Miért nem találnak haza a tűzijáték elől menekülő állatok?

Az óévet világszerte tűzijátékkal ünneplik, melynek eredendő célja a szellemek elűzése volt. Régebben csak a városok főterein láthattunk az ünnepek idején tűzijátokat. Az ott lakók négylábú kedvencei a négy fal között biztonságban voltak.

Amióta bárhol és bármikor bárki tűzijátékkal szórakozhat, sok ezer állat kerül veszélybe. Az erdő szélén lakunk. Amikor eldurran egy lövés a környékünkön, Cipő kutyánk azonnal rémülten kaparni kezdi a bejárati ajtót, holott egyébként nem lakik bent. Ha szerencséje van és itthon vagyunk, beengedjük. Egyébként elbújik egy sarokba és rettegve figyeli, hogy mikor dördül el a következő lövés és utána csak nagyon nehezen nyugszik meg.

Szilveszterkor a falu egy-egy pontján már kora délután megjelent az égen néhány pompás színes, hangos alakzat, az örömünket azonban beárnyékolta az a tudat, hogy várhatóan most is nagyon sok lesz a négylábú áldozat. A hosszas sorozatlövések végén már az erdő felől is hallani lehetett az őzek keserves sírását. A lakásban őrzött kutyáink minden egyes durranásnál összerezzentek, rettegve figyeltek. Egy kis rémült cinke nekirepült a kivilágított ablakunknak, amely az éjszakai búvóhelyét hirtelen elhagyva életveszélybe került, hiszen a ragadozók elől a sötétben már nem tudott visszarepülni a biztonságos helyére. Nagy szerencséje volt, hogy az ütközés során nem törte ki a nyakát.  Az egyik cicánk könyörögve kérte az ajtóban, hogy engedjük be, a többi macskának hűlt helyét találtuk, mert mindegyik elbújt. Sok ismerősöm számolt be arról, hogy bent remegnek szerencsétlen állataik, édesanyám macskája ilyenkor az ágy alól két napig elő sem mer jönni.

A figyelmes gazdiknak köszönhetően sokan közülük hozzájuk hasonló módon szerencsésen átvészelik ezt a számukra soha véget nem érő éjszakát, de az országban a gazdik elővigyázatossága ellenére is több ezer kutya rémületében sajnos futott, amerre látott. Fejvesztve menekültek, többen az autó kerekei alatt végezték. Az állatvédők még most is begyűjtő körúton vannak, nem győzik a mentést és a gazdikeresést.

De miért nem találnak vissza az állatok, amikor kitűnő a szimatuk? Sokszor még az a kutya sem talál vissza, amely egyébként rendszeresen kóborol a környéken. Talán túl messzire megy? Lehet, hogy egy hosszabb túráról már nem talál haza? Lehet, hogy azért, mert sötétben szökött el? Az elveszett, kóborló kutyák szemén látszik a zavarodottság, a dezorientáltság, fogalma sincs, hogy hol van, merre van és leginkább fogalmuk sincs, merre van a meleg otthon felé vezető út.

A dezorientált beteg egyben teljesen zavarodott is, bolond. Elveszíti a tájékozódási képességét, például a szállodában nem találja a szobája ajtaját és nem talál haza. Ez gyakran előfordul az idősek otthonában lakók körében.

Mi a közös a tűzijáték elől menekülő dezorientált kutyák és az idősek otthonában lakó, zavarodott idős emberek között? 

A menekülés, a kitaszítottság, az életveszély, vagyis a „magárahagyatottság- vagy a lét-konfliktus”!

Az idős embereket kiragadják a megszokott környezetükből, menekültnek, magukra hagyatottnak érzik magukat és még az életük is veszélyben érezhetik, ha úgy gondolják, nem megfelelő az ápolásuk.

A Germán Gyógytudományban a vesegyűjtőcsatornák Értelmes Biológiai Különprogramja szinte az egyik legjelentősebb. Amikor elzáródnak a vesegyűjtőcsatornák és a szervezet visszatartja a vizet, az ödéma mindig a helyreállítás alatt lévő szervben raktározódik be, és ezzel egyidőben az agynak azon részében képződik duzzanat, amely felelős a szerv irányításáért. A duzzanat a „menekültség-, lét-, kitaszítottság-, magárahagyatottság-, kórház-konfliktus” következményeképpen alakulhat ki, melynek biológiai értelme az, hogyha valaki életveszélyben van, a túlélés érdekében a szervezete visszatartja a vizet és a karbamidot (ureát)! A szervezet a karbamidból fehérjét képes termelni. Ha valaki kint reked a sivatagban, annak vízre és fehérjére van szüksége! Hihetetlen, hogy mire képes a természet!

