Térdfájás autóvezetés miatt

Sportossággal kapcsolatos önleértékelés – partner oldal / jobbkezes férfi, jobb térd érintett

Kedves Helmut,

Egy térdfájással kapcsolatos esettörténetet szeretnék megosztani. Hogy érthetőbb legyen, kicsit vissza kell tekintenem az időben.

Szenvedélyesen szeretek autót vezetni, és nem értékelem, ha az utas beleszól. Másfelől pedig, évek óta telekocsival járunk dolgozni. Sokszor beszélgetünk autókról, hiszen az utasaim sokszor jobban be vannak gőzölve a kocsikért, mint én. Pár hónappal ezelőtt velünk utazott egyikük lánya is. A másik autóvezetési stílusával való rendszeres ugratás sem maradhatott ki. És az említett lány sem akart kimaradni a jóból és mondott valami provokatívat. Ennyi elég is a továbbiak megértéséhez.

Valamikor pár hónappal később észrevettem, hogy a jobb térdem (jobb kezes vagyok) autóvezetés közben fáj. Eleinte ez nyomásra volt érzékeny, ami idővel egyre erősebb és kellemetlenebb lett. Ez a nyomás egyértelmű szúrásos fájdalommá erősödött a térdemben.

Ekkor kezdtem el azon elgondolkodni, hogy mi lehetett a konfliktus. Ezelőtt úgy gondoltam, hogy a fájdalom csak magától jött és ment is. A szúró fájdalmak alkalmanként olyan erősek voltak, hogy kiabálni tudtam volna. A vezetés öröme lassan alábbhagyott bennem.

Csak gondolkodtam és gondolkodtam, míg végre beugrott valami, ami talán passzol a fájdalmaimhoz. Biztos a kollégám lányának múltbeli beszólása lehetett, amit az autóvezetési stílussomra mondott. Időközben az is beugrott, hogy a térdfájdalom mindig csak a saját autóm vezetése közben jött elő, idegen autók vezetése közben pedig nem. Szóval a saját autóm volt a sínem. Viccből mondtam is a feleségemnek, hogy új autót kell vennünk, mert a régi autó miatt vagyok sínen.

Azt gondoltam, hogy megtaláltam a konfliktusomat, se semmi javulást nem tapasztaltam. Megpróbáltam mondogatni magamnak, hogy a lány, aki anno azt a provokatív kijelentést tette, már nem is autózik velem, és amúgy sem számít, hogy ő mit gondol, vagy egyáltalában mások mit gondolnak a vezetési stílusomról.

Ezután valamivel jobb lett a térdem, de nem teljesen.

Ezután is mindig mondtam magamnak, hogy nem számít, hogy a lány vagy mások mit mondanak.

A térdem jobb lett, kevésbé fájt, de nem jött rendbe teljesen.

Aztán beugrott a történeted a szájzugrángatózásról, amikor is azt mondtad, hogy az ember örülhet a síneknek. Ezt is megpróbáltam. Szóval, mielőtt elindultam az autómmal, mondtam magamnak, hogy én mindjárt elindulok az autómmal és mindegy, hogy más emberek mit gondolnak az autóvezetésemről.

Ezúttal még jobb lett a térdem, de nem tökéletes.

Amikor ezt a kis „sínüdvözlő” rituálét a vezetés előtt kifelejtettem, a térdfájdalom jelentősen erősödött.

Kb. 2 hete végül megtaláltam a valódi konfliktust. A feleségemmel voltam éppen úton, és a rituálét elfelejtettem. A térdem megint elkezdett fájni. Elmeséltem a feleségemnek, hogy a térdem viszonylag erősen fás, és nem értem, hogy mitől nem javul. A szúrás egyre erősebbé vált, és egy szúrás hirtelen olyan erős volt, mintha kést szúrtak volna a térdembe – hangosan felnyögtem. Aztán egymásra néztünk, és mindketten tudtuk, mi a konfliktus. Azt mondta, hogy talán ő az. És én vele egyszerre mondtam ki, hogy Te vagy az oka.

Az ok tehát nem a kollégám lányának beszólása volt, hanem a feleségem egy rosszul időzített mondata. Feleségem időről időre azt mondta, hogy lassabban, üzemanyagtakarékosabban kellene vezetnem. Én inkább a sportos vezetési stílust kedvelem. 😊 Feleségemnek ez a mondása ki is törlődött a fejemből, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez „lekaphat a lábamról”.

