Ma újra szeretnék megosztani egy esettörténetet. Ez a fiamról szól, aki 9 éves és jobbkezes.
Idén augusztusban (a szünetben) ő és egy barátja egy 6 napos sátortáborozáson vettek részt. Magától szeretett volna menni és nagyon várta. Vasárnap délután a barátjával együtt elvittük őt a táborba, ahol is egy kis idő után búcsút vettünk tőle. Nekünk nehezebben ment a búcsúzás, mint neki, mivel ez volt az első alkalom, hogy 6 napra „egyedül” hagytuk őt.
Mikor 6 nappal később, szombat délután hazahoztuk, nagyon megkönnyebbültünk, hogy jól érezte magát és a kérdéseinkre, hogy hogy érezte magát, csak jó dolgokat mesélt, és azt mondta, hogy jövőre ugyanúgy menni szeretne. Minden tökéletes volt, jól ment, legalábbis mi úgy gondoltuk.
Vasárnap folyamán a fiam arról panaszkodott, hogy egész testén viszket. Mindenhol piros foltok voltak a testén, egyre több lett belőlük és terjedelmesebbek lettek. Azonnal világossá vált számomra, mi a helyzet: a sátortáborban egy elválasztás-konfliktust (szülőktől, testvértől) élt meg. Elővették a piros pöttyökről szóló Knautsch könyvet, és ennek segítségével elmagyaráztam neki, hogy milyen bőrrel kapcsolatos értelmes biológiai program jelentkezhet az ember testében. Végezetül elmagyaráztam neki, hogy ő a táborban bizonyára egy elválasztás-konfliktust élt meg, majd megkérdeztem, hogy ő hogy gondolja, hogyan érezte magát. Pillanatok alatt könnybe lábad a szeme, és azt mondta, hogy nagyon hiányoztunk neki.
Helmut, Te mindig olyan szépen mondod: ha az embernek könnybe lábad a szeme, akkor jól beletaláltunk a közepébe!
Miután a gyerek megértette a történetet, minden kérdés nélkül hozzátette, hogy jövőre mégsem akar elmenni a táborba (sínek elkerülése). Azt kérdezte, meddig lesznek még kiütései és meddig fog viszketni. Kiszámoltam neki: 6 napig voltál távol. Attól függően, hogy mikor szenvedted el a konfliktust, maximum 6 napig fog tartani. És így is történt, 6 nappal később, pénteken, a kiütés teljesen eltűnt, és azóta sem jött vissza. Ez azt is jelenti, hogy az elválasztás-konfliktust rögtön első nap elszenvedte, valószínűleg amikor beesteledett. Minden nap számolta, hány nap van még hátra, még 5,4…1, amíg minden visszakerül a régi kerékvágásba.
A gyerekek és az idősek gyakran általánosítanak, ami jelen esetben is történt, így a gyermek az egész testén (jobb, bal, kívül, belül) reagált. A krízisből nem vagyon vettünk észre semmit, talán annyit, hogy amikor lefeküdt, még egy takarót kért, mert fázott.
Milyen jó is látni, amikor egy gyermek a „Germánnal” nő fel.
Köszönjük Dr. Hamer felfedezését, ami egy ajándék! Helmut, Neked is köszönöm, hogy terjeszted a Germán Gyógytudományt!
VIVA LA MEDICINA SAGRADA!
Üdvözlettel, Jürgen
Kiegészítés:
Kb. 3 héttel később nagyon levert volt.
Szombat este kb. 2 órás időtartamra nekünk, szülőknek el kellett mennünk otthonról. A nővére az anyukájával úton volt, a hugi pedig a nagyihoz ment. A fiúnk inkább egyedül szeretett volna otthon maradni az ágyban pihenve. Megegyeztünk abban, hogy bármi történik, felhív telefonon, és én azonnal hazajövök. Én egy órával hamarabb mentem el otthonról, mint az anyja. Amint ő is kilépett a házból, nem telt bele 15 perc, máris hívott és megkérdezte, hogy mikor érek haza. 20 perc múlva otthon is voltam már. Estére megint előjöttek a kiütések. Ez 3 napig ment így, és mindig csak este jött elő a kiütés.
Ezt csak úgy tudom megmagyarázni, hogy visszaesés történt, mivel szombaton kis időre egyedül maradt; és a következő napokban a tudatalatti vezérlése miatt esett vissza. 3 nappal később elmúltak a kiütései. Normál esetben nem borítja ki, ha rövid időre egyedül marad, de mivel volt egy már futó ÉBK-ja, a tűrőképessége is alacsonyabban volt, ezért reagált visszaeséssel.
Azóta ismét volt a gyerek egyedül, és minden rendben ment, visszaesés nélkül.
Megjegyzés H. Pilhartól
Régebben az elválasztások pszichológiai konfliktusként jelentek meg a gyereknél, amelyek nem okoztak betegséget. A táborban megélt biológiai konfliktus miatt azonban a későbbiekben működtek a sínek, melyek a visszaesés okai. Most már a gyerek „allergiás” erre a témára.
2018. 10. 05.