Csontrák és leukémia egy K.O. miatt

Saját magam éltem meg és túl + „A Germán Gyógytudomány“ ide tartozó része

A Germán gyógytudományt (akkor még Új medicina néven) 1997-ben ismertem meg. Olvastam egy könyvet (A tudomány jól menő hazugságai), mely részben magyarázatot adott a GNM-re, miután megvásároltam az Aranykönyvet Dr. Hamertől, A kétrészes „Vermächtnis einer Neuen Medizin” c. könyvet, és Helmut Pilhar Olivia c. könyvét.

Miután figyelmesen elolvastam ezeket a könyveket, egy barátommal ellátogattunk az első tanulókörbe, melyet Helmut Pilhar tartott a Cafe Billyben Bécsben. Akkoriban Helmut még fóliakivetítővel – micsoda idők voltak.

Mivel akkor igen ritkán jártam Ausztriában, nem nagyon folytattam az Új medicina tanulmányozását. Az alapjait megértettem. Természetesen hiányoztak az apróbb részletek, és alig volt saját tapasztalatom. De legalább tudtam, hogy szükség esetén hol tudok utánaolvasni.

Két évvel később, 1999 novemberében, erősen bedagadt térddel ébredtem fel. Brutális erejű volt a fájdalom, és nagyon nyomorultul éreztem magam. De ahelyett, hogy pánikba esve hívtam volna a mentőket, levettem az Aranykönyvet a polcról, megkerestem az idevágó leírást, mely a következőt írta:

Dr. med. Ryke Geerd Hamer: Az Új medicina, mint hagyaték – 1. rész, 498. oldal – 21.5.1.4 Akut ízületi reuma:

Az úgynevezett akut ízületi reumatizmus, legtöbbször egy nagy ízületen, mint ún. reumatikus monarthritis, korábban egy nagyon gyakori betegség, egy tünet volt. Minden orvos tudta: eltart egy pár hónapig. Legtöbbször egy transsudativ = nem gyulladásos folyadékgyülem egy testüregben vagy szövetben.

Mon- előtag, jelentése: egyedüli. A páciensnek magas láza van, 38-39 fok. Az érintett ízület vörös, forró, nagyon duzzadt és fájdalmas (rubor, calor, dolor, functio laesa), a működés erősen korlátozott.

A kiváltó okokról nem tudtak semmit, feltételezték, hogy streptococus-toxin, rossz fogak vagy foggyökerek (mint toxikus központok) okozzák. Ezek mind csak hipotézisek voltak. Viszont jól volt kezelve: a paciensnek egyszerűen 4-6 hónapon keresztül feküdnie kellett, ámbár amúgy sem tudott nagyon mást csinálni. Szigorúan tilos volt egy olyan nagyon duzzadt térdbe, könyékbe, vállba vagy csípőbe tűvel beleszúrni! Akkoriban egész klinikák álltak rendelkezésre, melyek ízületi reumatizmusra specializálódtak. Amennyire én tudom, nem nagyon haltak bele emberek. Ezt nekem tudnom kellett, mint a heidelbergi egyetemi klinika orvosainak és fürdőorvosainak vezetője, aki alá az orvosi fürdőmesterek kiképzése tartozott, aki az összekötő orvos volt ilyen intézmények között. Amit a CT-korszak előtt nem tudtunk:

  1. minden ilyen akut ízületi reumatizmus esetén a közeli csontokon csontritkulás volt található,
  2. minden akut ízületi reumatizmus esetén a gyógyulási fázisban újracsontosodás ment végbe,
  3. a mellékesen jelentkező emelkedett leukocitaszám, amit kísérőtünetként tapasztaltunk, természetesen nem leukémia volt,
  4. természetesen nem tudtuk azt sem, hogy ez egy értelmes biológiai különprogram konfliktus utáni megoldási fázisa, pl. a térdnél: sportolással kapcsolatos önleértékelés-konfliktus.
  5. Ezen kívül azt sem tudtuk még, hogy az orvosok egyszer majd olyan ostobák lesznek, hogy egy ilyen súlyosan gyulladt ízületet mintavétel címén felnyitnak, miután a CT segítségével az ízülethez közel csontritkulást tapasztaltak, és a callus (csontfolyadék) a szövetek közé folyik. Pl. a láb esetén, akut térdízületi reumatizmus esetén sorban amputáció következett „csontszarkóma” diagnózis miatt. Halálozás: 98%. Korábban nem haltak bele a betegek. Túlélés 100% volt.

