Szinte már örömömet lelem a betegségeimben – főképp, amikor azonnal be tudom azonosítani a konfliktusaimat. Bizonyára tetszik majd ez a legutóbbi kis történetem három konfliktusomról, egy tipikus megfázás, még ha rövid ideig tartott is.
Utolsó éjszakámat töltöttem a nyaralóban, amikor hirtelen egy hangos „vau” ébresztett álmomból. – Mit akar a kutya? – gondoltam magamban és továbbaludtam. Még egy „vau”. – Mi a csudát akarhat ez a kutya??
– kérdeztem magamban. És hallottam egy harmadik „vaut”. Ekkor már tisztában voltam vele, hogy fel kell kelnem. A kutya farkcsóválva, ugrándozva, nagy boldogságban szaladt elém a folyosón, majd a bejárati ajtó felé tartott. – Tiszta sor, sürgősen ki kell mennie – gondoltam. Hajnali 4 óra volt.
Szokatlan volt az egész helyzet. Normális esetben a kutya éjszaka sohasem kéredzkedik ki. Normális esetben nem ugat, ha ki kell mennie és nem jelzi ilyen egyértelműen. Amikor viszont felszólítjuk, hogy menjen ki, sokáig inkább még húzza az időt.
Féltem, hogy bepiszkítja az idegen lakást és igyekeztem. A hálóingemre felhúztam egy szoknyát és kabátot, mezítláb belebújtam a cipőmbe, fogtam a kulcsot és a nyakörvet – csak hogy mielőbb leérjek a lépcsőn. A kutya kint a sötétben lelépett és csak hosszú 2 perc múlva tért vissza. Most még sétálhattam is. Elvégezte a dolgát, majd azután még nagyon sokszor jelölt. 15 perc múlva biztos voltam abban, hogy a kutya már jól van.
Amikor felmentem a lépcsőn, éreztem, hogy fáj a torkom a bal oldalon. Aha, ez az (ürülék)-falat, amit nem akartam látni a lakásban. A torokfájás kb. 10 percig tartott.
A mozgásban kimelegedtem, de a bőröm jéghideg volt, amikor visszabújtam az ágyba. Aztán elkezdtem köhögni. Szerencsére azonnal világossá vált számomra, hogy „rémület-konfliktusról” volt szó, és hogy a köhögés maximum 15 percig fog tartani. Az esemény nagyon hirtelen jött és váratlan volt, teljesen egyedül álltam a probléma előtt (a család többi tagja aludt), én pedig nagyon féltem attól, hogy a kutya bepiszkítja a lakást. Csak addig voltam konfliktus-aktív fázisban, amíg a kutya a lakásban volt, tehát maximum 2 percig, esetleg hozzá kell adni azt a 2 percet is, amíg nyoma veszett. Azután eltelt egynegyed óra. Tehát a köhögés is egynegyed óráig tartott. Éspedig egynegyed órán át egyfolytában köhögtem. Nemcsak kapart a torkom, valami még fel is oldódott, végül már csak köhécseltem. Köhögés gyorsított felvételben. Lenyűgöző volt.
Mindezen felül, miután újra ágyban voltam, náthás lettem – 5 percig a jobb oldali orrlyukam teljesen bedugult. Bűz-konfliktusom lehetett? Nem. Csak nem tudtam kiszimatolni a helyzetet. És még pontosan tudom, hogy hogyan szaglásztam végig a lakást, amikor visszajöttünk, vajon pottyantott-e valahová valamit. Ezt már a séta közben elhatároztam. Valamit ki akartam szimatolni – tehát a jobb oldalon.
Hogyan kezeltem volna korábban a történetet a Germán Gyógytudomány ismerete nélkül? Borzasztóan(!) megrémültem volna, hogy már megint megfáztam, mert lengén voltam öltözve egynegyed óráig, amikor kint a hőmérséklet nulla fokhoz közelített. És szokás szerint ez a köhögés hetekig vagy hónapokig tartott volna! Ez az egész alaposan bűzlött volna nekem – és a nátha is ennek megfelelően tovább tartott volna. A megfázás is természetesen egy nemkívánatos falat volt, amihez tehát a torokfájás köthető.
Mivel idén tavasszal már kétszer, három héten keresztül csúnyán köhögtem (a hozzátartozó konfliktusokat megtaláltam!), egy orvosfüggő beteg a helyemben aggódva elment volna a rendelőbe. Ő talán felfedezte volna, hogy gyenge az „immunrendszerem”. Egy év múlva akár AIDS-esetté fajulhatott volna – és mindez egy kutya ugatása miatt.
