Kiderült, mitől volt az édesapának véres a széklete

Sziasztok Juli, Gabi!

Annyira boldog vagyok , hogy megismerhettem a Germán Gyógytudományt!

Íme egy újabb esettörténet:

Édesapám, Nándor (jobbkezes, 84 éves férfi) a minap izgatottan, feldúltan keresett fel a munkahelyemen (egészségházban dolgozom SM radiológusként). Volt nála egy kis bőrönd, amelybe már bepakolta a kórházban való tartózkodásához szükséges kellékeket. – Nagy baj van – mondta. – Már 3 napja vérzek, sok vért veszítettem, kb. 2-3dl-t. Elmesélte, hogy  a végbélen keresztül vérzik.

Csodával határos, vagyis a Germán Gyógytudománynak és nektek köszönve nem pánikoltam. Minden nap “rákos” betegekkel találkozom és tudom mi a protokoll… irány a gastroenterológia vagy egyenesen onkológia. De… egy pillanatig sem haboztam. – Menj haza, munka után jövök hozzád és mindent megbeszélünk. Légy nyugodt, minden a legnagyobb rendben van. Már a betegség megoldási fázisában vagy, nem megyünk a kórházba, csak pihenj – mondtam neki. Apu látszólagosan megnyugodott, hisz nekem. Hihetett is, mert nyugalmat sugároztam. Eddig a Germánt úgy használtam, hogy már évekkel ezelőtt megtörtént eseményeket tanulmányoztam, próbáltam megérteni, okot találni a betegség megjelenésére.

Ez azonban  egy igazi kihívást jelentett számomra. A tudományos táblázattal felfegyverkezve érkeztem hozzá. Sejtettem, hogy vasárnap, nov.24-én lehetett az epileptoid krízis tetőpontja. 26-án jelentkezett nálam, amikor már 3. napja vérzett, a vérzés piros vér, nyálkás foszlányokkal. Tehát folyamatban a tumor lebontása tuberkulotikus, elsajtosodó nekrózis által, gombák segítségével.

Rákérdeztem: – Fájt a fejed vasárnap, esetleg többet pisiltél, mint máskor? – Igennel felelt. Ez biztosított arról, hogy igen… ez az epileptoid krízis. Körülbelül tudtam azt is, hogy mi idézte az ocsmány üggyel kapcsolatos konfliktust, alattomos, alávaló, aljas üggyel kapcsolatos konfliktust, szaros konfliktust, emészthetetlen bosszúságot, csak azt nem, hogy pontosan mikor keletkezhetett a DHS.

5 évvel ezelőtt kanalizációs csőtörése volt. Ahhoz hogy azt kicserélje, fel kellett volna ásnia a háza melletti földet, amely az öccsével való közös telken volt. Az öccse ezt nem engedte és még be is perelte, mert követelte az anyai hagyaték 2/3-át az 50-50%-os, már 40 évvel ezelőtt aláírt szerződés helyett…. Na és…ez a per már 5 éve tart. De mi lehetett most a DHS, mert eddig nem vettem észre, hogy különösebben zavarta volna az ügy. Gondolkodtam, előérzetemre hagyatkoztam és az utolsó tárgyalásra tippeltem, amely jobban megviselte, mint az eddigiek. A bírónő türelmetlenül félbeszakította a vallomását, többször is rákiáltva, hogy nem érti miről beszél, és hogy legközelebb tolmácsra is szüksége lesz (apám szerbül is tud annyira, hogy nincs szüksége tolmácsra). Megjegyzem ez már 5 éve húzódik… most azt hitte, ez már az utolsó alkalom.

Tehát a DHS október 23-án lehetett. Nagyon súlyos, ocsmány üggyel kapcsolatos, hirtelen drámai élmény, amit magányosan élt meg, szegény egyedül állt a bíró előtt, minden segítség nélkül (az ügyvéd se mozdította még a füle botját sem, csak játszott a ceruzával, mondta apu). A nyomozás kezdett érdekes lenni. A DHS és a vérzés (epileptoid krizis) óta 33 nap telt el, tehát a 22. napon lehetett a megnyugvás. Kiderült, hogy akkortájt vékonyabb volt a széklete is, ami arra utal, hogy polip zárhatta el az útját. A hideg és a meleg fázisok is egybeestek a tudományos táblázatban leírtakkal. December 5-én volt a 44. nap a DHS-től számítva. Szerintem kifutott a program… Édesapám jól érzi magát. Ha követtük volna az egészségügyi protokollt, sigmacarcinoma diagnózist kaphatott volna.

A napokban újratárgyaltuk az egészet és jót mosolyogtunk a furfangos anyatermészeten. Megjegyzem, sokat mesélek a közvetlen orvoskollégámnak a Germán Gyógytudományról, persze nem tudom, és nem is akarom meggyőzni az IGAZ-ról. Rám is kérdezett, hogyhogy merem vállalni a kockázatot… és mi lesz ha mégis tévedek…

Köszönöm nektek Juli, hogy megismerhettem ezt a CSODÁT!

Angéla

2019.12.16.

Kedves Angéla,

köszönjük a tanulságos esettörténetet! Mint mindenben, itt is a gyakorlat teszi a mestert. Nagyon ügyesek vagytok, édesapád beléd vetett bizalma megmentette őt a kórházi tortúrától. Valóban nagy szerencse, hogy ismerhetjük Hamer doktor tanítását. Remélhetőleg nem lesz több tárgyalás, hogy édesapád ne essen vissza, bizonyára a cseles sínek fontosságára is felhívtad a figyelmét és óvatosak lesztek!

Kelemenné Dévényi Juli