A pálinkás palackba zárt DHS

A pálinkás palackba zárt DHS

A történet egy nagyon kedves szomszédasszonyunkhoz kapcsolódik. Ilonka néni jócskán túl a hetvenen, már egyedül él. Sparheltjében nem sül úgy meg káposztás lepény vagy az almás pite, hogy ne jutna nekünk is belőle. Cserébe tudja, hogy mi sem feledkezünk meg róla és bármiben számíthat ránk. Ilonka gyógyszerszedése helyett felszedi a kertjében a krumplit, a lehullott almát, leszedi a szőlőjét. Amit tud, elteszi a pincébe, kamrába vagy csinál belőle lekvárt, kompótot, meg egy hordócska bort. A megmaradt cefréből, törkölyből meg főz egy kis pálinkát. És a sztori itt kezdődik.

Jó néhány hónapja átjött Ilonkánk, és jó szokásához híven a frissen kifőzött pálinkából hozott egy kis kóstolót. Ezek az alkalmak egy kis hangulatot, bájt varázsolnak és a régi irigylésre méltó korokat idézik. Ilyenkor kicsit leülünk, beszélgetünk és kielemezzük a finom cseppeket, amik az üvegből előkerülnek. Így kezdődött akkor is, ám amikor belekortyoltam a törkölypálinkába, elállt a szavam, de még a lélegzetem is. Hát ilyen méregerős vitriol szerű izét még sosem pipáltam. Abban a pillanatban átéreztem a megmérgezett emberek összes kínját.   Ilonka, aki addig elég jó kis nedűket állított elő, látva a létért való küzdelmemet, magyarázkodni kezdett, hogy ezt még ő sem kóstolta és nem biztos, hogy jó. Hát nem volt az! Később jót mosolyogtunk rajta és a dolog hamar feledésbe merült.

Az elkövetkezendő heteink úgy alakultak, hogy több összejövetelen (születésnap, névnap stb.) vettünk részt, ahol egy-egy koccintásra került (volna) sor. Azonban amikor a számhoz emeltem a poharat – bármilyen alkoholos ital is volt benne – minden esetben csuklásroham kapott el, ami nagyon intenzív volt és nehezen múlt el. Az összefüggés a csuklás és az alkohol között csak a harmadik-negyedik alkalommal tűnt fel. Julival leültünk, visszapörgettük az eseményeket és hamar megtaláltuk a DHS-t, azaz Ilonka pálinkáját. Persze Juli csípőből tudta, de most már én is tudom, hogy a rekeszizom különprogramja indult el nálam, aminek az érzettartama az, hogy NEM KAPOK LEVEGŐT. Ilyenkor a rekeszizom, ami a légzést segíti, lebénul, az epileptikus krízisben pedig görcsbe rándul, és ez a csuklás.

Még egy darabig figyeltük, ha csak beleszagoltam egy pohárba, amiben sör, bor, pálinka vagy bármilyen szeszes ital volt, rögtön elkezdtem csuklani. Ez volt a sín. Aztán a csuklások intenzitása csökkenni kezdett és nagyjából két hónap alatt megszűnt.

Félreértés ne essék, a rekeszizom különprogramját (DHS) nem az alkohol, hanem a „nem kapok levegőt” villámcsapás szerű érzés indította el.

Ez egy újabb példa arra, hogy a Germán Gyógytudomány hogyan szövi át az életünket és milyen viccessé válik, amikor tetten érjük. Eközben hálásak vagyunk Hamer Doktornak, akinek köszönhetjük ezeket a felismeréseket, és aki ezáltal örökre bennünk, velünk marad.

Utóirat:  Ha valaki is aggódna értem, megnyugtatásul közlöm, hogy azóta már Ilonka nénivel is sikerült csuklásmentesen koccintanom az ünnepekre az ő pálinkájával (de nem az idei törköllyel).

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok!

2018. december 22.

Kelemen György

Megjegyzés:

A rekeszizom Értelmes Biológiai Különprogramja elindulhat olyan helyzetekben, amikor úgy érezzük, “kifogy a szusz”, például nevetésnél, gyors ivásnál vagy akkor is, ha egy váratlan hír hallatán “elakad a szavunk”. A konfliktusmegoldás után jelentkezik a csuklás. A rekeszizom egyébként érintett lehet a szívizom különprogramjánál is, ennek tudható be a nehéz légzés.

Juli