Egy ideje foglalkozom már a Germán Gyógytudománnyal és akkoriban nagyon de nagyon kattogtam a dolgokon, rengeteg kérdőjel is volt bennem –  természetesen a Germánnal kapcsolatosan.

Rengeteg ésszerű magyarázatot kaptam, folyamatosan csak ezeken tudtam gondolkodni. Olvastam Hamer doktor Tudományos táblázatát és több videót is megnéztem a témában. A Germán szerint, ha konfliktus-aktív fázisban vagyunk, hajnal 3 órakor szoktak az emberek felébredni, mert nem hagyja őket egy dolog nyugodni és az agy a konfliktus megoldást segíti az ébredéssel. Ez nálam sem volt másképp. Egyik hajnalban arra ébredtem, hogy megálmodtam az allergiám DHS-ének a helyszínét. Az álom egy Nógrád megyei kisvárosban zajlott, ahová minden nyáron jártam nagynénémékhez, Marikáékhoz.

15 éves korom óta parlagfű allergiás tünetekkel küzdöttem.

Folyamatosan a konfliktusomon gondolkodtam, ezen zakatolt az agyam napokig hogy vajon mik okozzák a kellemetlen tüneteket nyáron a pollenidőszakban?

Végül egy újabb álom segített megtalálni a választ.

Kint játszottunk a mezőn, szénaboglyákban, útszéli árkokban, bokrokban ami telis- tele volt pollennel. Augusztus vége felé jártunk, amikor Marika, a nagynéném behívott az udvarról ahol játszottam. Leültetett az előszoba asztalhoz és közölte édesanyám halálhírét.

Az agy a DHS pillanatában mindent lefényképez, én is pontosan emlékszem erre a pillanatra. Még a székbe vart szövet színére és mintájára is. A tudatalattim pedig a parlagfű pollen jelenlétére emlékezett, mert attól kezdve minden augusztus végétől szeptember végéig, azaz végig a pollenszezonban tüsszögtem.

Majdnem 25 éven keresztül küzdöttem a tünetekkel.

Mikor megtaláltam a konfliktus okát úgy gondoltam, hogy ezen a nyáron már nem lesznek tüneteim.

Jött az augusztus és a következő történt: A pollenszezon beköszöntével, mint minden évben, most is elkezdett viszketni a szemem, folyni az orrom, és tüsszögtem. Semmiképp nem akartam bevenni az allergia gyógyszert. Majd eszembe jutottak Kata szavai az előadásról: megoldás lehet, ha a konfliktus soha többé nem történhet már meg és sokszor csak a konfliktus okának a tudatosítása is elegendő lehet a tünetek elmulasztásához.

Ezért amint kezdte az orromat csavarni a parlagfű jelenléte, akkor magamban arra gondoltam, hogy többé ilyen nem történhet. A pollenjelentések arról szóltak, hogy a parlagfű koncentrátum hétről-hétre egyre magasabb, ezzel szemben az én tüneteim egyre enyhültek. Ha számomra nem tetsző élethelyzetbe kerültem, szervezetem tüsszögésekkel reagált. Ilyenkor folyamatosan sulykoltam magamba, hogy az allergiámat kiváltó ok MÉG EGYSZER NEM TÖRTÉNHET MEG!!!!!!

Ezt a szezont néhány tüsszentéssel, és egy kis szájpadlásviszketéssel megúsztam, ellenben az előző években a fulladásos, arcüregcsont-fájdalom, szemviszketés, tüdőfájdalommal stb. kísért augusztus-szeptemberi időszakkal.

Remélem, tüneteim évről évre enyhébbek lesznek és később teljesen megszűnnek majd.

 

Gábor