“Brutális elválasztás-konfliktus” és önleértékelés

A bal nyakam (vállam, hátam) állt be néhány napja. Egy idegszál fáj, nem az izmok vagy ízület. Oda jutottam vele, hogy mivel sem anyám, sem gyerekem jobb kezes lévén, inkább néztem azt, hogy mit asszociáltam oda…. és megtaláltam a DHS-t! Egy ismerősöm átkarolt néhány napja, ami engem igen rosszul érintett, nagyon szerettem volna lerúgni magamról, dehát társaságban voltunk. Egy órán belül el is kezdett fájni, egészen pontosan azok a részek, ahol hozzáértem, amint magához szorított. Beazonosítottam a heves elválasztás-konfliktust a periosteumra, éles fájdalommal, érzékenységgel. Még mindig aktív fázisban vagyok, még sehol a zsibbadás, ami gyógyulás fázisa lenne, de igaz az is, hogy nincs letisztázva a helyzet egyenlőre, csak félig. Imádom a germánt! 

Körülbelül két hét után végül kifutott a különprogram. A megoldás bizony az volt, hogy rendeznem kellett ezt a viszonyt, csak épp nem úgy, ahogy elpszichologizálnám. Vagyis nem az volt a biológiai megoldás, hogy majd jól megbeszélem a másikkal, aki végül észhez tér, vagy valami ilyesmi, hanem sokkal inkább valódi biológiai megoldása lett.

Az történt, hogy egy feladat megbeszélésének induló beszélgetés igencsak elment erősebb vita felé köztem és három munkatársam között, köztük volt az eset szereplője is. Érdekes módon kialakult egy olyan helyzet, amiben az illetőnek el kellett határolódnia tőlem, hiszen a szakmai nézeteltérésünk áthidalhatatlannak látszott abban a helyzetben. Vagyis neki kellett elhatárolódnia tőlem, és a beszélgetés közben ezt már én is láttam, amire rá is csodálkoztam. Fél órával később már semmilyen maradék fájdalmat nem éreztem! 

Mellesleg most van egy érzetbeli összehasonlításom arra, hogy milyen érzés a periosteum fájdalom – és milyen az izomrost fájdalom, jelenleg a nyakamban (intellektuális önleértékelés). Tegnap kezdődött a fájdalom, jelen esetben ez a gyógyulás fázisa már, mivel nagy felismerésem volt, hogy “mégsem vagyok annyira buta”. Viszont az önleértékelés ebben a formában azért már egy éve biztosan tart, és bár tegnap nagyon meglepődtem, hogy mégiscsak hasznos és értékes képességeim vannak bizonyos területen, kíváncsi leszek, hogy ennek a felismerése most milyen hosszú fájdalmas idővel fog járni. Ez persze messze nem olyan, mint az előző volt, hiszen közel sem fáj annyira.

Magdi

Köszönjük szépen a beszámolót! Ami nagyon tetszik, hogy Magdi nagyon ügyesen beépítette a gyakorlatba az elméletet és gyorsan felismerte, hogy bár az anya-gyermek oldalon jelentkeztek a fájdalmak, de itt most nem ez volt az irányadó, sokkal inkább a lokális elválasztás. Aki ismeri a csonthártya érzékenységet, tudja, hogy milyen kellemetlen tünet. Kellett, hogy tapasztaljon Magdi rövidtávú memóriazavart és fokozottan hideg végtagokat is az aktív fázisban. Ezt hívjuk reumás fájdalomnak, ami még az aktív-fázis jellemzője, tehát szükség van a konfliktusmegoldásra! Ez nem összekeverendő az ízületi reumával, ami mindig önleértékelés. Tetszik a gyakorlati összehasonlítás az izomfájdalommal, hogy nem sokkal később az önleértékelést is megtapasztalhatta, ami már egy más minőségű fájdalom a megoldási fázisban. Remélem, hamarosan elmúlik ez a tünet is! J

Illés Kata