1. eset

Tisztelt Pilhar úr,

szeretettel küldök egy kis esettörténetet:

A jobbkezes, 12 éves lányomnak néhány hónapja sok szemölcs jelent meg a talpán. Mivel számuk egyre gyarapodott, megkerestem a szemölcsről hallottakat a szemináriumi jegyzeteim között. Dr. Hamer szerint ez egy elválasztás-konfliktus (szeretném vagy nem szeretném a kontaktust valakivel). Miért van a lányunknak elválasztás-konfliktusa? Hiszen mi mindig itt vagyunk!

Aztán eszembe jutott, hogy jó ideje a lány minden este pánikszerűen lehúzza az összes rolót és ellenőrzi, hogy a ház, a pince és a garázs ajtaja be van-e zárva. Akkoriban kérdeztem is tőle, hogy miért csinálja ezt. Azt mondta, hogy fél a betöréstől és attól, hogy elrabolják. (A környékünkön, ahol a szüleim laknak, betörtek egy házba és ez őt nagyon nyugtalanította.) És most bevillant nekem, ez volt az összefüggés. Félt az elválasztástól!

Beszéltünk a lányunkkal és megpróbáltuk megmagyarázni neki, hogy nincs mitől tartania, hiszen itthon vagyunk. Pilhar úr, ön mindig azt hangsúlyozta a szemináriumokon, hogy a gyógyulást mindig egy valós megoldás hozza el. A következőképpen valósult meg a megoldás: alvásproblémáim voltak, és már nem tudtam aludnia férjem horkolása mellett. Ezért berendeztem magamnak a földszinten egy saját szobát. Amikor kb. 2-3 hónapja ebben a szobában aludtam, feltűnt, hogy a lányunk már nem ellenőrzi az ajtókat és az ablakokat. Röviddel ezután megállapítottuk, hogy eltűntek a szemölcsei, egyre laposabbak lettek és már alig lehetett őket látni.

Beszéltem a lánnyal, aki azt mondta: „Anyu, amióta lent alszol, már nem félek attól, hogy valaki elrabol!”

Ez egy apró példa a Germánra, ami lenyűgözött engem.

Szívélyes üdvözletünket küldjük és köszönjük azon fáradozásait, hogy a nép tudományává tegye a Germán Gyógytudományt!

M. E.

2008. 09.23.

2. eset:

A feleségemmel kb. másfél éve foglalkozunk a Germán Gyógytudománnyal.

Az elején nem volt egyszerű megérteni, de a legutóbbi decemberi szeminárium óta lassan kezd derengeni. Napról napra egyre jobban megértem az agy-lélek-szervek közti összefüggéseket. Az alábbi esettörténetet küldöm neked:

Egy elválasztás-konfliktusról van szó:

A 11 éves fiamnak évek óta vannak szemölcsök a jobb talpán.

Amikor először észrevettem, nem voltak túlságosan nagy felületen, kb. 5×3 mm. Nem gondoltunk bele, hiszen normális, hogy szemölcse van az embernek. Az akadémiai orvostudomány szerint végül is ezt vírus okozza, és reméltük, hogy majd csak elmúlik egyszer.

Ahogy múlt az idő, azon a ponton a szemölcsök egyre nőttek. Mivel ez a fiunkat egyáltalán nem zavarta, egyelőre nem csináltunk semmit. Időről időre megnéztük és azt láttuk, hogy nem akarnak kisebb lenni, sőt, inkább egyre nőttek. Ugyan nem robbanásszerűen, de folyamatosan nagyobbak lettek.

Ezért elkezdtünk gondolkodni azon, hogy mi a megoldás, de azon túl, hogy kivártuk és reménykedtünk, nem maradt más, csak az, hogy majd csak elmúlnak maguktól.

Így volt ez a fent említett szemináriumig. A szemölcsök már egy 25×25 mm-es területet foglaltak el, és most már kellemetlenné váltak a fiunk számára, főleg futás közben.

Mivel mindketten figyelmesen hallgattuk végig az előadásaidat, most már szépen be tudtuk azonosítani a konfliktust.

