Kedves Helmut,

az idén a Germán Gyógytudomány ismeretében saját szememmel kellett megtapasztalnom, hogy a modern orvostudomány manipulálásának és módszereinek köszönhetően hogyan küldtek két, hozzám közel álló nőt rövid időn belül a halálba. Mindezt a diagnózispánik, az érintettek és a hozzátartozók tudatlansága, valamint a Hamer doktor elleni jogi és mediális aljasságok miatt nem tudtam megakadályozni.

Barátom édesanyja 78 évesen fiatal volt, életvidám és még agilis, néha egy kicsit itt fájt, egy kicsit ott fájt neki, de ezek a panaszok a korának megfelelően jól viselhetők voltak. A családban bekövetkezett változás miatt (a legkisebb fia elköltözött), 2016. május/júniusában volt néhány önleértékelés- és elválasztás-konfliktusa, melyeket azonban mindig jól át tudott vészelni. Azt gyanítom, hogy az elválasztás-konfliktusa miatt a szívkoszorúér-artériái (intima/angina pectoris, ektoderma) voltak érintettek, az önleértékelés-konfliktusa miatt pedig az artériaizomzat (mezoderma). Elment a háziorvosához, mert ez idő tájt kora hajnalban néhányszor (kb. 3 alkalommal) mellkasi fájdalmat érzett szívrohammal, hányingere volt és félelem töltötte el (gondolom, az epilept. krízis és így már a gyógyulási fázisban). Ilyen hasonlót már régebben is tapasztalt. Az ilyen krízisek után kiválóan érezte magát. A háziorvos ezért nem tudott megállapítani semmit és beutalta őt a kórházba (egy nagy konszernbe). A barátom bevitte őt, a legjobb egészségben és vidámságban. Előre figyelmeztettem, hogy jobb lenne, ha el sem kezdené az orvosturizmust, hanem egyelőre várja ki, amíg a családban befejeződnek a változási folyamatok.

A kórházban közvetlenül megkapta a sokkdiagnózist, hogy három szívinfarktusa volt (ennek a diagnózisnak következtében: szívburokmesothelioma = szívburok-folyadékgyülem?) és befektették az intenzív osztályra. Ott megállapították, hogy a vérerek kissé össze vannak szűkülve, de ez ártalmatlan. Rajtam és a barátomon kívül a családban nagy lett a riadalom. Mi ismertük a Germánt. Mindenesetre nagy volt a riasztás és aggódtam emiatt az ostoba diagnózis miatt. Két nap múlva a beteg előzetes értesítése és a hozzátartozók értesítése nélkül a szomszéd város egyik kórházának intenzív osztályára vitték – természetesen ez is a konszernhez tartozik. (A meglepetésszerű áthelyezés eredményeképpen aktiválódtak a vesegyűjtőcsatornái?) Ott közölték vele, hogy nem voltak szívinfarktusai, de a vérerei olyannyira össze vannak szűkülve, hogy három bypasst kell beültetni. Amikor meglátogattuk, teljesen bátortalanul, félénken feküdt az ágyban, mint egy rakás szerencsétlenség. Tudtam, hogy a biográfiája alapján már régóta menekültség-konfliktusa van és az elhagyatottság érzésével küzd. Kérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát most, hogy váratlanul áthelyezték ide. Azt válaszolta: „Ha így körülnézek, csak hányni tudnék az egésztől.” Akkor tudtam, hogy a vese-gyűjtőcsatornái aktív fázisban voltak és hogy nem volt képes épelméjű döntést hozni magáról. Otthon lenne a helye a heverőjén a TV-je előtt, hasán a doromboló macskájával. Nagyon is el tudtam képzelni, ahogy fellélegzik a lakás küszöbének átlépésekor, ahogy fogta volna a fejét és beszélt volna erről a hülyeségről, amit éppen átélt. Inkább természetes körülmények között haljon meg otthon, mint kórházak és diagnózisok között ide-oda tologatva. Ez megoldotta volna a konfliktusát.

