Kedves Gabi!

A napokban nagy szél volt, ami éjjel is tartott, fújt kegyetlenül. A magyar vizsla kutyánkat másnap reggel félig bénulva találtuk a veteményeskertben, ahová ő valamiért átmászott – szó szerint, a drótkerítésen. Máskor is szokta ezt csinálni, és tudjuk, hogy ugyanúgy vissza is mászik, neki nincs lehetetlen… de ekkor reggel értetlenül álltunk az előtt, hogy mi történhetett.

Mielőtt átmászott, kétszer is hányt.

Lánykutyáról van szó. Sokszor van vita a szomszéd kutyákkal, de mivel ő lány, reméljük, hogy még nőies. A „kezességét” nem tudom.

Ez a vita nem brutális az ő részéről, de azért szereti megmutatni, hogy ő is valaki itt a kerítés innenső oldalán. Biztosan vannak, voltak mindenféle vitái ezekkel a szomszéd kiskutyákkal, de soha nem láttuk, hogy agresszív lenne. Néha volt sárga széklete is.

Én tudtam, hogy minden rendben lesz, helyre fog jönni, hisz már az este túl volt néhány hányáson, a belügy rendeződik folyamatosan… Az hogy majdnem egészen lebénult, attól lehetséges, hogy amikor átmászott, akkor épp nem fújt annyira a szél, és amikor vissza akart az udvarra jönni, akkor a drótháló furcsa lett, mozgott, és ő ott állhatott magára maradva, megsemmisülve. A természetben ilyenkor itt a vég…

A férjem bevitte a házba, melegen tartotta, aktív szenet adott neki, mert ő még nem ismeri annyira a Germán Gyógytudományt és mérgezéstől is tartott.

Jöttek az izomrángások, úgy ahogyan az kell, utána egy kissé jobb volt. Aztán megint jöttek a rángások, és ez így ment egész délelőtt.

A férjem volt vele, aki teljesen el volt keseredve, hogy most Selyemnek – így hívják a vizslát – itt a vég, hisz a fény a szemében ki volt aludva, ő az éjjel feladta, ez biztos…

Nem tudni, hogy mit élt át és hányszor…

A férjem megnyugtatása érdekében is elvittük az állatorvoshoz délután, akkor is még merev volt, és akkor is jöttek a rángások. Ott az állatorvosnő teljesen tanácstalan volt, miután kiértékelte a vérképet és az ultrahang eredményt, hisz minden rendben volt, egyedül a veseértékével volt baj, mivel szerinte leállt a veséje. Megnyugtattam, hogy rendbe jön, miután talpra áll, lesz vizelete is, hisz visszük haza és otthon bent lesz a lakásban, szeretetteljes környezetben. Hiszem és tudom, hogy másnapra minden rendben lesz a bénulásával kapcsolatban is.

Láttam az orvosnőn, hogy ő ezt nem hiszi, mert ő még ilyen esettel nem találkozott. Ezután Selyem kapott még nyugtatót, infúziót, injekciókat is.

A férjem, miután megnyugodott, hogy nincs mérgezés, már ő is tudta, hogy Hamer doktornak a kutyákkal kapcsolatban is igaza volt, hisz ők is ugyanúgy viselkednek, mint az emberek, és már ő is hitte Selyem gyógyulását.

Hazavittük, a fürdőkádban jó meleg vízben megfürösztöttük, és már a fürdőből a saját lábán ment ki! Igaz, imbolyogva, de ment!

Nagy volt az öröm! Ki is mentek, pisilt jó sokat, és már evett, ivott. Már volt fény a szemében! Reggelre már majdnem teljesen jó volt a járása, de azért volt még imbolygás egy kicsit, sőt csúsztak szét a lábai, mint az újszülött báránynak, vagy őzikének. Aztán gondoltunk egyet, és elvittük autóval a kedvenc helyére: a tanyánkra az erdő közé. Hát, ott 100 %-ban helyrejött, mintha kicserélték volna! Már fel akart egyedül ugrani az autó csomagtartójába, már volt ereje, és boldog kutya lett megint, mint amilyen volt!

Köszönet és hála Hamer doktornak, hogy a tőle szerzett tudással nem estem pánikba, tudtam nyugtatni a férjemet is, és Selyem is komolyabb orvosi beavatkozás nélkül teljesen meggyógyult. 🙂

Ilonka

***

Kedves Ilonka!

Szinte hallom a hangodat, mintha szóban mesélted volna el ezt az esettörténetet! Már többször hallgattalak, és mindig megbizonyosodtam arról a kedvességről és bájról, ahogyan a környezetedben élők felé fordulsz.

Fantasztikus az a bizonyosság, hit és megtartó erő, amit a Germán Gyógytudománnyal kapcsolatos tudásod és az eddigi tapasztalataid adtak számodra!

Ha volt már sárga széklete Selyemnek, akkor abból tudhatjuk, hogy a máj- és epevezetékek voltak érintettek, melynek irányítóreléi a jobb oldali birtokzónákban helyezkednek el. Ha még nőies hormonális állapotban van Selyem, akkor ő valószínűleg „baltappancsos”. Viszont ha „jobbtappancsos” létére érintettek a máj- és epevezetékei, akkor ez azt jelenti, hogy már van a baloldali birtokzónái között foglalt irányítórelé, és „férfiasan” reagál.

A bénulás akkor következik be, ha sem ütni, sem futni nem tudunk, amikor nem tudunk menekülni valami elől, vagy amikor „bezárva, lefogva” érezzük magunkat. A természetben a bénulás, azaz a „hullareflex” volt az utolsó esély arra, hogy a bennünket üldöző ragadozótól megmeneküljünk.

Megnyugvás után pedig izomrángások formájában tér vissza fokozatosan a funkció az előzőleg bénult testrészbe.

Bármennyire is félelmetesek ezek a tünetek, óriási erőt ad, ha tudjuk, hogy valójában mi zajlik a szervezetben, ezáltal pedig pánik nélkül, nyugalomban ki tudjuk várni a helyreállítás fázisát.

Ha már egy ember van a családban, aki ismeri a Germán Gyógytudományt, gyönyörűen tudja támogatni az értelmes biológiai különprogramokat, és azt, hogy szerette új tapasztalatokkal, megerősödve folytathassa ezt az élet nevű játékot.

Azzal, hogy elvittétek a kedvenc helyére, az erdők közé, méltóan megkoronáztátok a történteket, és a lehető legjobb körülményt biztosítottátok Selyem számára, hogy újra örömmel érezhesse az erejét.

 

Köszönöm, hogy olvashattuk, megoszthattuk ezt a történetet!

Török Gabriella