Először is tudtuk, hogy a szemölcs a felhámhoz tartozik, és az elválasztás-konfliktusra reagál. Másodszor tudtuk, hogy az elválasztás a nagyagykéreggel áll kapcsolatban és ezért döntő a kezűség. A fiunk balkezes, így az anya/gyermek-konfliktusok a testének jobb oldalán jelennek meg. Tehát csakis az anyja jöhetett szóba. Harmadszor pedig azt is tudtuk, hogy a talpon megjelenő tünet azt jelzi, hogy akarata ellenére elválasztották valakitől. Eddig ez rendben is volt.

Most már csak meg kellett találnunk a konfliktust, ami természetesen nem volt egyszerű.

A következő napokban spontán, minden kötelezettség nélkül beszélgettem a fiúval arról, hogy a szemölcsök a lábán egy elválasztás-konfliktus miatt keletkeztek, és azok az édesanyjával állhatnak kapcsolatban. Azt is megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra, hogy mióta vannak szemölcsei a talpán. Azt mondta, mióta iskolába jár. Kérdeztem tőle, hogy volt-e néha olyan érzése, hogy jó lenne, ha anyu ott lenne vele, de nem volt ott. Mindjárt rávágta, hogy amikor az első osztályt kezdte, az iskolakezdés első hetében néhány szülő ott maradt az osztályban a gyerekével, és ő is ezt szerette volna. Szó szerint ezt mondta akkor a feleségemnek: „És te pedig nem voltál ott.”

És épp ez volt az elválasztás-konfliktusa. Anyu nem volt ott, senkivel nem tudott beszélgetni, ott volt egyedül és magányosan (Megj.: drámai, súlyos és elszigetelten megélt).

Erre azt válaszoltam neki: “Nézd, most már a felső tagozatba jársz. Bizonyára nem akarod, hogy anya ott legyen veled, vagy igen?”

Egyszerűen azt válaszolta: “Na, most már nem!”

Ennyiben hagytuk a dolgot és folytattuk a napi teendőinket. Kb. egy héttel később megkérdeztük a fiunktól, hogy mi a helyzet a szemölcseivel. Csodálkozva állapítottuk meg, hogy azok kisebbek lettek. A következő 2-3 héten szemmel láthatóan, napról napra zsugorodtak. Három hét alatt azok a szemölcsök, amelyek 4 éve ott voltak a talpán, teljesen eltűntek és nem is jöttek vissza.

Nekünk ez adja a bizonyítékot a Germán Gyógytudomány helyességére, mégpedig mindhárom szinten: lélek-agy-szerv.

Köszönjük ezt a tudást.

2012.09.09.

Üdvözlettel
M. és A.

Megjegyzés H. Pilhartól

Ez egy tiszta és nagyszerű esettörténet.

Láthatjuk, hogy az illető nagyon is pontosan emlékszik a konfliktusára, mégpedig hosszú időre visszamenőleg.  Csak hát tudni kell, hogy mit kell keresni. Művészet kell ahhoz, hogy feltegyük helyesen a kérdést. Dr. Hamer felfedezésével ez lehetséges. Ha megtaláljuk a megfelelő konfliktust, szinte ijesztővé válik a Germán pontossága…

A szemölcs egy elválasztás-konfliktus ún. “függőben lévő gyógyulása”. Ez az elválasztás-konfliktus, amit a talpra asszociált a fiú (anya maradj itt!), sínekre csúszva újra és újra rövid időre aktiválódott. Ha a felismert (leleplezett) konfliktus már tárgytalan, feloldódnak a sínek (itt: elválasztás az anyától az iskolában). Ilyen elven működik az összes Értelmes Biológiai Különprogram (neurodermatitis, lábgomba, Parkinson-kór, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, Bechterew-kór stb.)

Mi volt itt a terápia? Hiszen valami egy csapásra eltüntette az évek óta fennálló tünetet!

• Mennyibe „került” ez a terápia?
• Ki volt a terapeuta?
• Ki „gyógyított”?

Nos, kedves Olvasók, most már megérthetik Dr. Hamer, a Germán Gyógytudomány felfedezője és a hamisítók, utánzók közti folyamatos vitát, akik féltik a beteg és az ő egészsége közt lévő „gyógyítót”, akik el akarnak adni a betegnek ezt-azt, és ilyen-olyan gyógymódszereket!

Eljött az idő, amikor elválik az ocsú a búzától! Egyre több álbarátról esik le az álarc, és válnak nyíltan Hamer-ellenessé.

Csak nézzetek körül!