2008-ban, csaknem tíz éve történt velem egy szerencsére nem végzetes, de számomra szörnyű tragédia, ami talán minden sofőr rémálma. Őszi, ködös, esős időben, lakott területen, lassú tempóban haladtam, kb. 45 km-es sebességgel, amikor hirtelen ott termett az úton előttem néhány gyalogos, a fék nem fogott rendesen és ráadásul még az út is csúszott.

A szemből érkező autó megállt a zebra előtt és átengedte az ott várakozó gyalogosokat, akik körültekintés nélkül elindultak. A ködös időben ruháik beleolvadtak a szemből érkező autó színébe, és akkor tűntek fel előttem, amikor már túl közel jártam a zebrához. Hirtelen a fékre tapostam, de az autó egy fél méterrel mégis becsúszott a zebrára és két gyalogost nem tudtam kikerülni. Amikor kiszálltam az autóból, csak azt láttam, hogy ketten fekszenek a földön, az egyik mozdulatlanul, a másik jajgatva. Mélyen belém vésődött az a pillanat, azt az emlékképet bármikor fel tudom idézni. Ez a DHS iskolapéldája lehetne.

Kiérkezett a mentő, a rendőrség, teljesen le voltam dermedve, de szerencsére kiderült, hogy a látszat ellenére egyik gyalogosnak sem lett komolyabb sérülése. Megfigyelésre bevitte őket a mentő a kórházba.

Legszívesebben elmenekültem volna onnan. Borzalmas érzés volt. Mit kerestem én ott? Értetlenül ültem a rendőrségi autóban, amikor felvették a jegyzőkönyvet, elmondtam nekik, hogy nem állt meg az autó, pedig én nyomtam a féket. Sebességtúllépésről szó sem volt, ezt igazolták a féknyomok, a későbbi bírósági tárgyaláson a jogosítványomat be sem vonták.

Ezután hetekig foglalkoztatott a dolog, a sérülteket rendszeresen meglátogattam, kitűzték a bírósági tárgyalás időpontját is.

November elején még fel sem tűnt a részleges bénulás a jobb lábamban, de egyre inkább azt vettem észre, hogy nem tudok rendesen járni. Erőtlen lett, nem tudtam terhelni, egyre jobban sántikáltam. Nem értettem, kíméltem és néhány nap múlva elmentünk az egyik baleseti sebész barátunkhoz egy vizsgálatra. Amikor az meglátott, ijedten kérdezte: – Ez ilyen súlyos? A röngtenfelvétel azonban semmilyen elváltozást nem mutatott ki. Azt mondta, hogy ő sem az izmokban, sem a csontokban nem lát komoly elváltozást és sem a fájdalomnak, sem a bénulásnak nincs szervi oka.

Ez az állapot nem múlt el, de vártam türelmesen.

Ezután kb. december közepén komoly izomrángások kezdtek megjelenni a combizmaimban. Érdekes volt megfigyelni, ahogy görcsöltek az izmok a combomnak azon a területén. Akkor már rájöttem az ezt kiváltó biológiai konfliktusomra és tudtam, hogy ekkor kezdődött az izmok idegi visszakapcsolása. Mindenkinek ismerős ez az idegesítő izomrángás, általában a szem fölött szokott előfordulni. Szilveszterre már olyan erős fájdalmaim voltak a lábamban, hogy a legkisebb mozdulatokat is kerülnöm kellett, fekvő állapotban nem tudtam felemelni a lábamat, kézzel tudtam csak arrébb rakni, mint egy darab fát. A görcsölés még tartott néhány napig, a fájdalom lassan elmúlt és csak január közepén tudtam újra lábra állni.

De Hamer doktor csodálatos Germán Gyógytudomány Tudományos táblázatából tudhattam ennek pontos okát. Ezt az alapművet később, 2010-ben fordítottam le Hamer doktor napi szintű segítségével, ami az Amici di Dirk, saját könyvkiadójának gondozásában 2011-ben megjelent magyarul is.

Nálam akkor egy motoros bénulás, az izmoknak az Értelmes Biológiai Különprogramja zajlott le, amikor nincs sejtszaporulat vagy sejtvesztés, hanem csak a funkció csökken, ill. szűnik meg.
Biológiai konfliktusa: “Konfliktus, mely során nem tudunk elmenekülni”
Biológiai értelme: a halottnak tettetés (hogy ne mozduljunk, úgy nem esik bántódásunk)
Konfliktus-aktív fázisban: a DHS-től kezdve fokozódó bénulás
Konfliktusmegoldási fázisban: kontrollálatlan rángások
Epileptikus krízisben: görcsroham
Következmény-konfliktust okozhat az orvos, ha egy ilyen hosszabb tartó konfliktus esetén az orvos ráijeszt a betegre, amikor felállít egy sclerosis multiplex diagnózist és mondjuk, ha hozzá teszi még azt is, hogy soha többé nem fog tudni járni. Ez nagyon megnehezíti a terápiát és a páciens az így kialakuló ördögi kör miatt valóban élete végéig kerekesszékbe kerülhet.

Ennek az Értelmes Biológiai Különprogramnak a lefolyása szerencsére nálam viszonylag nyugodt volt, mert közben rájöttem a DHS okára és az orvos barátunk sem ijesztett rám.

Nem győzünk elég hálásak lenni Hamer doktornak, mert aki megtanulja a Germánt, az egészségét kapja tőle ajándékba.

2018. január 11.

Kelemenné Dévényi Julianna