Azért írok nektek, mert megint elvesztettem valakit az akadémikus orvoslás és a gyógyszeripar miatt.
Ez alkalommal a kis védencemet, a macskánkat. Egyszerűen már nem tudtam neki segíteni.
A szomszéd kandúrmacska és a mi Willow-unk (lány cica) régóta rivalizáltak egymással, de ezeket a szokásos rituálékat évek óta túlélték, tehát biológiailag egyensúly állt fenn köztük. Egy évvel ezelőtt a szomszédnőnk pajzsmirigyhormonokat adott a kandúrjának az állatorvos tanácsára, hogy szebb legyen a bundája (valószínűleg egy elválasztás-konfliktus miatt, mert a kandúr párját el kellett altatni). Nekem is csak most jutott eszembe, hogy ezek a készítmények agresszívvé tesznek, saját tapasztalatból tudom.
Willow elveszítette az egyik szemfogát és az egyik „zápfogát” is, de mi ezt csak a halála után vettük észre. Tulajdonképpen előrelátható halálos ítélet ez egy ragadozó számára. A riválisát nem tudta már fogvicsorítással elijeszteni, és az azt követő közelharcban pedig nem tudta a támadót szétőrölni sem. A szomszéd kandúr újdonsült agressziója egy DHS volt a macskám számára. Willow nem tudhatta, hogy ezt a szokatlan agressziót gyógyszerek váltják ki és ez úgy érte őt, mint derült égből a villámcsapás. Egyszer tanúja lehettem egy ilyen rendkívül drámai találkozásnak. A kandúr büszkén prezentálta nekem a szájában a cicám kitépett szőrét. Willow szerény véleményem szerint pszichózisba került, nagyon megváltozott és zavarodottnak látszott.
Amikor pár hét múlva újra láttam a szomszéd kandúrt, szinte szó szerint egy szörnyeteg lett belőle. Nem akartam hinni a szememnek. Nyilván megoldott egy konfliktust és a plusz hormonbevitel miatt úgy viselkedett, mint egy támadni készülő bika. Willow már nem tudta se megvédeni, sem kijelölni a területét. Az utolsó hónapok kálváriáját el sem tudom mondani. Vizelési problémái lettek, motorikus gyengeség, végül egyáltalán nem bírta megmozdítani a lábait. Tegnapelőtt elpusztult végelgyengülésben. Az utolsó 36 órájában végig mellette voltam. Szemrehányásokat teszek magamnak, hogy a Germán Gyógytudományos ismereteim ellenére sem tudtam segíteni rajta. Kinyúvasztva kellett volna a kandúrt az én cicám orra elé fektetnem, vagy teljes mértékben benti cicát csinálni belőle. De mivel békét akartam a szomszéddal, nem akartam észrevenni, hogy a kandúr volt a konfliktus okozója és nekem pedig meg kellett volna védenem Willow-ot. A két macska eredetileg egyensúlyban volt, a rivalizálás ellenére is. Mihelyt belépnek a gyógyszeripar termékei a játékba, megbomlik az egyensúly és halállal végződik. Annak ellenére, hogy mi teljesen elutasítjuk az akadémikus orvoslást és a gyógyszeripari termékeket, közvetlen veszteség ért minket. És a szomszédok a tudatlanságukkal takaróznak, hiszen ők csak „jót” akartak. Meddig kell ennek így mennie még tovább, hogy az emberek tudatlanok és kényelemből rögtön az akadémikus orvoslás papjaihoz rohannak? Ez az eredmény meg még látszólag őket is igazolja.
Köszönöm, hogy megosztjátok a tapasztalataimat. A barátnőm és anyósom halálával még megbirkóztam valahogy, de most a kis védencemé… ez valami egészen más.
Helmut Pilhar megjegyzése
A macska volt gazdijával ugyan nem volt előtte lebeszélve, hogy az esettörténetet leközöljük, de azt gondolom, hogy örülni fog neki. Mert ezzel egy kicsit megemlékeztünk Willow-ról. Talán akad majd olyan gazdi, aki elgondolkodik ezen, hogy valójában mit is tesz a kis kedvencével. Addig nem fog változni a többség gondolkodásmódja, amíg hagyják, hogy az ún. „irányított gondolkodással” távirányítani magukat. Reggeltől estig önként és dalolva hagyják, hogy manipulálják őket és bőszen meg vannak győződve róla, hogy a saját véleményükre önálló gondolkodás révén jutottak. Észre sem veszik, hogy egyformává tették őket és uniformizálták a gondolkodásukat.
Tehát, kapcsoljuk ki a rádiót, a tévét, az újságot dobjuk a szemétre és helyette beszélgessünk inkább a családtagokkal!
2018.02.09.
Fordította: Mester Márta