A vizeletkiválasztás drasztikusan csökken, ami jól megfigyelhető a kórházban fekvő betegek esetében is. Gyakran tapasztalható, hogy az intenzív osztályon fekvő betegeknek „leáll a veséjük”, pedig ez az agynak egy célzottan irányított önvédelmi folyamata! 

A Germán Gyógytudományban tudhatjuk a zavarodottság okát. Ez egy ún. agytörzsi konstelláció következtében kialakult pszichózis, a betegről azt hihetik, hogy megbolondult.

Ha mindkét vesére kihat ez a „menekültség-, lét- vagy gondozási konfliktus” és az agytörzs jobb és bal oldalán található vesegyűjtőcsatornákat vezérlő relékben jelen van egy aktív fázisban lévő céltábla formátumhoz hasonlító Hameri Góc, akkor a beteg zavarodott ÉS dezorientált. Térbeli és időbeli tájékozódási zavara lesz, nem ismeri fel az ismerőseit, harmadszor fut el a folyosón az ajtó mellett és nem tudja, hová kell mennie vagy századszor megy el egy kereszteződésben és nem tudja, hogy balra vagy jobbra kell kanyarodnia, de az is tipikus, amikor fogalma sincs, hol parkolt a kocsijával.  Az időben dezorientált emberek sohasem pontosak, nem emlékeznek arra, hogy tegnap merre jártak.

A Germán Gyógytudományt az egyedfejlődésen keresztül érthetjük meg. Amikor ez a biológiai életmentés belénk programozódott, az őseink még a tengerben éltek. Addig tartotta vissza a vizet, amíg az ősünk – a vízben a viaszrózsára hasonlító állatka – a partra vetve, tehetetlenül feküdt a napon és várta az életmentő hullámot, amely visszadobja őt a tengerbe. A konstellációnak, ennek a pszichózisnak, vagyis a dezorientáltságnak felettes biológiai értelme az, hogy addig maradjon nyugton, ne induljon el a rossz irányba, várja meg, amíg érte jön a dagály vagy a következő nagy hullám. Addig sem tud kiszáradni, mert a vesegyűjtőcsatornái lezáródnak, a vizet és a karbamidot visszatartja a szervezete.

A mai embernél hasonló érzéstartamú lelki konfliktusok esetén ugyanígy elindulnak ezek az ősi biológiai folyamatok. Amíg tehát az idős beteg távol az otthonától kénytelen lakni, a legjobb ellátás ellenére is érezheti magát egyedül, dezorientált és zavarodott marad mindaddig, amíg nem oldja meg a „magárahagyatottság- vagy menekültség-konfliktusát”. Az ő helyzetében már nehéz megoldást találni. A szeretteitől való elválasztás okán még a feledékenység is eluralkodhat rajta, ha átél egy “elválasztás-konfliktust” emiatt és demenciás állapotba kerülhet.  Ők leginkább haza szeretnének menni, ott megnyílnának a vesegyűjtő-csatornáik és a vizet kiválasztaná a szervezete, ez gyakran több kiló súlyvesztést jelenthet. A kórházban fekvő beteg számára életmentő lehetne a hazatérés, mert ilyenkor az ödéma felszívódik a fájdalmas, helyreállításban lévő, esetleg gyulladt, duzzadt szervekről és az agyból egyaránt.

Képzeljük csak el, hogyan futnak hanyatt homlok a kutyusok az életükért a csattogó villámoktól teli szilveszter éjszakáján! Azt sem tudják, hová rohanjanak, mindenfelől lövések zaja hallatszik és többször is átéli a „menekülés- és lét-konfliktust”! Azonnal zavarodott ÉS dezorientált lesz és az is marad, amíg a gazdi rá nem talál, és haza nem viszi vagy ha netán új gazdi szeretettel be nem fogadja. De jaj akkor, ha jön a következő szilveszter vagy egy tűzijátékos mulatság, azonnal „sínre kerül”, kiújul a konfliktusa és elölről indul a különprogramja!