Egyszer végigcsináltam azt, hogy 3 egyetemi klinikát végigtelefonáltam azzal a kérdéssel, hol található akut ízületi reumatizmussal foglalkozó osztályuk, vagy hová fordulhatnak az ilyen páciensek. Mindhárom helyen úgy tájékoztattak, hogy nincs ilyen osztályuk többé. Ilyen betegek esetében mindig punkciót végeznek, ezután az onkológiai osztályra fektetik be őket, ahol kemóval kezelik „igen rosszindulatú csontrák” diagnózis alapján, ahogy ezt nekem egy főorvos elmagyarázta. Nos, mindenki utánaolvashat az onkológia könyvben, hogy a csontrákot kemóval, műtéttel és morfiummal kezelik, melynek nagyon magas a halálozási rátája.

Tudom, amikor azt mondom, hogy ilyen végtelenül ostoba nem lehet egy orvos sem, hogy ilyen sokáig ne tűnne fel: korábban akut ízületi reumatizmusban senki sem halt meg, manapság pedig ugyanazokban a tünetekben szenvedő betegek gyakorlatilag mindegyike, a különbség csak annyi, hogy megváltozott a diagnózis: csontrák.

Ez pont az volt, amit olvasni akartam. Sportolással kapcsolatos önleértékelés. Mi történt előzetesen velem? Nem volt nehéz kitalálni. Spontán tudtam rá a választ.

2,5 hónappal ezelőtt részt vettem egy kickbox versenyen. Nem tartoztam a legjobbak közé, de nem is voltam a legrosszabb. Kaptam egy ellenfelet, aki nem volt kihívás, csak formaság. Ezzel az elképzeléssel mentem bele a harcba. Mai napig nem tudom, mi történt. Biztos kaptam egy ütést az államra, és hirtelen kialudtak a fények. Klasszikus KO volt. Fejzúggással a padlón fekve tértem magamhoz, és megértettem, hogy elvesztettem a meccset. NEEEM, ellene nem! Mindenki mással szemben mindegy, ha veszítek, de a leggyengébb ellen?! NEEEM! Ő nem győzhet le engem!

Mások is voltak körülöttem a padlón, de attól még ezt teljesen magányosan éltem meg, senki nem segített. Valaki mindig veszít, ez a normális.

Teljesen megrökönyödtem, mindennel számoltam, csak azzal nem, hogy egy ilyen gyengécske legyőzhet engem. SOHA! És számomra ez volt a legrosszabb dolog, ami történhetett abban a pillanatban, hogy bolondot csináljak magamból.

Attól a pillanattól kezdve kényszeres gondolatok gyötörtek. Mindegy, hogy mi történt nap közben, az elmémben végig a tréningen voltam. Hetente 5 vagy 6 alkalommal edzettem, erősebben, mint valaha. Jobbá kellett válnom. Ez a gyenguszka nem üthet le engem, nem történhet meg.

Ez 2,5 hónapig így ment. Aztán úgy alakult, hogy összekerültünk egy meccsre. Ez nem egy rendes meccs volt, hanem a technikák gyakorlása, ütéssorozatok, védekezés. Jól ki voltunk párnázva védőöltözettel. Ezt a páros edzést soha nem fogom elfelejteni. Egymás után ötször ugyanazzal az ütéssorozattal a fickót a padlóra küldtem. Ő ezt egyáltalán nem értette.