Ezután ezt átbeszéltük, és mondtam a feleségemnek, hogy a jövőben nem kommentálhatja/kritizálhatja a vezetési stílusomat, különben marad a térdfájásom. Alternatívaként felajánlottam, hogy közös útjainkon inkább ő vezessen.

És mit csinál egy feleség ilyen helyzetben? Ahelyett, hogy azt mondaná, amit a férje hallani akar, azt mondta, hogy addig nem szól bele, amíg civilizáltan vezetek.

A konfliktus tényleges felismerése óta lényegesen csökkent a fájdalom mértéke. Teljesen nem múlt el, mivel a konfliktust véglegesen nem sikerült megoldani. Bármikor megtörténhet még, hogy a feleségem kritizálhat. Meg kell próbálnom azt, hogy rendszeresen beszélek vele erről a témáról, hogy a konfliktus végérvényesen megoldódhasson.

Visszatekintve az is világossá vált, hogy az is sínre futtatott engem, hogy folyamatosan gondolkodtam a lány beszólásáról és ezt rendszeresen meg is beszéltem a feleségemmel.

Helmut, nagyon köszönöm a germánnal kapcsolatos munkálkodásodat.

Éljen a szent medicina! Éljen Hamer doktor! Éljen a Germán Gyógytudomány!

Jürgen

 

Megjegyzés H. Pilhartól:

Jürgen évek óta az egyik Germán Gyógytudomány Tanulókör vezetője.

A kezdők kedvéért: a Tudományos Táblázatban a térd konfliktustartalma, a „sportossággal kapcsolatos önleértékelés gyakran megfoghatatlan fogalom, melyet mindig testi sportossággal hoznak összefüggésbe. Sportossággal kapcsolatos önértékelés ezzel szemben lehet a napi rendszerességgel végzett autóvezetés is, vagy egyfajta munkavégzés is, ahol az ember „sportos” szeretne lenni. Most már Jürgen is tudja ezt. Habár Jürgen már évek óta igazi „Hamer fanatikus”, neki is időbe telt, míg megtalálta saját konfliktusának tartalmát.

A konfliktus maga fáj, és hajlamosak vagyunk a kellemetlen emlékeket viszonylag gyorsan a tudatalattiba száműzni. A sínek – itt maga az autóvezetés -, melyen mentén a konfliktus beprogramozódott, ezek okozták a visszaeséseket és ezzel a krónikus lefolyást. és ezzel a kapcsolódó tüneteket nem lehet elnyomni, és a pszichikai szenvedésünk krónikussá válik.

Sok kezdő találkozhat a következő hibával:

Valamikor az ember megtapasztalja a krónikus lefolyás első gyógyulási fázisát. Egyszer csak fáj a térd első alkalommal, pl. egy mozdulatnál. Ezt megjegyzi az ember, és úgy azonosítja, hogy „egyszer valamikor tehettem egy rossz mozdulatot évekkel ezelőtt”, és ez az oka a krónikus panaszoknak.

Természetesen megsérülhetünk egyszer.  De a sérülés egyszer csak meggyógyul, így az nem lehet az oka egy krónikus lefolyásnak.

„Semmiből nem lesz semmi. Ha van valami, akkor kellett valaminek lennie.” (Dr. Hamer)

A kezdőknek azt a legnehezebb megérteniük, hogy az individuum elválaszthatatlan egységet alkot a pszichével és a szervekkel. Ha az ember meghal, szükségszerűen elbomlik a test. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha egy tünet krónikus vagy visszatérő, akkor a pszichében valami függőben van, amit meg kell találni. Máshogy nem megy! A kiváltó ok a DHS, a maradék a sínek (allergia).

A Germán Gyógytudomány megtanít bennünket, hogy megértsük a testünket, mely a tünetek nyelvén fejezi ki magát. Ez egy megtanulható biológiai nyelv! Az, hogy ezt a „nyelvet” nem tudjuk azonnal megtanulni, és hogy évekig is eltart, míg elkezdjük „megérteni”, teljesen normális, és nekem is így ment.

Ha Jürgen kerülte volna az autóvezetést, akkor „meggyógyult” volna. Vagy pedig ha egy kisebb Niki Laudává vagy Michael Schumacherré vált volna, mindenki csodálatára Jürgen így is „meggyógyult” volna. Vagy a legnehezebb, ugyanakkor a legegyszerűbb módja, hogy Jürgen a következő mottó alapján megváltoztatja a helyzethez való hozzáállását, vagyis hogy lesz@rja az egészet. Egy adott konfliktusra több megoldás is létezik…

Kedves Olvasó, tanulmányozza továbbra is a Germán Gyógytudományt! Megéri!

2019.08.19.