Kedves Helmut,
Egy közelmúlt tapasztalata, megint bámulatba ejtett minket, mint családot, hogy a testünk hogyan ad egzakt információt nekünk saját magunkról. Mivel mi magunk is nagyon örülünk az esettörténeteknek, szeretnék én is egyet bemutatni.
Néhány héttel ezelőtt egyik este a 8 éves kisfiunk odajött hozzám és arról panaszkodott, hogy a vállán, a hátán és a kezén a bőre nagyon viszket. Ahogy megnéztem, láttam, hogy az összes helyen, ahol viszketett, pirosodás, hólyagocskák, ill. pörsenések voltak. A hátán a hólyagocskák több centiméter átmérőjűek voltak. A diagnózis, amit az interneten a képek alapján találtam, csalánkiütés/urticaria volt. A hagyományos orvoslás szerint ez egy immunológiai jelenség.
Megkérdeztem, mióta van neki. „Hát igen, körülbelül 1 órája”. Mi történt 1 órával azelőtt? Kérdőn nézett a levegőbe, de semmire nem emlékezett. Mivel a bőrünk a külvilághoz való kontaktusunk, megkérdeztem, megfogtál-e valamit vagy megfogott-e Téged valaki, ami visszataszított? A nézéséből láttam, hogy telibe találtam. Mi történt?
Éppen ezen a délután átjött a szomszéd gyerek – a lánytestvérének a barátnője – látogatóba (mindhárom gyerek általános iskolás). Ők hárman rabló-pandúrt játszottak és a mi fiunk volt a pandúr. Egy sikeres üldözés után sikerült a betörőt (szomszéd kislány) megfognia és őrizetbe kellett vennie. A lányok ragaszkodtak hozzá, hogy meg kell bilincselnie és elvezetnie. Ez undorította őt, mert nem akart testi kontaktust a szomszéd kislánnyal. Így megtagadta az őrizetbe vételt. De a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy mint rendőrök kötelesek végrehajtaniuk a feladatot. A kötél felrakása közben kényszeredetten át kellett karolnia őt, ami szomszéd kislánynak jólesett, de a mi fiunknak egyáltalán nem. De végrehajtotta a feladatot, ahogy azt elvárták tőle. Este 6 óra körül a kislányt elvitték és a fiunk újra szabad volt a kötelezettsége alól. Erre azonnal elkezdett viszketni a bőre.
Amikor elmagyaráztam neki az összefüggéseket, megértette egyből és elcsodálkozott, hogy a teste milyen pontos információt ad az érzéséről. A vörösödés és a hólyagocskák alapján a „Monk” című krimisorozat nyomán azt tudtam mondani neki: „ez így futott le”. A legintenzívebb kontaktus a legerősebb reakciót váltotta ki. Minden stimmelt.
Amikor saját maga felfedezte a teste jelzéseit, nagyon örült neki. „Ez az én testem, és pontosan ugyanúgy érez, ahogy én. Ez valójában olyan mint én!”. Az összes tünet eltűnt néhány óra alatt és nem jöttek vissza, ellenben a szomszéd kislánnyal. De vele szemben most már betartja a távolságot, ami szükséges, hogy jól érezze magát.
Ez a példa nemcsak neki mutatta meg, hogy ha másoknak a meggyőződésünk ellenére kedvére akarunk tenni, akkor saját magunk sérülünk meg. A saját testünk félreérthetetlenül és megvesztegethetetlenül megmutatja nekünk, hogy összhangban élünk-e magunkkal vagy sem. Így nincs több „rossz” betegség, amit le kell győzni, hanem saját magunkat kell megérteni és elfogadni. Nagyszerű! Hálás köszönet Dr. Hamernek és Neked, kedves Helmut a Germán Gyógytudomány felfedezéséért és terjesztéséért.
Köszönettel Észak-Németországból, Dieter.
- március 16.
Helmut Pilhar jegyzetei:
Egy dicső történet, amiből megint csak tanulni lehet! A kisfiú el akart választódni az átkarolástól, ezért a lokalizáció a hátára került. Az aktív fázis ideje megfelelt a gyógyulási időnek.
És mindehhez semmi köze sincs a megbolonduló immunrendszernek, ami egyáltalán nem is létezik.
Ha a gyermekeink a Germán Gyógytudomány tudásával nőnek fel, az talán a legnagyobb és legértékesebb hagyaték, amit az életútjukra tudunk bocsátani.
Ezen a ponton szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki ehhez az értékes esettörténethez hozzájárult.