E küzdés alkalmával teljesen nyilvánvaló volt, hogy a fickónak semmi esélye velem szemben, így a DHS-t, az önleértékelésemet meg tudtam oldani.

Még aznap este észrevettem, hogy a jobb térdem szúrkál. De nem figyeltem oda tovább, arra gondoltam, hogy egy rosszat mozdulhattam.

Ahogy a következő reggelen felébredtem, brutális fájdalmat éreztem a térdemben, ami erősen meg volt duzzadva és piros volt. És akkor kezdtem el gondolkodni. És elkezdtem egyesével összerakni a dolgokat, elővettem a Dr. Hamer Aranykönyvét, hogy elolvassam a részleteket. Akkor lett világos, hogy a vérképem leukémiát kellett mutasson.

Még egy pár órán keresztül próbáltam másféle magyarázatokat találni, ami 2,5 hónappal a szúrkáló, pulzáló fájdalom előtt történhetett.

Elhatároztam, hogy az egészet végigcsinálom otthon, bár a fájdalom kibírhatatlan volt. Így elhatároztam, hogy hívok egy taxit (ilyen lábbal egyedül nem tudtam autót vezetni) és elmegyek egy közeli laborba. A taxisofőr elvitt a klinikáig. Csináltattam egy vérképet, de visszautasítottam a szövetmintavételt. Röngtent nem tudtak ott készíteni.

Meg tudtam várni az eredményt. Egy doktornő végül leült mellém, és megpróbálta minél kíméletesebben közölni, hogy leukémiám van. Felajánlotta, hogy mentőt hív, mely átvisz az bécsi AKH-ba, az onkológiai osztályra…és egyáltalán nem néznek ki jól a dolgok. Ezzel csak megerősítette azt, amit már tudtam, de egy orvostól is akartam hallani.

Kértem, hogy hívjanak egy taxit, amivel hazamegyek, mankót pedig kaptam kölcsön. A vizsgálat ára 232 schilling (17 EUR) volt, amit készpénzben fizettem. A kérdésre, hogy mik a terveim, azt feleltem, hogy Dr. Hamer Új medicináját ismerem és tovább tanulmányozom otthon.

Úgy tűnt, mintha a doktornő igazán aggódna miattam, azt mondta: „Mondja azt, hogy ez nem egy szekta. A Hamer páciensek mind meghalnak. Ne csinálja!”

Biztosítottam, hogy nem kell aggódnia, minden rendben lesz, és behuppantam a taxiba. Egy baromi nehéz időszak állt előttem.

Akkoriban még házas voltam az első feleségemmel, aki Thaiföldről jött, és egyáltalán nem beszélt németül. Eltekintve a nyelvi korlátoktól, egyáltalán nem volt nyitott vagy képes arra, hogy a GNM-et megértse (meg akarja érteni). Számára világos volt, hogy öngyilkosságot követek el, ha az orvosi terápiát elutasítom. A humorérzékét mutatja az, hogy magával hozott egy prospektust egy temetkezési vállalkozótól, hogy válasszak koporsót, ha mindenképp meg akarok halni.

Mindenképpen nagy segítség volt, hogy hozott marihuánát. Nem a rák gyógyítására, hanem a fájdalmak elviselésére. Azelőtt és azután sem „szívtam” soha, de ezekben a nehéz időkben, olyan sokat, amennyit csak lehetett.

Az akadémia orvoslás szerinti választás a morfium lenne. Mély vagotóniában ez halálos, gyakran már az első adagban.

Az első két hét volt a legrosszabb. Hullámokban volt lázam, nagyon gyenge és fáradt voltam. Napi 16-17 órákat aludtam, és jó étvággyal ettem. Az első két hét volt a legrosszabb, azután kicsit csillapodott a fájdalom. De teljes 2,5 hónapig tartott, míg újra mankó nélkül járni tudtam. További három hét kellett ahhoz, hogy minden tünet teljes egészében megszűnjön, és újra normálisan tudjak mozogni.

