DHS-sorozat a családban

Az elmúlt hetek legfontosabb egészségügyi és időközben társadalmai eseményévé nőtte ki magát a koronavírusnak (SARS-CoV-2) tulajdonított elsösorban légúti, influenzaszerű tünetegyüttes (COVID-19), melynek számos halálokot is tulajdonítanak.

Szeretném megosztani veletek, hogy kicsiny családomra milyen hatással volt az elmúlt pár hét és hogyan lett 3 emberből 3-nak, egymást követően különböző vírusoknak tulajdonított légúti betegsége. Az egész velem kezdődött és az elmùlt napokban szinte teljesen sikerült is megoldanom, többnyire teljesen tünetmentes vagyok, ritkán kerülök már sínre. Az én DHS-emet maga a koronavírus okozta, mármint a róla terjesztett hír és ahogy ezt a média kezelte, már a legelején, amikor Kínában elkezdődött az egész. Láttam, mekkora pánikot keltenek az emberekben és tudtam, hogy ennek komoly következményei lesznek, azóta már vannak is.

Mivel egészségügyben dolgozom, közvetlenül is érintve vagyok a témában. Már az elején megéltem egy bűz-konfliktust, hogy ez nem korrekt amit tesznek, ez nem így kellene kezelni és persze nem tudtam kiszagolni sem, hogy az egésznek pontosan milyen következményei lesznek, mi vár még ránk. Ezen érzésből kifolyólag volt egy enyhe orrnyálkahártya-különprogramom. Mint majd a párom esetén látni fogjuk, egy DHS egyszerre több szervet is érinthet, több érzéssel is reagálhatunk egyazon pillanatban.

Az én másik érzettársításom a száj-garat nyálkahártyáját érinti, hogy én ezt az egészet nem akarom bevenni, legszívesebben kiköpném ha tudnám. Sokáig nem tudtam teljesen megoldani ezen DHS-t, ugye itt hetekről beszélünk, mert a munkahelyen nap, mint nap szembesülök mindannak a következményével ami most a világban koronavírus néven zajlik. A tüneteim enyhék voltak, a hétvégén amikor meg nem kell dolgoznom szinte teljesen panaszmentessé váltam, mert távol tudtam tartani magamtól ezt a nem kívánt információ áradatot.

A 9 hónapos kislányomnak épp nő a 7. és 8. foga, az első 6-ot könnyedén vette, de ezt az utolsó kettőt eléggé megszenvedte. A fájdalom miatt – önmagához képest- sokat sírt. Igyekeztünk a fájdalmát helyi fájdalomcsillapító krémmel segíteni. Már most saját személyiséggel bír és szereti eldönteni mi jó neki és mi nem, szóval kisebb birkózás árán sikerült csak a krémet bejuttatni az ínyére. Kétemberes meló volt, bár a nehezét a párom végezte. A kicsi persze ezt egyáltalán nem élte meg jól, bűzlött neki az egész, nem ezt a viselkedést várta el tőlünk – persze a fájdalmai jelentősen csökkentek és megnyugodott. Az egész folyamat kb. 3 napig volt intenzívebb, ezt követően nem volt többet szükség szülői segítségre a fájdalomcsillapítás terén, a kislányunk pedig megoldási fázisba kapcsolt és lett egy vizes orrfolyása. A gyógyulási tünetei már jelentősen enyhültek, amikor is egy óvatlan pillanatban leesett az ágyról, beütötte a fejét és az orrát.

Ez volt a feleségem DHS-e aki mindezt nem tudta megelőzni mert pár másodpercre kiment a tejért a konyhába. Szerencsére semmi komoly nem történt, egy kis piros folt a fejen és az orrán ami pár nap alatt teljesen el is múlt. A feleségem számára az hozta meg a megoldást, hogy a család egyik része leköltözött a földre (a lányunkkal alszunk), így onnan már nem tud többet leesni. Még el kellett telnie pár napnak mire képes volt megnyugodni, mi pedig megismerhettük, hogy abban a pillanatban hány szervet is érintett a DHS. Lett egy orrnyálkahártya gyulladása, hogy nem tudta kiszagolni, hogy a lányunk le fog esni + bűzlött neki, hogy nem kellett volna az ágyon hagyja. Lett egy motorikus önleértékelési konfliktusa, hogy nem tudott elég gyorsan oda szaladni, hogy az egészet megakadályozza, megoldást követően pedig izomfájdalmak jelentkeztek mely ugye az influenzára is jellemző. Megfájdult a jobb melle (bal kezes), mert aggódott a lányunk miatt, hogy nem-e lesz komoly sérülése, valamint a jobb oldali hónalj nyirokcsomók is beduzzadtak a megkönnyebbülést követően, mert nem tartotta magát jó anyának, hogy nem vigyázott eléggé a lányunkra.

DHS-eket elkerülni még nem tudunk, épp ezért a legfontosabb feladat ebben a pillanatban, időben/lehetőleg azonnal észrevenni hogy van problémánk, hogy lezajlott egy DHS, illetve minél hamarabb találjunk rá valós megoldást, hogy a gyógyulási tünetek ne legyenek veszélyesek. Ebben ma a Germán Gyógytudomány alapos ismerete az egyik legnagyobb segítség, ugyanis az általa adott megértés és ismételt megértő megtapasztalás megfoszt a tünetek keltette (ma még betegségnek nevezett) félelmektől.

Ha ez sikerül, akkor a betegség nevek szavakká válnak és nem lesz akkora különbség egy nátha, krónikus tickelés, szklerózis multiplex, izomsorvadás vagy egy növekvő anyajegy között – ez csak pár példa arra mit hagytunk spontán magunk mögött mióta ismerjük a Germán Gyógytudományt.

dr. Gáll Imre