Nagyon jó tudni, hogy mitől vagyunk „betegek”. Így sok következménykonfliktustól menekülünk meg.
Szívélyes
üdvözlettel
H. Viola
H. Pilhar megjegyzése:
Köszönöm ezt a nagyon jól írásba foglalt hétköznapi történetet. Ebből a kis példából megérthetjük, hogy nem tudjuk megvédeni magunkat a konfliktusoktól. Még akkor sem, ha a Germán szerint fel is fogtuk, hogy a konfliktusok okozzák a betegségeket, és az azt követő gyógyulási fázisok ellen végképp nem tudunk védekezni.
Viszont ha tudjuk, mi az ok, már nem félünk és minden már csak félig olyan súlyos. Ilyenkor hosszabb pihenést engedélyezünk magunknak.
2013. 04. 11.
Ehhez képest emberek milliói hordják a szájmaszkot, hogy megelőzzék az influenzát…
Aki a Germán Gyógytudománynak köszönhetően már tudja, hogy valójában mi okozza a náthát, a köhögést és az egyéb “betegségeket”, az egy szabad, boldog ember, aki félelem nélkül élhet és mosolyog azon, ha azt látja, hogy valaki meg akar előzni egy náthát. Hiszen a fenti eset is bizonyítja, hogy hiába ismerjük a Germán tanait, nem tudjuk megvédeni magunkat a konfliktusoktól.
Cikk a WELTZEIT c. lapból:
Japánban a metrón, a buszon, a bevásárlóközpontban és az utcán mindennapos látvány a szájmaszkot viselő ember. A maszkból a sertésinfluenza járvány évében 4.4 milliárd darabot adtak el. Sok japán ezzel védekezik a hétköznapokon.
„Azért hordom a szájmaszkot, hogy megelőzzem a megfázást. Azonkívül pollenallergiám is van. Mivel naponta elhasználok egyet, nagymennyiségben vásárolok belőle, úgy kedvezőbb. Természetesen azt vásárolom, amit nőknek gyártottak, mert azok puhábbak. Csak evésnél veszem le.”
„Félelem a megfázástól“
Segítőkész fiatal hölgy hatásosan reklámozza a piacvezető cég termékeit: :
„A szájmaszkot azért viselem, mert félek a megfázástól. Ég és föld különbség van aközött, hogy hordom-e vagy sem. És nem is olyan drága. Kartononként 400 yent fizetek, tehát 30 darab ára kb. 3 euró.”
A gyártók minden érvet felmutatnak, legalábbis azokat, amelyeket ők találtak ki. Elmondták, hogy a szájmaszk hatására az influenzás megbetegedések száma az 1/5-ére csökkent. A szájmaszk divattá vált!
„Őszintén bevallva, teljes bizonytalanság kerít hatalmába, szinte veszélyben érzem magam! Azonkívül praktikus. Ha reggel nincs időm a sminkelésre, felveszem a maszkot. Minden arcot el lehet tüntetni mögötte!”
A maszkok 90%-a selyemből vagy pamutból készülnek. A gyerekeknek különböző Mici mackós és hasonló motívumokat nyomnak rá, a divat érdekében színes maszkok közül is válogathatnak a nők.
A szájmaszkot 1919-ben a spanyol nátha idején kezdték ajánlani a fertőzés elkerülése érdekében, majd minden további járvány idején nőtt a népszerűsége.
A sertésinfluenza ideje óta évente csaknem 3 milliárdot adnak el belőle, sokkal többet, mint más országokban. Egyre többen hordják éjszaka is vagy éjjel-nappal, a nyálkahártya kiszáradása ellen.
„Igen, mert száj nedvessége segít az influenza vagy a megfázás ellen. Én folyamatosan hordom a szájmaszkot és folyamatosan cserélem. Havonta kb. 100 darabot használok el. Nagyon könnyű anyagból kell készülnie, hogy a levegővételt ne akadályozza. Egyébként pedig szemüveget hordok, olyan maszkra van szükségem, amelyik nem tesz kárt a szemüvegemben!“
WELTZEIT / ARCHIVUM | 2017.10.04.
Valóban emberéleteket ment az influenza elleni oltás?
2004.03.11-én az orvosi lap címlapján szerepelt: “Aki szorgalmasan beadja az influenza oltást, az sok ember életét menti meg.” A média és az orvosok ezt használták fel az influenza oltás hatékonyságának és az influenza vírus létezésének bizonyítására. Rögtön felsejlik mögötte a logika: Ha az oltás életet ment, akkor az oltás hasznos, és kell legyen egy vírus, ami ellen az oltás véd. Ha kézzel fogható bizonyítékokat keresünk arra a kijelentésre, hogy az influenza elleni oltás sok ember életét menti meg, hihetetlen dolgok nyomára bukkanhatunk.