Újra elmentem a laborba, hogy vérképet csináltassak. Hirtelen az értékek normálisak lettek. Mikor elindultam kifelé, utánam szaladt az az orvos, aki 3 hónappal azelőtt a diagnózist közölte. Láthatóan örült, hogy jól vagyok, és megkérdezte, mit csináltam. Dr. Hamer, Germán Gyógytudomány! Védekező kézmozdulattal megfordult, és azt mondta: „arról nem akarok tudni”, és eltűnt egy ajtó mögött. Hogy tudott-e valamit a GNM-ről? Biztos vagyok benne, hogy elég jól ismerte a Germánt ahhoz, hogy tudja, nem kompatibilis az ő tudásával.

Minden onkológia szakkönyvben utána lehet olvasni, hogy az orvosilag kezelt „erősen rosszindulatú oszteoszarkoma” a terápia megkezdése után 98%-ban halálos.

Végeztem egy kutatást arról, hogy a protokoll szerinti orvosi terápia az AKH-ban mennyibe került volna. Akkori értéken 6-8 millió schilling (430,000 EUR), 20 évvel ezelőtt, csak az első hat hónap. További kalkuláció nincs, hiszen senki nem él tovább.

A saját terápiám ára 2.232 schilling volt, a fájdalomterápia THC-vel nincs ebben benne.

Pár évvel később rendeztek a bécsi Rathausban egy nagyszabású Rákkonferenciát, ahol az onkológusok a nagyszerű teljesítményeiket méltatták. Kíváncsiságból elmentem. A teremben több kényelmes ülőalkalmatosság állt asztallal. Minden egyes ülősaroknál volt egy civilbe öltözött onkológus, akitől rák témában kérdezni lehetett. Gondoltam, szórakozom egyet, leültem egy nagyon komolyan kinéző fiatal orvossal szemben, aki barátságosan mosolyogva fogadott. Teljes testével felém fordult, és a testbeszéde nyitottságot mutatott. Kérdeztem őt a leukémiáról és a csontrákról, és hagytam, hogy elmagyarázza. Pár perccel később eléraktam az eredményeimet, és megkértem, magyarázza el, hogy tudtam ezt bármilyen terápia nélkül túlélni.

Láthatóan nem esett ez jól neki. Összefogta a ruháját, és más „kliens” után nézelődött, mialatt egy valószínű téves diagnózisról beszélt.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e Dr. Hamer nevét, azt válaszolta: „A halottaktól. Nála mindenki meghal.” A testbeszéde hirtelen bezárkózott, és elfordult. Már nem tudott a szemembe nézni, és pillantásával már-már beszélgetőpartnert keresett. Ezzel be is fejezte a beszélgetést.

Hogy ez az orvos hallott-e már a Germánról? 100%-os pontossággal tudott róla, csak nem szabadott beismernie.

Sosem gondoltam volna, hogy 20 évvel később ez a tömeggyilkolási módszer nem fejeződik be, hanem inkább még intenzívebbé válik. Azt sem gondoltam volna, hogy a népesség milyen széles köre érdektelen a Germánnal kapcsolatban. Ezáltal az óriási érdektelenség által szolgáltatja be a népesség a több ezer napi áldozatot a kemo-kauszt máglyájára. Ezt csak együttesen lehet megállítani. Osszuk meg ezt a tudást mindazokkal, akik a természeti törvények tudományát ismerni akarják, és azokkal is, akik nem. Különben nincs esélyünk.

Helmut Pilhar megjegyzése

Remélem, hogy ez a beszámoló bejárja a világot! Osszátok meg a köreitekben! Mindenkinek a családjában van áldozat.

Ez a “Deep State” (Trump, Putin – Helsinki 2018), ahogy a világpolitikát az alárendelt ügynökeivel irányítja, és magától értetődően az orvoslást is. A Germán Gyógytudomány elnyomásának a története jól és érthetően mutatja ezt.

2019. augusztus 07.

/Fordította: Heves Ildikó/