Vizelési nehézségek

70 éves vagyok és 6 éve külön élek a második feleségemtől. Észak-Németországban lakom. Egy ismerősöm Lüneburgból kért meg arra, hogy írjam meg az esettörténetemet. Hát, röviden:

Életem egy izgalmas fázisában élek. Kb. 2,5 évvel ezelőtt lettem figyelmes arra, amiről a férfiak nem szívesen beszélnek: vizelési nehézségem van, mely az utóbbi időben drámaian rosszabbra fordult.

Egy ismerős ajánlására április 30-án a hamburgi sürgősségi klinikán felrakattam egy állandó katétert. Az engem vizsgáló urológusnő megállapította, hogy a prosztata megnagyobbodott, mely már a székletürítést is nehezíti. Ezeket a fejleményeket el akartam kerülni, mivel kb. 1 éve megismerkedtem ezzel a tünetegyüttessel Dr. Hamer előadásaiból, amelyeket az általa felfedezett 5 biológiai természettörvényről tartott. Bár nem tanulmányoztam a dolgot a maga mélységében, ezért a tüneteim mögött rejlő konfliktust nem találtam meg, így saját magam nem jutottam közelebb a megoldáshoz, a gyógyuláshoz.

Miután a katéter által arról tudtam gondoskodni, hogy megint vizeletet tudjak üríteni, megfogadtam a barátaim tanácsát, és olyan emberekkel vettem fel a kapcsolatot, akik követik Dr. Hamer felfedezéseit, legyen szó természetgyógyászról, orvosról vagy magánemberről. Fogtam magam és felkerestem egy ilyen urológiai rendelést.

És valószínűleg így jöttem rá a biológiai konfliktusom lényegére, találtam rá azokra a témákra, melyek a gyógyulásom szempontjából kulcsfontosságúak lehetnek. Tehát nemcsak a prosztata vagy a testem került be a képbe, hanem ami saját magamat, a lelkem gyógyulását és az életvitelemet meghatározza. Ilyen intenzív és teljes belső folyamatot már régóta nem éltem meg, de ma már hálás vagyok azért, amihez ez a „betegség“ hozzásegített.

Úgy tűnt, hogy a konfliktus a következő: az első feleségem kb. 38 évvel ezelőtt visszautasította a szexet. Ez teljesen magányosan éltem meg, nem tudtam senkivel sem megbeszélni. Félrelépéssel igen hamar meg tudtam oldani a konfliktust, de ez a konfliktus különböző formában az életem további részében gyakran megismétlődött addig az időpontig, amíg ezeket a tüneteket  fel nem ismertem. Ekkor végre világossá vált előttem, hogy ezek az okok állhatnak a prosztataprobléma hátterében.

Egy másik oka lehet, hogy a lányunk születésekor az első feleségem ki akart tenni a házból: birtokvesztés-konfliktus. Ezt valójában el tudtam kerülni azzal, hogy visszakönyörögtem magam legalább a vendégszobába (úgy örültem az apaságnak). De a második házasság alatt ez a konfliktus megismétlődött: a feleségemmel közösen volt egy parasztházunk, amelyet bár én bővítettem ki és újíttattam fel, mint korábbi családi örökség a feleségem nevén szerepelt a telekkönyvben. Ahogy fokozódtak a házastársi nézeteltérések, a feleségem sürgetett, hogy hagyjam el a házat, ami ellen sokáig harcoltam, de erről igazán senkivel sem tudtam beszélni (fenyegető birtokvesztés). Aztán 6 évvel ezelőtt egy affér miatt végül kiköltöztem, de házas maradtam. Itt északon sikerült szereznem magamnak egy nagy házat kicsi kerttel, egy “pótparasztházat”. Nagy ráfordítással hoztam rendbe ezt a helyet, hogy egy kellemes kis menedék legyen belőle, ahol a nyarakat tölthetem (az év hátralévő részét egy vendégszobában töltöm Hamburgban a nővéremnél). De a dolog még nem oldódott meg, mivel a feleségem azt akarta, hogy a parasztházon szerzett nyereségrészemről mondjak le, amennyiben ő azt el akarja adni (ami a ház rossz elhelyezkedése miatt csak áron alul lehetséges).

Mialatt az önértékelésemen dolgoztam, észrevettem, hogy a nőkkel szemben már régóta elég megkérdőjelezhető módon viselkedem. Megkülönböztettem a számomra vonzó nőket a számomra nem vonzóktól. És minden alkalommal megpróbáltam a vonzó nők számára érdekessé tenni magamat, nem olyan esetlen módon, hanem kulturáltan. A végcél természetesen a szex volt. Ez a magatartás egyáltalán nem volt tudatos. De a személyiségemmel való szembesülés alatt mindig ezt a játszmát játszottam. És ez hozzásegített egy másfajta látásmódhoz. Felismertem,  hogy a saját minimális önértékelési szintemet a nőknél elért sikereimhez mértem. Így létrejött a gyógyulásom kulcsmondata: “Szeretem magam és így megváltoztatom a világot!” Ha az érzelmeim ez alapján az új gondolkodási minta alapján rendeződnek, átrendeződnek az agyi kapcsolódások is. Azáltal, hogy azonnal beszélek az adott problémáimról, eltűnik a megélés magányos volta.

Miután 3 és fél hónapig volt bennem a tartós katéter (melynek a cseréjét magam is megtanultam), 4 héttel ezelőtt feljött bennem az az érzés, hogy meg akarok szabadulni ettől a dologtól. Azóta megy magától. Működik, még mindig csöpögéses szakaszokkal, de egyre jobban közelítek ahhoz az állapothoz, mielőtt kritikussá váltak a tünetek. Elindult a gyógyulás. Úgy tűnt, működik az, amit Dr. Hamer Germán Gyógytudományaként egyre jobban (de még nem teljesen) megértettem. Azon vagyok, hogy minél jobban megértsem az 5 biológiai természettörvényt, alkalmazzam az életben ezeket, és igény szerint segítsek vele másokon.

Kiegészítés 2018.12.01-én:

Jól vagyok. Úgy tűnik, a prosztata kiállta a zavaros időket, még akkor is, ha még nem 100%-osan működik

Helmut Pilhar megjegyzése

Vajon az illető nem Casanovaként viselkedett? Akkor nem az önértékelése miatt viselkedett így a nőkkel, hanem a birtokzóna konstelláció miatt. De mindegy is…

Lenyűgözőnek tartom az úr növekvő nyugalmát. Az ember elfelejt félni, amint megérti az összefüggéseket.

Ezért kell a Germán gyógytudománnyal addig elkezdeni megismerkedni, amíg az ember egészséges.