Hálásan köszönjük Kósa Ella esettörténetét, melynek megosztásához engedélyt kaptunk.
Elöljáróban és emlékeztetőül:
“A mikrobákról eddig azt a nézetet képviseltük, hogy az ún. fertőző betegségeket indukálják és ez az elképzelés igaznak tűnt, mert hiszen az ún. fertőző betegségeknél mindig találtunk mikrobákat.
Csakhogy ez nem fedte a valóságot, mert a feltételezett fertőző betegségeket minden esetben megelőzte egy konfliktus-aktív fázis.
A mikrobák csak a konfliktus megoldása után vállalnak aktív szerepet. Vezetésük és az aktiválásuk pedig az agyunk irányítása alatt áll. Ők a segítőink olyan értelemben, hogy a rák, vagyis a tumor felesleges szöveteit, melyekre feladatuk betöltése után nincs már szükség, eltakarítják. A baktériumok, vírusok pedig segítenek a nagyagyi csoportnál a keletkezett lyukak, nekrózisok feltöltésében, szövetsérülések helyreállításában. Ezért ők a mi hűséges segítőink, vendégmunkásaink.
Az elképzelés, miszerint az immunrendszer a mikrobák ellen küzdő hadsereg, egész egyszerűen téves volt, mert a mikrobák nem a „betegségek” okozói, hanem a megoldást követő fázis optimalizálói.
A Germán Gyógytudomány 4. biológiai természettörvénye a mikrobákat szintén a három csíralemezhez rendezi hozzá, mert minden egyes csíralemezzel rokon szervcsoporthoz bizonyos specifikus csíralemezzel rokon mikrobák is tartoznak. Amikor agyi számítógépünk különféle reléihez hozzárendelték a szerveinket, akkor velük együtt a mikrobákat is beprogramozták.” https://germangyogytudomany.hu/…/4-biologiai-termeszettorv…/
“Sziasztok! Jó ideje tervezem, hogy leírom ide ezt az esettörténetet, és mivel most a legaktuálisabb, nem is halogatnám tovább. Kérlek, fogadjátok olyan szeretettel, amit jómagam érzek, ha arra gondolok, hogy szerencsére van kinek elmesélnem, aki érti is.
Karácsony utáni időkben évek óta lebetegszem influenzaszerű tünetekkel. Szerencsére eddig mindig enyhe lefolyású volt, megúsztam, és orvos sem kellett. Pedig a Germán Gyógytudományt én is vagy 10 éve ismerem – noha nem olyan szakértelemmel, mint itt sokan -, mégsem jöttem rá, még soha, hogy miért, illetve nem is láttam meg benne a rendszert, csak idén. Tavaly karácsony után megint beteg lettem, de most nagyon. Egy hétig volt nagyon magas lázam, semmi sem akarta levinni, éjjelente egy percet sem aludtam, a megállíthatatlan, és borzasztó erős köhögés miatt. Kénytelen voltam orvoshoz menni, mert semmi sem segített, és nem akartam kiesni a munkából. Kiderült, hogy tüdőgyulladás. Akkor kezdtem gondolkodni. Halálfélelem? Rémület? (Torokfájás) Mi a csuda? És rájöttem, hogy nekem a karácsony a SÍN.
Sok évvel ezelőtt, bizonyos, rajtam kívül álló okoknál fogva, december 23-án este derült ki, hogy ott maradtam három gyerekkel egy büdös vas, és bármiféle tartalék nélkül. Szerintem ez maga a halálfélelem, amikor egy édesanya azon töri a fejét, hogy mit ad enni a 14 és 8 éves, meg a kilenc hónapos gyermekének, egy hónapon át. Minden évben újra és újra átéltem ezt a félelmet – persze tudat alatt -, leginkább akkor, amikor azt érzékeltem, hogy még nem vettem meg mindent, amire szükség van, még vásárolnom kellene egy rakás dolgot, és legalább a szeretteimnek valami apró ajándékot, de a pénzem már a végét járja.
Emlékszem, néha még aljasnak és önzőnek is tituláltam saját magam, amikor vonakodva, de ajándékokra vadásztam, és az jutott eszembe, hogy én nem is szeretetből vásárolok ajándékot, hanem csak kötelességből, és legszívesebben nem is tenném, mert elfogy a pénzem az utolsó vasig, de micsoda önző dolog ez…
Ezt éreztem tavaly is, az utolsó ajándékvásárlásokkor. Mi lesz velünk, megint elfogy a pénzem? És a megnyugvás, amikor vége az ünnepnek, és még van legalább kenyérre valóm – na ekkor lettem “beteg”. S hogy miért voltam sokkal betegebb, mint eddig? Mert azóta most először biztos, jövedelmem van, volt, amire biztosan számíthattam, hogy érkezni fog január első napjaiban, és nem fogok hoppon maradni, mint azon a sok évvel ezelőtti karácsonyon, és olyan jövedelmem, amiből bár Föld körüli útra nem indulhatunk, de egészen biztosan elég kifizetni a számlákat és megélni egy hónapig. Tehát ez jóval mélyebb megnyugvást hozott, mint eddig minden évben, a “végre sikerült megint átvészelni a karácsonyt” érzés. (Egyébként ezért is szeretném ezt épp most kibeszélni Veletek, mert ez a jövedelem van most veszélyben – ahogyan sokaknál -, és nem szeretnék megint begyűjteni egy méretes konfliktustömeget.)
Mellesleg szólva épp olyan tüneteket produkáltam, amit a koronavírus számlájára írnak, nagyon magas láz, gyengeség, torokfájás, mellkasi fájdalom, száraz köhögés, de olyan erős, hogy a tüdőm akartam kiköpni. Kíváncsian várom a következő karácsonyt – már ha el nem marad érdeklődés hiányában -, és már tudatosan figyelem magam.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.”
Kósa Ella
Köszönjük, hogy olvashattuk, és megoszthattuk! 
Megjegyzés: “Halálfélelem-pánikkonfliktus” a tüdő léghólyagocskáiban indít el ÉBK-t. MK-fázis után tüdő-TBC jelentkezik.
Egy későbbi időszakra vonatkozó “halálfélelem”, más néven egzisztencia-, létkonfliktus a vese-gyűjtőcsatornákban indít el ÉBK-t, melynek egyik velejárója a folyadék visszatartása. E folyadékvisszatartás tud fokozott ödémát, felgyülemlett folyadékot előidézni egyes szervekben, súlyosbítva az MK-fázis tüneteit.
Birtokféltés vagy rémület-félelem-konfliktus a hörgőkben indít el fekélyesedést, majd MK-fázisban ödéma és gyulladás kíséretében a fekélyek visszaépülnek. Ezt nevezik tüdőgyulladásnak.
Török Gabriella