Az orvosok semmit sem tudnak vagy nem akarnak tudni a vese-gyűjtőcsatornákról (a továbbiakban megmutatom, hogy tudatlanságról szó sem lehet). Ebben a helyzetben több ízben raktak szerződéseket a páciens elé, melyeket elolvasás nélkül és abszolút túlhajszoltságában aláírt. A rokonság sem volt képes kilépni a jóhiszeműségéből. Dr. Hamer minden könyvében lehet olvasni a vese-gyűjtőcsatornákról, és hogy ilyenkor a kortizon ellenjavallt. Próbáltam lebeszélni a műtétről, mondtam neki, hogy nincs egyenlő arányban a rizikó a tüneteivel, és hogy a műtétnek semmilyen okozati terápiás értelme nincs, vagyis, hogy teljesen felesleges. (A Germán Gyógytudományból tudtam, hogy még a teljesen elzáródott szívkoszorúér-artériák sem okoznak szívinfarktust.) Emiatt azonban a maradék jelenlévő rokonság lecsapott rám, mint egy zsákmányállatra: hogy jövök én ahhoz, hogy kételkedjek az orvosokban, hogy tanultam-e az orvostudományt, hogy mi jut eszembe, hiszen az édesanyának már 6 infarktusa volt (további mesotheliomákra ad okot = támadás a szív ellen?). Tették mindezt a páciens jelenlétében. Hangsúlyoztam, az összes szívrohamot túlélte. Ezzel sajnos csak növeltem az agresszivitásukat. Barátom javaslata, hogy kérjenek ki egy másik szakvéleményt, szintén vehemens elutasításra került. A fehérköpenyesekbe vetett hit hihetetlenül töretlen volt. Tettem egy utolsó kísérletet és a hozzátartozók jelenlétében megkérdeztem az orvost, hogy milyen hasznot lát a műtétben a beteg számára, aki vállvonogatva és teljesen közömbösen vágott vissza: „Ezt én nem tudom megmondani, a beteg meghalhat a műtét után 5 perccel, vagy tíz vagy húsz év múlva.” Összefoglaltam: „Más szóval, okozatilag semmilyen előnye nem származik a betegnek ebből a műtétből.” Mire ő azt mondta: „A beteg teljesen szabad akaratából fekszik itt, senki sem kényszeríti arra, hogy maradjon, bármikor elmehet.” Rövidre fogom: a hozzátartozók nem fogták fel a szörnyű kijelentéseket és félelmükben „az én pofámat akarták beverni”, mert „így” mertem beszélni az orvossal. Már csak igyekeztem feloldani ebben a helyzetben az ellenségeskedést. A barátom elfogadta a tanácsomat, hogy még egyszer látogassa meg az édesanyját egyedül, mert valószínűleg a műtétet nem fogja túlélni. Így volt neki még egy nagyon szép, harmonikus pillanata vele és később békében el tudott tőle búcsúzni. Biztos vagyok benne, hogy az édesanyja azzal a jó érzéssel halt meg, hogy a fiai megbékéltek egymással. A Germán Gyógytudomány ismeretei legalább ezt a lehetőséget megadta nekünk ebben a drámában és ezt köszönjük Dr. Hamernek és fiának, Dirknek. Mert az édesanyát megműtötték, komplikációkra került sor, vagyis 18-szor defibrillálták és mesterséges kómába helyezték. Kortizont adtak neki, végül elaltatták. A temetésre a koporsót nem lehetett nyitva hagyni, mert az arca fel volt fújódva és el volt torzulva.

Az eddigi Germán tudásomnak megfelelően abból indulok ki, hogy a verbális, a sokkdiagnózis (DHS) által kiváltott szív elleni támadások szívburok-folyadékgyülemhez vezetett, hogy egy rossz pillanatban (DHS) a másik kórházba történő váratlan átszállítás aktiválta a vese-gyűjtőcsatornákat, hogy az orvosok tudatlansága (az elzáródott szívkoszorúérartéria-intimáról, ami a megoldási fázis lezáró folyamatában volt és ezzel már egy végső, veszélytelen gyógyulásban), ahhoz a téves döntéshez vezetett, hogy a páciensnek bypassokra van szüksége. Ennek végül egy halállal végződő, kaotikus, teljesen felesleges műtét lett a vége, amit a vesegyűjtőcsatorna-szindrómában hajtottak végre (= a vesegyűjtőcsatornák konfliktus-aktív fázisban és ezzel egy időben a konfliktusmegoldási fázisban lévő szívkoszorúartéria-intima ÉBK-ja). Sem a hajnali, fájdalmas, mindig rövid ideig tartó görcsök és a félelmi állapot, sem pedig a hányinger nem jelentett volna halálos veszélyt a páciensre.

De én csak azt tudom mondani, hogy a páciens megspórolhatta volna magának a körzeti orvos meglátogatását, ha ismerte volna a Germán Gyógytudományt és fel is fogta volna. És ki az, aki ezt a létfontosságú tudást és a zavartalan hozzáférést a Germánhoz megakadályozza és ezzel a tökéletes gyilkosságot elősegíti? Ki húz ebből hasznot?

