Esettörténet egy kutya bénulásáról

Kedves Gabi!

A napokban nagy szél volt, ami éjjel is tartott, fújt kegyetlenül. A magyar vizsla kutyánkat másnap reggel félig bénulva találtuk a veteményeskertben, ahová ő valamiért átmászott – szó szerint, a drótkerítésen. Máskor is szokta ezt csinálni, és tudjuk, hogy ugyanúgy vissza is mászik, neki nincs lehetetlen… de ekkor reggel értetlenül álltunk az előtt, hogy mi történhetett.

Mielőtt átmászott, kétszer is hányt.

Lány kutyáról van szó. Sokszor van vita a szomszéd kutyákkal, de mivel ő lány, reméljük, hogy még nőies. A „kezességét” nem tudom.

Ez a vita nem brutális az ő részéről, de azért szereti megmutatni, hogy ő is valaki itt a kerítés innenső oldalán. Biztosan vannak, voltak mindenféle vitái ezekkel a szomszéd kiskutyákkal, de soha nem láttuk, hogy agresszív lenne. Néha volt sárga széklete is.

Én tudtam, hogy minden rendben lesz, helyre fog jönni, hisz már az este túl volt néhány hányáson, a belügy rendeződik folyamatosan… Az hogy majdnem egészen lebénult, attól lehetséges, hogy amikor átmászott, akkor épp nem fújt annyira a szél, és amikor vissza akart az udvarra jönni, akkor a drótháló furcsa lett, mozgott, és ő ott állhatott magára maradva, megsemmisülve. A természetben ilyenkor itt a vég…

A férjem bevitte a házba, melegen tartotta, aktív szenet adott neki, mert ő még nem ismeri annyira a Germán Gyógytudományt és mérgezéstől is tartott.

Jöttek az izomrángások, úgy ahogyan az kell, utána egy kissé jobb volt. Aztán megint jöttek a rángások, és ez így ment egész délelőtt.

A férjem volt vele, aki teljesen el volt keseredve, hogy most Selyemnek – így hívják a vizslát – itt a vég, hisz a fény a szemében ki volt aludva, ő az éjjel feladta, ez biztos…

Nem tudni, hogy mit élt át és hányszor…

A férjem megnyugtatása érdekében is elvittük az állatorvoshoz délután, akkor is még merev volt, és akkor is jöttek a rángások. Ott az állatorvosnő teljesen tanácstalan volt, miután kiértékelte a vérképet és az ultrahang eredményt, hisz minden rendben volt, egyedül a veseértékével volt baj, mivel szerinte leállt a veséje. Megnyugtattam, hogy rendbe jön, miután talpra áll, lesz vizelete is, hisz visszük haza és otthon bent lesz a lakásban, szeretetteljes környezetben. Hiszem és tudom, hogy másnapra minden rendben lesz a bénulásával kapcsolatban is.

Láttam az orvosnőn, hogy ő ezt nem hiszi, mert ő még ilyen esettel nem találkozott. Ezután Selyem kapott még nyugtatót, infúziót, injekciókat is.

A férjem, miután megnyugodott, hogy nincs mérgezés, már ő is tudta, hogy Hamer doktornak a kutyákkal kapcsolatban is igaza volt, hisz ők is ugyanúgy viselkednek, mint az emberek, és már ő is hitte Selyem gyógyulását.

Hazavittük, a fürdőkádban jó meleg vízben megfürösztöttük, és már a fürdőből a saját lábán ment ki! Igaz, imbolyogva, de ment!

Nagy volt az öröm! Ki is mentek, pisilt jó sokat, és már evett, ivott. Már volt fény a szemében! Reggelre már majdnem teljesen jó volt a járása, de azért volt még imbolygás egy kicsit, sőt csúsztak szét a lábai, mint az újszülött báránynak, vagy őzikének. Aztán gondoltunk egyet, és elvittük autóval a kedvenc helyére: a tanyánkra az erdő közé. Hát, ott 100 %-ban helyrejött, mintha kicserélték volna! Már fel akart egyedül ugrani az autó csomagtartójába, már volt ereje, és boldog kutya lett megint, mint amilyen volt!

Köszönet és hála Hamer doktornak, hogy a tőle szerzett tudással nem estem pánikba, tudtam nyugtatni a férjemet is, és Selyem is orvosi beavatkozás nélkül teljesen meggyógyult. 🙂

Ilonka