A Germán Gyógytudomány ismerteti az epilepszia okát is, ami mindig egy motoros-konfliktus (például a „nem tudok elmenekülni” konfliktus) megoldási fázisának krízisében következik be. Ha a kutyus menekülés közben még ezt a konfliktust is elszenvedi, akkor a zavarodottság mellett még le is bénulhat (a motoros-konfliktus aktív fázisa), majd a krízisben bekövetkezik az epilepsziás roham. Állatorvosok panaszos leveleiben olvastam, hogy a szilveszteri éjszakán sok esetben az epilepsziás kutyusokat már ki sem tudják hozni ebből a rohamból és el kell őket altatni. Szintén mostanában, az újév első napjaiban olvastam, hogy egy pár hónapos kutyus napokig feküdt egy építkezési területen, mert nem tudott felállni. (Amúgy nem értem, hogy tudja valaki napokig nézni, hogy ott fekszik tehetetlenül egy kiskutya…) Neki minden bizonnyal egy motoros konfliktusa volt a lábaira vonatkoztatva, hogy „nem tudok elmenekülni”.  Aktív fázisban a harántcsíkolt izmok lebénulnak, átmenetileg megszűnik az agy és az izmok közti idegi összeköttetés.

Dr. Ryke Geerd Hamer már 38 évvel ezelőtt nyilvánosságra hozta, hogy semmi szükség az állatkísérletekre! A Germán Gyógytudomány ismeretében tudható az is, hogy ebben a mai roncstársadalomban sorra élünk át feleslegesen lelki konfliktusokat. Ha megtanulunk a biológia és a természet rendje szerint élni és figyelnénk egymásra, sokkal szebbé varázsolhatnánk az életünket.

Gondoljuk csak végig, mennyi keserves pillanattól kímélhetjük meg egymást, ha ismernénk Dr. Ryke Geerd Hamer 5 természettörvényén alapuló rendszerét!

A vesegyűjtőcsatorna SZINDRÓMÁT könnyen megérthetjük Dr. Hamer „Aranykönyvéből” származó két példáján keresztül. Vesegyűjtőcsatorna-szindróma akkor áll fenn, amikor egy megoldási fázisban lévő ÉBK (ez lehet bármilyen szervi ÉBK) mellett, amikor amúgy is ödéma alakul ki a szervben és az azt irányító agyi relében, a vese-gyűjtőcsatornák aktív fázisának, a fokozott vízvisszatartásnak köszönhetően még jobban megnőnek a duzzanatok a beteg szervezetében. A gyógyulásban lévő szervekben felerősödnek a fájdalmak, a gyulladás fokozódik, a gyógyulási idő elhúzódik. 

Egy kutya folyadékberaktározása Hamer Doktor elbeszélésében

Dr. Hamer boxerkutyái közül az egyiket, Rainert a spanyolországban élő Pablonak, egy 9 éves kisfiúnak ajándékozták. Imádták egymást, együtt aludtak. Míg Pablo 3 hétig Angliában tartózkodott, Rainer csak feküdt egész nap. Alopeciája lett (kihullott a szőre) a fejének bal oldalán (mert balmancsos volt), és mert Pablo mindig ott simogatta a buksiját. Máskor a hátsó lába is lebénult, mert nem mehetett el vele. Pablo most 6 hétre ment Angliába, és mivel a szemén volt egy sérülés, még nehezebb volt itt hagyni Rainert. Ide hozták hozzánk megőrzésre, alig lehetett ráismerni a kutyára. Dezorientált volt, nem volt vizelete, zavart volt, a bal szemére nem látott és erősen be volt duzzadva, a jobb szeme csak erősen duzzadt volt. El voltunk keseredve. 5 liter vizet tározott be, dupla vesegyűjőcsatorna szindrómája, „menekültség-konfliktusa” volt. Idehozták Rainer anyját, és annak ellenére, hogy 4 éve nem látta őt, 4 liter vizet kipisilt. Majd Maus kutyus hazament. De alig ért haza, máris telefonáltak a barátaink, hogy Rainer teljesen dezorientált, nem eszik, nem iszik, nem pisil. Alig él, nekimegy a falnak, mindkét szeme be van duzzadva. Az akadémikus orvoslás szerint ez egy dialízises eset. Megkértem őket, hogy azonnal vigyék el az anyjához, Maus kutyához. Azonnal 7 litert kipisilt és a szemétől eltekintve sokkal jobban lett. Rainer azután addig maradt az anyjánál, Mausnál, amíg Pablo haza nem jött Angliából. Óvatosan költöztették át, Maus kutya is velük ment Pabloék lakásába. Az ilyen állapotban lévő kutyát azonnal elaltatnák. A feje tetején áll az egész orvostudomány, ezt a beteget bevinnék a kórházba, ami által még jobban romlana az állapota és a sínekkel sem törődnek. Az anya puszta jelenléte feloldotta a veseelégtelenségét – ez az akadémiai orvostudományban elképzelhetetlen. Sőt, a kórház, a félelemkeltés még jobban felerősíti a konfliktust. A szeme megduzzadt a vesegyűjtőcsatorna-konfliktus aktivitásával, ez az orvosok szemében nagyon veszélyes, de most már tudjuk, hogy a betegeket meg kell nyugtatni és ki kell deríteni a konfliktusukat. Milyen sok gyermek szenved a magárahagatottságtól! Ezt erősíti a rendszer, rákényszerítenek minket egy buta, biológiaellenes életre.