Még kiegészítem azzal, hogy kérésemre a barátom közvetlenül a műtét után, a komplikáció idején megkérdezte az orvostól: „Mi a helyzet az édesanyám veséivel? Adtak neki kortizont?” Mire az orvos ijedten válaszolta: „Ön szakmabeli?” Közben pedig a mobilján felhívta a kollégáit, hogy a további intenzív kezeléssel várjanak, mert nemsokára ő is odaér. Ennyit az orvosok „tudatlanságától”.

Ennek a drámának az egyetlen haszonélvezője a kórház üzemeltetői, mert a műtét növeli a forgalmukat és nyereséget termel. Néhány nappal a nő halála után felhívott minket egy orvos és érdeklődött, hogy az édesanya szaruhártyáit felhasználhatják-e…

A második eset a 40 éves barátnőmmel történt. 2014 elején kapott egy diagnózist, miszerint altesti „rák”-ja van. Kitapintott a köldöke alatt egy sejtszaporulatot. Nem tudta megmondani nekem, hogy melyik szervhez vagy melyik szervrészhez tartozott, valahogy szét volt szóródva. Az volt a benyomása, hogy benne van az ördög, amitől mindenféleképpen meg akart szabadulni. Ezért hálás volt a jól működő egészségügyi rendszerünknek, mert a javasolt kemoterápiát néhány nap leforgása alatt lehetővé tették számára. (Egy későbbi sorozatot mindenesetre saját magának kellett finanszíroznia, amire külön pályázatot kellett benyújtania.) Az orvosok még kedvet is csináltak neki a kemoterápiához. Eleinte nagyon aggódott, hogy ki fog hullani a haja, erre érzékeny volt. Az orvosok azzal csalogatták, hogy az újabb szerektől már nem hullik ki a haj. És valóban, a nő csak jóval a kemoterápia után kopaszodott meg.

Kértem, előbb keressen valamilyen alternatív módszert. Azt mondta, már keresett, de azok között nem ismeri ki magát és a kemo mellett nincs alternatíva a rák ellen. Ebben az időben az akkori baráti körünk a média lejárató kampánya és Dr. Hamer letartóztatása miatt, „a jelen idők legnagyobb bűnözőjének” kiáltotta ki. Mivel a nő férje jogász volt és hisz a jogrendszerünkben, ez a tény az ő részéről kiütötte Dr. Hamert. Csak egy bűnözőt zárnak börtönbe Európában vagy legalábbis ilyenkor kell, hogy legyen benne valami.

Ebben az időben az adóhivatalnál dolgoztam és alkalmatlanná nyilvánítottak a munkára. Emiatt megingott a hitem a rendszerben. Mert Düsseldorfban üzemi ellenőrként a könyveléseket vizsgáltam, az állami számvevőszékben két éves tapasztalatot szereztem és rájöttem, hogy a pénzrendszerünk nem más, mint megtévesztés/csalás, kizsákmányolás és rabszolgává tevés. A felelősöknek, akik ezt a rendszert leprogramozták és a mai napig végrehajtatják, életellenes és természetellenes szándékaik vannak. Ezek a rendszerek az élet minden területére kihatnak, ahol a pénz valamilyen szerepet játszik! Időközben felfogtam, hogy a médiák és a képzési intézmények magukra vállalták azt a feladatot, hogy ezt a megtévesztést fenntartsák. Adótisztviselőként jómagam is hittem a rendszerben és állami erőszakkal én is ezt a rabszolgatartást szolgáltam, tévesen úgy gondoltam, ezzel én is hozzájárulok a közjóhoz. Ilyen perverz módon képeznek ki mindannyiunkat – orvosokat, jogászokat, bankárokat, üzemgazdászokat, tanárokat stb. Csak a régi parasztok, gazdák voltak valószínűleg okosabbak. (Miután abbahagytam az aktív szolgálatomat, néhány napig erős éjszakai verejtékezésem volt, vagyis tuberkulózisom, és ezzel a megoldási fázisba értem. Meghoztam a helyes döntést!)

Megkértem hát a barátnőmet, hogy keresse meg Dr. Hamert Norvégiában. Hiszen alapjában véve erőnléte tökéletes volt, csak láthatólag sokkolta őt a diagnózis és pánikba esett, most gyorsan kellett cselekednie. Ha Dr. Hamer nem tudja meggyőzni, még mindig elkezdheti a kemoterápiát. Pont azért, mert ennyi rágalom éri őt, nyilvánvalóan sokkal többet tud nyújtani, mint a többi rákterápia, amelyeket a médiák viszonylag oly ártalmatlannak minősítenek. Merjen betekinteni a kulisszák mögé! Nos, nem tette. Elkezdte a kemot, többször megműttette magát és nemrég halt meg – nincs két éve, hogy megkapta a diagnózist – teljesen kiéheztetve a kemotól és a morfiumtól. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem a rákban, hanem a kemo és a morfium következményeibe halt bele.