Az ennek alapjául szolgáló tanulmány szerint (JAMA 292, 2004, 2089. oldal) 1996 és 2002 között 26.071 olyan beteg elhalálozási arányát értékelték ki, akik elmúltak 65 évesek. Több olyan beteg hunyt el, akiket ritkábban vagy egyáltalán nem oltottak be az influenza ellen, és ezt mutatták fel bizonyítékként arra, hogy az influenza oltás életet ment. Ezen számok alapján többek között még azt is állították, hogy 302 első oltásra van szükség ahhoz, hogy 1 ember életét megmentsék! Tehát 302 be nem oltott embert kell beoltani ahhoz, hogy közülük egynek megmentsék az életét, ami egyben azt is sugallja, hogy ez az ember nem fog influenza következtében távozni az élők sorából.
Valójában elhallgatták azt a tényt, hogy a be nem oltott vagy a ritkábban beoltott betegek olyan rossz egészségi állapotban voltak, hogy az influenza oltás kontraindikált és kivitelezhetetlen volt. Ezek a betegek a méregterhelés miatt (higany, alumínium, kőolajszármazékok, formaldehid, fenolok, antibiotikumok, géntechnikailag aktivált nukleinsavak stb.) az oltást nem élték volna túl, és nagy valószínűséggel közvetlenül az oltás után, vagy kicsit később elhaláloztak volna. Tehát a már be nem oltható, súlyos beteg és haldokló betegeket használták fel bizonyítékként arra, hogy az emberek oltás nélkül vagy kevesebb oltás esetén korábban meghalnak, mint a beoltott fiatalabbak és egészségesebbek. A már be nem oltható betegek szenvedését és halálát kihasználva, a valóságtól elrugaszkodva, jobb tudás híján még több oltóanyag eladása érdekében szemtelenül azt állítják, hogy az influenza oltás védelmet nyújt.
Hogyan gerjesztenek félelmet és a pánikot
Az influenza csak akkor influenza, amint ezt pl. a Neue Züricher Zeitung 2005.01.28. számából megtudhatjuk, ha a megfázásos tünetek esetén egy orvos influenzára gyanakszik. Tiszta sor, az orvos már az influenza szóval nagyobb félelmet kelt és ezáltal megnő az értelmetlen oltások forgalma, mint úgy, ha azt mondja, hogy „A testének pihenésre van szüksége a regeneráláshoz.” Közben elfogadja, hogy az embereket úgynevezett segédanyagokkal krónikusan mérgezik.
A német szövetségi parlament bevallotta, hogy nem létezik tudományos bizonyítás a HI-vírusról
A HIV ugyan nem tartozik közvetlenül az influenza és az influenza elleni oltás témához, de a német kormány tájékoztatása a vírusok hiányos bizonyításáról nemcsak hogy nagyon érdekes, de tanulságos is. A dr. Lanka 2-14-15-212-026084 sz. petíciójára érkezett határozatban, amelyben panaszt tett a kormányzat AIDS-politikája ellen, az alábbiakat olvashatjuk:
„A kérvényező ellenvetése azon kevés véleményen alapul, amely azzal érvel, hogy a HIV a sejtkultúrában nem egy vírus, hanem egy, a labor sejtvonalakban előforduló, vírushoz hasonló fehérjerészecske. Németország egészségügyi minisztériumának tájékoztatása szerint „nem létezik a HIV-nek közvetlen elektronmikroszkópos bizonyítása a plazmában vagy betegek szérumaiban.” (…) „Mivel a kérdésnek a kérvényezőn kívül tudományos relevanciája nincs, intenzív erőfeszítés ez irányban nem történik.”
Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a német szövetségi parlamentnek több petíciós beadvány következtében tudomása van legalábbis arról, hogy a HIV és a többi állítólagos vírus nincs tudományosan bizonyítva.
Ez a kormányzati határozat világossá teszi, hogy a német szövetségi parlamentnek egyáltalán nem áll érdekében, hogy a vírusok létezésének bizonyítását megszerezze.
A német orvosi kamara tagjai nyilvánosan felháborodásukat fejezték ki, hogy a betegek követelik az oltások beadása előtt a felvilágosítást, és hogy anélkül még az influenza ellen sem hajlandók beoltatni magukat.
(Részlet dr. Stefan Lanka és Veronika Widmer: Alles über die Grippe, die Influenza und die Impfungen c. könyvéből)