 „Ha nem viselkedsz jól, elmész Klára nénihez!”

Sok emberről úgy gondoljuk, hogy gátlásos, félénk vagy szégyenlős.Emiatt általában hosszú pszichiátriai magyarázatokat keresgélünk vagy egyszerűen betudjuk annak, hogy ilyen az ember természete. A valódi okot csak a Germán Gyógytudomány segítségével tudjuk kideríteni, mely gyakran nagyon egyszerű: egy vagy több biológiai konfliktus.

Amikor ebben az esettörténetben szereplő páciens 5 éves volt, azt mondták neki, hogy – Ha nem viselkedsz jól, elmész Klára nénihez! – Ő ugyanis nagyon szívesen adoptált volna egy gyermeket és régen a sokgyermekes családnál nem is volt olyan ritka, hogy örökbe adtak egyet. Úgy gondolták, így mindenki jól jár: a gazdag nagynéni, aki megkapja keresztgyermekét és így értelmet nyer az élete, a keresztgyermek, akinek biztosítja az életét a nagynéni öröksége, és a sokgyermekes család, melyet tehermentesítene az örökbeadás. Így van, Klára néni nem volt rossz, sőt, nagyon kedves volt… De elmenni a szülőktől, a testvérektől, a játszópajtásoktól, a szülői háztól és a szomszédoktól! A páciens csontjait átjárta a rémület: – Nem! Úristen, csak nehogy el kelljen menni! Hiszen ott anyátlanul-apátlanul, teljesen egyedül lennék! A gyermek átélt egy menekültség-konfliktust, ami gyakran megjelent az álmaiban. Ugyan nem tudjuk egészen pontosan behatárolni, hogy a páciens mikor élte át a második menekültség-konfliktusát, de az biztos, hogy az egyik Klára nénihez vezető út során történt. A gyermek aggódott amiatt, hogy vajon vissza is viszik-e és félt, hogy csak úgy ott hagyják majd Klára néninél. Még inkább gyanússá vált számára, hogy Klára néni nagyon kedves volt hozzá és szép dolgokat adott neki ajándékba, mert a gyermek pontosan tudta, mit jelent az „adoptálás”. És mivel állandóan azt hajtogatták, hogy – Ha nem viselkedsz jól, elmész Klára nénihez! – állandó félelemben élt attól, hogy átpasszolják Klára nénihez.

Azóta az egyik konfliktussín a rossz magaviselet, a másik pedig maga az elutazás máshová! Elég, ha a páciens kap egy levelet az édesanyjától, vagy ha telefonon beszél vele és máris recidivál a menekültség-konfliktusa! Ha ennek tetejébe még el is utazna, akkor mindkét veséjét érintő, két menekültség-konfliktusa lenne, illetve két vesegyűjtőcsatorna-karcinómája.

Ösztönösen, a férjét kivéve, minden orvostól távol tartotta magát, szerencsére soha nem hagyta magát megvizsgálni…, mert különben, legalábbis átmenetileg, mindenféle dolgot találtak volna nála, melyeket nem fedeztek fel. A koponya-CT felvételre is csak azért került sor, mert a férje biztosította őt arról, hogy rajtam kívül úgysem tudja senki sem olvasni, és ezért beleegyezett.

Egyszer a jobb oldali vese-gyűjtőcsatornákon volt sejtszaporulata és egy azt követő TBC-s elbontás, majd a másikon, mert újra és újra felváltva oldódott meg a két konfliktusa.

Egyik alkalommal azonban az történt, hogy egyszerre aktiválódott mindkét konfliktussínje, miután édesanyjával történt veszekedést követően a férje rábeszélte őt egy rövid bajorországi nyaralásra.

Alig mentek néhány száz kilométert, amikor a férje, aki ugye orvos, észrevette, hogy a felesége a térben teljesen dezorientált (nem tudott tájékozódni). Először azt hitte, hogy a felesége gutaütést kapott, de nem tudta elképzelni, vajon mi okozhatott volna nála ilyet. Abban reménykedett, hogyha megérkeznek a célpontjukhoz, javulni fog az állapota.

