Amikor az első lányunk 3 hónapos volt, iszonyatos hajhullásom volt. A sűrű sörényemből kb. 6-8 héttel később már csak a fele, ha nem az egy harmada volt már csak meg. Csomókban jött ki a hajam, és hosszú ideig egy konfliktust tartottam ezért felelősnek, amit ma már korrigálnék. Egy kéregető nőről van szó, aki nagyon nyomulósan viselkedett és megsimogatta a lányunk fejét, és ez a dolog nagy utálatot váltott ki belőlem. Úgy magyaráztam a dolgot, hogy ettől az asszonytól egy elválasztás-konfliktust éltem meg a fejemre asszociálva, és emiatt hullott ki a hajam. Egy pár héttel ezelőttig meg voltam győződve arról, hogy ez volt a kiváltó ok. És, ahogy mondtam, 6-8 héttel ezelőtt megállt a hajhullás, és én gyógyulási fázisba kapcsoltam. Ma már tudom, miért. Végig rossz nyomon voltam.

Amint a második lányunk a világra jött, anyaoroszlánként vigyáztam arra, nehogy valaki hozzám vagy a gyerekhez túl közel jöjjön vagy megérintse. Végül is nem akartam újra elhullatni a hajamat. Egy olyan pillanat sem volt, amikor is bárki az akaratom ellenére megsimogatta vagy megérintette volna a lányomat. És ennek ellenére három hónappal a szülés után felébredtem egy reggel, és a hajam ismét csomókban hevert… kiszaladtam a fürdőbe, beletúrtam a hajamba, és sírógörccsel kezdtem a napot. Ne már, megint?! A hajam, ami múltkor kihullott, most újra nőtt, most megint kihullik. Már a haj hosszúságából meg tudtam mondani. A haj, ami a múltkor nem hullott ki, nagyon hosszú volt, és ezek maradtak meg ismét. Csak a rövidebb hajszálak vettek ismét búcsút.

Sínen voltam? A felzaklató eset óta nem jártam ott, ahol ez történt. Lehet, hogy a gyerek kora volt a sín, mikor a kisebbik is 3 hónapos lett? Kétségbe voltam esve, teljesen felőrölt. Minél több hajat találtam a lefolyóban, a földön, a hajkefében (tényleg számoltam a kihullott hajszálakat, hátha kevesebb lesz már), annál kétségbeesettebbé váltam. Lehet, hogy ez valamilyen hiányállapot, próbáltam magamnak bemagyarázni. Végül is szoptattam a picit és a kétéves lányunkat is. A saját étkezésem sem volt igazán rendben. Gyorsan bekaptam valamit, ha épp volt időm, mielőtt megint rohannom kellett. Ez nagyon gáz! Már táplálkoztam ennél rosszabb módon is, de a hajam sosem hullott ki. Szóval nem ez lehet az ok. Nem jöttem rá a konfliktus kiváltó okára rezignáltan visszavonultam egy jó hónapra.

És akkor egy nap ott ültem a kicsivel és szoptattam. Megragadott egy vékony hajtincset és ezzel kirántott pár hajszálat is. ÉS akkor tudtam, mi a kiváltó ok. Kb. 4 hónapja kezdte ezt csinálni, hogy megragad mindent, ami a keze ügyébe kerül, és nem ereszti. És a hajamat minden egyes alkalommal megragadja, amikor fölé hajolok, akár szoptatni, akár felvenni őt vagy játszáskor. És bármilyen furcsán is hangzik: a fejemben van ez a dolog a kezdetek óta, de a sűrű, 2 gyerekes napokban ez úgy elillan. De ez volt a rejtély megoldása: ismét eszembe jutott, mikor az első gyerekünk 3 hónapos korában megragadta a hajamat és húzta. Állandó stressz volt minden alkalommal kiszedni a hajamat a kis kezéből. Ugyanaz volt a probléma, mint ma. El akartam választani magam a kis hajhúzó kezektől, és a konfliktus-aktív fázisban hajhullással reagáltam. És a következő volt a megoldás: egyszerű (olyan nagyon egyszerű, hogy már ezért nem láttam): a hajat egyszerűen csak össze kell kötni szoptatáskor, cipeléskor,  játszáskor.

Ez bár nem maga a megoldás volt, de irányba állított. Ez csak a sín elkerülése volt. Végül mindenképp el akartam választva lenni, , különben nem kötöttem volna össze a hajamat.

Kitisztáztam magamban: nem, nem akartam elválasztást. Valójában én szeretem azt, hogy a gyerekek gyürmőkölik a hajamat. A probléma az, amikor külön hajszálakat fognak össze és tépnek ki, az iszonyatosan fáj. Letettem a hátára a kicsit, fölé hajoltam, és hagytam, hogy megragadja a hajamat. Nagyon tetszett neki, hogy játszhat a megmaradt tincseimmel, nevetett, ismét megragadta a hajamat, majd elengedte, majd megint és így tovább. Ez alatt azt gondoltam…hmmm…ez egyáltalán nem rossz, olyan, mint egy masszázs, kicsit durvább, de az öröm, ami vele jár, megfizethetetlen. Aztán egyszer csak belém hasított: „Talán kiszakít még pár hajszálat a már amúgy is kevés hajamból!” Aztán úgy éreztem végre, hogy túltettem magam az elválasztás-konfliktuson, és ezzel a hajam ismét erősen gyökerezik a fejbőrömben. És lássuk csak: nincs többé hajhullás.

Ja, tudom, hogy ez immunizálás volt, és azt is, hogy óva intett ettől Dr. Hamer, de azt gondolom, hogy ezért tudott jól működni, mert előzetesen kitisztáztam magamban, hogy nem akarok elválasztódást, és hogy ezt a hajas összebújást mindig is nagyon kellemesnek találtam.

Mostanában gyakrabban hagyom, hogy a férjem a fejemet vakargassa. Ennek persze semmi köze sincs a fent említett elválasztás-konfliktushoz, de attól még jó.

A hajhullás majdnem pontosan 1 hónapig tartott, 2-4 héttel rövidebb ideig, mint legutóbb.

Egyébként megállapítottam, hogy abbamaradtak a hajhúzások, ás ez összesen 1,5-2 hónapig tartott. Feltételezem, hogy akkoriban az első gyerek is ugyanígy 6-8 hétig csinálta, és magától abbahagyta. Utólagosan értettem meg, hogy miért csak 2 hónap után kapcsoltam gyógyulásba.

Most, hogy már tudom ezeket, a 3. gyereknél igazán nem kell tartanom a hajhullástól. Köszönöm Dr. Hamer! Köszönöm Pilhar család!

Üdv:
Sarah

Helmut Pilhar megjegyzése

Egyszerűen csodás!

Milyen gyakran jártam téves úton a konfliktusaimat illetően, gyakran évekig. Sarah igazán plasztikusan írta le a tévedését és sikertelen kutatását. Ezeket a sikertelen kutatásokat jól ismerem.

Csak miután felismerte az igazi konfliktust, akkor tudott stratégiai módon eljárni és az okot megszüntetni. Sikerült neki, mivel megváltoztatta a konfliktushoz való hozzáállását. De ezt csak akkor lehet megtenni, mikor már megtaláltuk a valós konfliktust. Zseniális! Sarah megmutatta, hogy ez működik!

Kedves Sarah, minden elismerésem ehhez a teljesítményhez. Megértetted a Germánt. És köszönet az igazán jó beszámolóért.

2019. augusztus 22.

Fordította: Heves Ildikó