A legtöbb ember nehezen tudja elképzelni, hogy ebben a pénzügyi rendszerben mindössze egy dologként = személyként vagyunk nyilvántartva, egy hosszútávú adósság/záloglevélként (életkor x munkaerő) könyvelnek el minket és nemzetközi kereskedelmet folytatnak velünk olyan vállalkozások könyveléseiben, amit államnak neveznek. Vajon valaha tudatosan hozzájárultunk-e mindehhez, közzétették-e a szerződéseket? Ebben a rendszerben a törvények alapján (!) személyeket lehet likvidálni. Nem véletlen, hogy a likvidálás szónak több értelme is van, kivégzést, fizetőképességet, pénzzé tehetőséget, a pénz megszüntetését is jelenti, ami így egyszerre egy időben végbe is megy. A kivégzéssel a személyt (= hosszútávú adósságlevél) átváltják pénzeszközzé, majd könyvelési tételként törlik őket. Így teremtenek likviditást. Csak pénzről és hatalomról van itt szó, mérlegekben és szerződésekben dokumentálva, amelyeket úgy hívnak, hogy törvények. Jogilag úgy keletkezik egy ember, ha az embert halottá nyilvánítják, mert a kitűzött határidőre nem nyilvánította magát élővé. Az ún. élővé nyilvánítás az USA cégének zászlaját és a Vatikán egyik szimbólumát igazolja. Hogy lehetséges ez? Én része vagyok a teremtésnek, ezáltal VAGYOK. Milyen alapon szereznek bizonyos szervezetek felhatalmazást ahhoz, hogy élőnyilatkozatokat igazoljanak? Mikor és hogyan történt a halottá nyilvánítás? A tengeri jog van érvényben vagy mi folyik itt? Létezik egy admiralitás?

A Germán Gyógytudományt és Dr. Hamert ebben a rendszerben soha nem fogják kitüntetni, teljesen mindegy, hogy a díjat „Oscar”-nak, „Nobel-díj”-nak vagy „1 millió Euro”-nak hívják. Méltatni sem fogják soha. Ez a rendszer megpróbálja a méltatást elvenni, de oda sem adja. Rajtunk kívül ki más lehet erre felhatalmazva? A Germán Gyógytudomány és Dr. Hamer a teremtés törvényeit követik, ezt a mi korlátozott eszközeinkkel nem is tudjuk felmérni, mert kivonja magát ebből az adó- és csaló rendszerből és visszavezet mindenkit saját MAGÁHOZ. Bármilyen erre irányuló értékelési kísérlet már-már rágalmazás lenne. Én nem tudom azt megítélni, hogy Dr. Hamer ellenségei felfogják-e ezt, vagy a teremtő intézkedett-e arról, hogy beleragadva maradnak-e az önmaguk rendszerére korlátozódott gondolkodási struktúrában. Nem, a teremtő nem korlátozza őket. A teremtés életet jelent. Minden életnek felszabadulást kívánok, lépésről lépésre, egy jóindulatú, élő és vidám társadalmat. A Germán Gyógytudomány megmutatja nekünk az oda vezető utat… Mi döntjük el, hogy azt járjuk-e.

Az áldozatok történeteiből az élők tanulni fognak. Lelkük és szellemük, mint mindannyiunké, halhatatlan.

Az ember, az állat, a természet békéjének és szabadságának szeretetével

Andrea D.
(írásban élővé nyilváníttatás nélkül is élő, gondolkodó és érző lény)
2016.10.21.

Helmut Pilhar megjegyzése

Puhh! Ez egy igen heves beszámoló!

Itt eltekintve a bűnös akadémikus orvostudománytól, mindjárt több nagyon fontos témákat hoz fel, melyekkel foglalkozni kellene (ember vs személy, pénz). Tulajdonképpen mit tapaszt össze ez a mátrix? Nyilvánvalóan nem a lakosság akaratát! Ki az, aki szabad akaratából egy ilyen rabszolgatartó rendszerben akar élni? Ez a bűnös akadémikus orvostudomány esettörténete lesz minden további esettörténet bevezetője, melyet szívesen nyilvánosságra hozok.