Egy futókacsa szívinfarktusa
Életed virágzásán, nem egészen egy éves korodban elhagytál bennünket.
Büszke voltál pazar tollruházatodra és főleg Gundelra.
Mindig megvártad, míg Gundel jóllakik a finom falatokkal a napi tojásrakás érdekében. Elűzted a rigókat, nehogy elkapják a gilisztákat Gundel elől.
Egyetlen méterre sem maradtál el mellőle. Éjjel-nappal lépésről lépésre kísérted őt.
Egyik szemed még alvás közben is mindig rajta volt, hogy az esetleges fentről támadó ellenségre figyelmeztethesd.
Nem haragszunk rád, amiért ügyetlenül letapostad a hagymát és a burgonyaültetvényt a kertben a gátfutás közben.
Kálváriád akkor kezdődött, amikor tavasszal a pince ablakainak redőnyeit szellőztetés miatt mit sem sejtve felhúztuk. Ekkor látszólag Gundel iránti érdeklődésed a háttérbe szorult.
Fáradhatatlanul ide-oda szaladgáltál a ház sarka körül, hogy legyőzd a földszintes ablaküvegben lévő tükörképedet. Napokig kopogtattad a csőröddel az ablaktáblát, hogy rátámadj a „versenytársadra”. Miután ez nem segített, halált megvető bátorsággal kamikáze repüléssel nekirepültél az üvegnek.
Amikor kb. két hét múlva visszaengedtük a redőnyöket, a stressz számodra megszűnt. Mindhárom konkurensed eltűnt, Gundel örülhetett újra a társaságodnak és úgy ettél, mint aki két hete semmit sem. A darált kukoricának láthatóan jó hatása volt.
Azonban a kis kacsaszíved túl nagy konfliktustömeget halmozott fel.
Néhány nappal később bekövetkezett az, aminek jönnie kellett. Az 5 biológiai természettörvény folyamatban volt.
A szerelem csúcspontján felborultál a kerti tóban anélkül, hogy szenvedtél volna.
Nagyon fog hiányozni a tőled a “háp, háp, háp, háp, hááááááp; háp, háp, háp, háp, háp…”
A.H.
- 07. 19.
Helmut Pilhar megjegyzése
Szegény kiskacsa! Ez egy nagyon édes, szomorú történet.
Ebből látszik, hogy mennyire szubjektívek a konfliktusok. Mindenkinek megvan a saját valósága! Ennek a kiskacsának a saját tükörképe volt a vetélytársa, ill. többen is voltak, akik ellen harcolnia kellett. Mi emberek nevetünk rajta vagy értetlenül csóváljuk a fejünket, de a kacsának ez konfliktust kiváltó eseményt jelentett.
Emma kutyám is hosszú ideig egy másik kutyát látott a tükörképében, amelyet percekig unszolt a játékra. Most 10 hónaposan megugatja a hirtelen egy kirakatban megjelenő saját tükörképét és eközben feláll a szőr a hátán…
A kiskacsa példáján szépen követhető, hogy a konfliktusokat hogyan lehet megoldani. Ez ugyanis gyakran teljesen véletlenül történik!
Szerencsére a „madárinfluenza” után történt ez az eset. Elképzelni is rossz, mi lett volna, ha ez egy évvel ezelőtt történt volna. Könnyen előfordult volna, hogy megjelent volna a járványfelügyelőség védőruhába burkolt emberekkel teli autója. Egészen biztos, hogy a lánykacsánál is kényszervágást írtak volna elő, amivel a kacsatulajdonos is belebotlott volna a saját konfliktusába…
