Csalánkiütés a szomszéd kislány miatt

Nem olyan rég az egész családunkat ismét elkápráztatta, hogy a testünk maga milyen információkkal rendelkezik rólunk.  Mivel mi magunk is nagy örömmel olvasunk esettörténeteket, így most szeretnék egyet közzétenni.

Néhány héttel ezelőtt egy este arról panaszkodott a 8 éves fiam, hogy a vállán, a hátán és a karjain nagyon viszket a bőre. Amikor megnéztem az említett területeket, mindenhol pirosodást, hólyagocskákat, pattanásszerű kiütéseket láttam. A háton a kiütések több cm átmérőjűek voltak. A diagnózis szerint, amit az interneten láttam, csalánkiütés. Az akadémiai orvoslás szerint ez egy immunjelenség.

Megkérdeztem a fiamat, hogy mióta viszket a bőre. Azt mondta, hogy kb. egy órája. Mi történt egy órával ezelőtt? Kérdően a levegőbe meredt, de nem tudta megmondani, nem emlékezett. Mivel a bőrünk a külvilág felé a kapcsolatteremtő szerv, megkérdeztem: Megérintettél valamit, amit gusztustalannak tartasz, vagy hozzád ért valaki, akitől undorodsz? A tekintetéből megláttam, hogy a kérdéssel a közepébe találtam. Mi történt?

Pont ezen a délutánon jött egy szomszéd gyerek látogatóba (a húga barátnője). Rabló-pandúrosat játszottak hármasban, és a fiúnk volt a rendőr. Egy sikeres üldözés után sikerült neki a betörőt (szomszéd kislány) elkapnia és letartóztatnia. A lányok ragaszkodtak a letartóztatáshoz és az elvezetéshez. Ezt a fiúnk visszataszítónak találta, mert nem akart hozzáérni a kislányhoz. Szóval elutasította a megbilincselést. A lányok viszont ragaszkodtak hozzá, hogy kötelezően ellássa rendőri feladatát. A zsinór felkötése önkéntelen öleléssel járt, ami a kislánynak nyilvánvalóan jól esett, de a mi fiúnknak egyáltalán nem. Ennek ellenére tette a dolgát, úgy ahogy ezt tőle elvárták. Este 6 óra felé hazavitték a kislányt, és a fiúnk is újra mentes volt rendőri kötelességei alól. Azonnal ezután kezdett viszketni a bőre.

Amint elmagyaráztam neki az összefüggést, azonnal megértette, és csodálkozott azon, hogy milyen pontos módon reagál a teste az érzelmeire. A pirosodásról és a hólyagocskákról, ahogy a Monk krimisorozatban is, azt tudtam mondani: és ezek lefutása olyan, hogy a legintenzívebben megélt kontaktus váltja ki a legerősebb reakciókat. Minden stimmelt.

Amint ezt ő maga is felfedezte, nagyon örült annak, hogy milyen beszédes a teste. „Ez az én testem, és pont úgy érez, ahogyan én. Pont olyan, mint én.” Minden tünet elmúlt órákon belül és nem jöttek vissza; a szomszédka elment már. A fiam a kislánnyal szemben tartja a távolságot, de csak amennyire szüksége van, hogy jól érezze magát.

Ez a példa, nem csak neki, jól megmutatta, hogy ha a meggyőződésünk, hitrendszerünk ellenében cselekszünk, akkor azzal csak magunknak ártunk. A testünk félreérthetetlenül és romlatlanul megmutatja nekünk, hogy saját magunkkal harmóniában élünk vagy sem. Így nincsenek „rosszindulatú” betegségek, melyekkel harcolni kellene, ezeket megérteni és elfogadni kell. Nagyszerű!

Teljes szívemből köszönöm Dr. Hamernek és Neked, kedves Helmut, amiért elhoztátok nekünk a Germán Gyógytudományt!

A 2 kép készítése között 12 óra telt el.

Üdvözlettel Észak-Németországból: Dieter

Megjegyzés H. Pilhartól:

Egy csodálatos beszámoló, melyből tanulni lehet. A fiú ki akart szabadulni az ölelésből, így a tünetek háton jelentkeztek. Az aktív fázis hossza kb. megegyezik a gyógyulási fázissal.

És ehhez az „immunrendszernek”, ami egyáltalán nem létezik, semmi köze.

Ha a gyerekeink ezzel a Germán a tudással nőhetnek fel, talán a legfontosabb örökség, melyet nekik ajándékozhatunk.

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult az esetbeszámolókhoz.

Hála a nagy felfedezőnek, Dr. Hamernek!

###

A képen jól látszik, hogy a fiú tünetei leginkább bal oldalon találhatóak. Az általam feltett kérdésre az apa így válaszolt:

Kedves Helmut,

A fiúnk jobb kézzel ír, de labdajátékoknál mindent a jobbal csinál, tapsolásnál viszont a bal keze van felül. Nem volt átszoktatva. Ezzel szemben az anyukája átszoktatott balkezes.

Fordította: Heves Ildikó