Ott azonban csak még jobban súlyosbodott a helyzet. A felesége folyamatosan azt kérdezte, hogy hol vannak, nem talált oda a szállodai szobába és teljesen dezorientáltan tévelygett a szállodában ide-oda. Felesége dezorientált és emellett még konsternált is (zavart) volt!

Mivel a férje ismerte a Germán Gyógytudományt, azonnal felismerte, hogy feleségének bizonyára két aktív vesegyűjtőcsatorna-konfliktusa van. Természetesen szó sem lehetett arról, hogy pszichiátriai klinikára vigyék, de még kevésbé akarta bevinni a nephrológiai klinikára egy dialízisre. De hát mit tud majd csinálni a feleségével Bajorországban, ha oliguriája lesz, vagyis túl kevés vizelete lesz és mindenki azt hajtogatná neki, hogy urémiás prekómába esett? Mint ahogy egy későbbi szemináriumon elmesélte, feltette magának a kérdést, hogy vajon mit tenne vagy tanácsolna ilyen esetben Dr. Hamer?

– Azt mondaná, hogy vigyem haza a feleségemet. Amint kigondolta, máris elindult. Az orvos megfogta dezorientált feleségének kezét, visszaültette a kocsiba, bepakolta az összes bőröndöt és amilyen gyorsan csak lehetett, hazautazott. Késő délután értek haza. A felesége azonban nem ismerte fel saját házukat, megkérdezte a férjétől, hogy hol vannak. Ekkor a férje megint feltette magának a kérdést, illetve a Germán Gyógytudománynak: – Vajon mit tenne most Hamer doktor?

– Azt mondaná, hogy vigyem el a feleségemet oda, ahol a legjobban szeret lenni. Nos, ezt nagyon könnyű teljesíteni. Felesége kedvenc helye a csirke- és a libaól volt. Sokszor órákig is tudta nézegetni a törpe- vagy Wayendotten csirkéit, főleg, amikor kiscsibéket neveltek. A csirkeól a kert végében volt, kb. 50 méterre a háztól.

Tehát kézen fogta a feleségét és együtt lementek a csirkeólhoz. Ott álltak egy darabig és nézték a csirkéket, majd a felesége megfordult és azt mondta: – Horst, itthon vagyunk!

Mint a mesében, elmúlt a varázslat. A rákövetkező 24 órában minden normalizálódott nála, mintha mi sem történt volna, a vizeletmennyisége is normalizálódott, ami ezelőtt minimális mennyiségre redukálódott.


 Az alábbi koponya-CT felvételen látható mindkét Hameri Góc a jobb és a bal oldali vesegyűjtőcsatornákban (két sötét nagy nyíl). Azért látszanak ilyen jól, mert a Hameri Gócok nagyon súlyozottak, mert már nagyon sok recidíva történt, de soha nem újult ki a kettő egyszerre – az utóbbit kivéve, hiszen akkor már gyakrabban lett volna dezorientált és ennyire zavart.

Mellette láthatjuk (jobb oldali, vékony nyíl), hogy a két menekültség-konfliktus során az egyiknél a máj is gyakran vagy mindig vele együtt reagált. Úgy látszik, hogy a felvétel idején még van, vagy már megint van aktivitása. Szerencsére soha nem készítettek hasi-CT felvételt és ritkán vagy soha nem mérték a kreatinin értékét. 

A bal oldali vékony nyíl a hallás-konfliktushoz tartozó relére mutat, ami azt jelenti, hogy nem hitt a fülének. Ez beszédtinnitust okozott nála: „Ha nem viselkedsz jól, elmész Klára nénihez!”

Egyébként legelőször az édesapja mondta ezt neki, emiatt ez egy partnerre vonatkozó hallás-konfliktus, annak ellenére, hogy később mindig édesanyjától hallotta. 1997-ben az egyik konfliktusa megoldódott, amikor hosszasan beszélgetett róla az édesanyjával. Ezt követően hónapokig volt a páciensnek éjszakai verejtékezése.

***

2019. február 16-án várunk minden állatkedvelőt, állatgondozót, gazdit az egynapos előadásunkon, mert a tünetek alapján célirányos segítséget nyújthatunk a négylábú kedvencünknek, amennyiben megváltoztatjuk az életkörülményeiket! Mert állatoknak is van lelkük. A lelki konfliktusok és a Hameri Gócok közti kapcsolat embernél és az állatoknál egyforma.

A Germán Gyógytudomány a szabadság tudománya!

Kelemenné Dévényi Julianna

Dr. Ryke Geerd Hamer, a Germán Gyógytudomány magyarországi képviselője