisban (KA-fázis) a motoros bénulás – a konfliktus intenzitásának megfelelően – erősödik. Egyre kevesebb vagy semennyi impulzus nem jut el a nagyagy motoros kérgi központjából a harántcsíkolt izomzatba. Egyes izmok, teljes izomcsoportok, vagy egész végtagok is érintettek lehetnek. A bénulás nem fájdalmas, de mindenestre hosszabb távon nagy esély van egy következménykonfliktusra, és ezzel egy skizofrén helyzet kialakulására!

Konfliktustartalom:

Lábakra kivetítve: nem tudok elmenekülni vagy együtt lépést tartani valakivel;

Karokra, kezekre kivetítve: nem tudok kapaszkodni, nem tudom megvédeni magam;

Vállakra, hátizomzatra kivetítve: nem tudok kitérni;

Lábak bénulása estén: már azt se tudom hova / merre, vagyis „se ki – se be” konfliktus – ún. SM (sclerosis multiplex).

Biológiai értelmezés: 

Tetszhalott-reflex.

U.i: A bénulásnak két fajtáját különböztetjük meg:

Motoros bénulás, mely a nagyagyfélteke motoros kérgi központjához kapcsolható. A másik a szenzoros bénulás, melyet a szenzoros kéreg központjához köthetünk, miközben a központi idegrendszerhez vezető (afferens) út blokkolva van. Az ehhez tartozó konfliktusok a „nem tudom észrevenni” vagy a „nem tudom érezni” félelmeinkből adódnak. Ezek a konfliktusok (DHS-sel) szenzoros bénuláshoz vezetnek.

Az SM elnevezés onnan származik, hogy régen a nagyagy fehérállományában azon a ponton, ahonnan az izomzat táplálása történik, kis gliafoltokat találtak a kontrasztanyaggal elkészített koponya CT-felvételén, amikor átmenetileg már kisebb megoldásokat találtak a konfliktusra. Ilyenkor ezek a foltok, a kis gliomák fehérre színeződtek, amit tévesen „sclerosis”-nak neveztek el (sclerosis multiplex).

Ha egyáltalán valamikor konfliktusmegoldásra kerül sor (a gyermeknél talán csak évek múltán), a Hameri góc (HG) az agyban beödémásodik. Ezáltal a motoros funkció átmenetileg érezhetően rosszabbodik. Kontrollálatlan rángások lépnek fel. Mindig megjelennek az epilepsziás rohamok, melyet kísérhetnek behatárolt (focalis) izomgörcsök, de a teljes jobb és bal oldali, motoros nagyagykéreg központjára is kiterjedhetnek, tónusos-klónusos görcsöket okozva nyelvharapással, habzó szájjal, nyelvcsapkodással stb. Ilyenkor a pácienst/a gyermeket rohammentővel kórházba viszik, ott természetesen „diagnosztikai okokból” újra megszúrják, így ismét ugyanarra a sínre helyezik, és egy esetleg bekövetkező újbóli megoldáskor természetesen ismét bekövetkezik az epilepsziás roham. A pácienst ráadásul most már epilepsziás betegnek bélyegzik meg.

A leggyakoribb következménykonfliktusok egyike az orvosok diagnózisa: „Önnek sclerosis multiplexe van, és nem fog tudni járni” – vagy valami hasonló. Emiatt a páciens abban a pillanatban megéli a „nem tudok többé járni” következménykonfliktust, mely többnyire rendíthetetlenül, a páciens (a gyakorlatilag téves) „diagnózisba” vetett hite miatt, pont a hite miatt kvázi, mint egy hipnózis utáni bevésődés (engramma) beragad, és őt emiatt terápiás szempontból nagyon nehéz már megközelíteni. Gyakran előfordul, hogy az SM-diagnózis hallatára a páciens számára az első konfliktus teljességgel tárgytalanná válik, mert most az ő valós megbetegedése áll előtérben. Azonban az aktív következménykonfliktusa miatt a bénulás továbbra is fennáll.

Egy biztos: az SM, abban az értelemben véve, ahogy mi gondoltuk, soha nem létezett. Ebből adódóan a Germán Gyógytudományban ma már nem beszélünk SM-ről, hanem motoros vagy szenzoros bénulásokról, melyeket már egészen pontosan hozzá tudunk rendelni a homunculushoz a motoros és szenzoros nagyagykéreg központjában, míg minden izomnak van egy corticalis, nagyagykérgi beidegződése és egy trophicus (tápláló), nagyagy-fehérállományi beidegződése, vagyis normális esetben két Hameri góca (HG).

A harántbénulásos eseteink 70 – 80 %-át is ebbe a csoportba sorolhatnánk.

Az ilyen esetekben mindig úgy kell eljárnunk, mint egy bűnügyi nyomozónak. Pontosan rögzítenünk kell, hogy mikor, melyik bénulás következett be. Már nem tehetjük meg azt, hogy amit nem tudunk megmagyarázni, azt egyszerűen besoroljuk a harántbénulásokhoz. Azok a gyermekek, akik bénulással jöttek a világra, méhen belüli (intrauterin) létük során egy súlyos konfliktust szenvedtek el, mely a motoros vagy a szenzoros központba csapódott be. A beteg egy szenzoros konfliktus megoldása után az epilepsziához hasonlító krízisben egy rövid, átmeneti öntudathiányos (absence) állapotba kerül, mely napokig fennállhat anélkül, hogy valós kómába esne. A páciensekhez lehet beszélni, félig maguknál vannak, tudnak enni, majd végül ismét visszatérnek teljes tudatállapotukba. Minden Biológia Különprogramnak saját specifikus módja és formája van az epilepsziaszerű vagy epilepsziás krízisek levezénylésére. A motoros konfliktus esetén, ahogy már beszéltünk róla, a betegnél a tipikus epilepsziás roham jelentkezik, míg a szenzoros konfliktusnál a rövid öntudatlanság (absence) állapotába esik. Ezt másként „hideg napok”-nak is nevezzük.

 

Copyright © Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer