Szia Gabi,
Van egy mai történetem, használd föl az oldaladon, ha akarod.
Van egy kolléganőm, aki szívesen és érdeklődéssel hallgatja a beszámolóimat a Germán Gyógytudományról már a tanfolyam elejétől kezdve. Neki van egy 8 éves kislánya, aki gyönyörűen reagál a „gyógybeszélgetésekre”. Ma reggel az iskolába menet a kocsijukba belement egy másik autó hátulról. Jó nagy durranás volt, de nem történt szinte semmilyen kár, csak megijedtek. A másik sofőrrel békésen megegyeztek és mentek tovább, mert siettek a suliba, úgyhogy nem volt idő megbeszélni a történteket.
Mikor mesélte nekem az esetet, akkor mondtam neki, hogy este beszéljék ki, nehogy maradjon a kislányban valami a hátulról jövő veszéllyel kapcsolatban, és hogy ne lepődjön meg, ha kicsit rosszabbul lát, vagy fáj a szeme.
Délután ezt az üzenetet kaptam tőle: „Na, mivel fogadott Laura ma a suliban? „Anya, egy kicsikét ma homályosabban láttam. És kicsit fáj a szemem.” Azt hittem, becsinálok az iskola udvarán. Azt mondta olyan volt, mintha hegedűk szóltak volna a fülében. És hogy milyen érdekes, hogy simán tudott olvasni, teljesen jól látott, de mégis olyan volt a nap, mint egy pókhálóban.”
Mondtam, tök jó, akkor beszéljétek ki.
Egy óra múlva jött a következő üzenet: „Nagyon durva…leül, rajzol. Majd közli, hogy megnyugodtam és jobban látok. Ilyenkor mindig olyan, mintha bátrabb lennék… Beszarás!!!”
Ha nem beszélünk róla délelőtt, mostanra már biztosan van beutalójuk a neurológiára!
A hegedűszólóról mi a véleményed?
Puszi: Zsófi
Köszönjük Zsófinak, hogy elküldte nekünk ezt az esettörténetet.
Fantasztikus élmény, amikor a saját vagy szeretteink esetén bizonyosodhatunk meg arról, hogy valóban úgy reagál a testünk, ahogyan Dr. Ryke Geerd Hamertől megtanulhattuk!
A homályos látást a retina különprogramja okozza, amely akkor indul be, ha egy hátulról érkező veszéllyel kapcsolatban gyűjtöttünk be egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt élményt, azaz biológiai konfliktust.
Ilyenkor funkciómódosulás történik ebben a szervben: homályosan fogunk látni. Ennek biológiai értelme az, hogy eltakarjuk, láthatatlanná tegyük a hátunk mögött lévő veszélyt, vagy éppen saját magunkat. Gondoljunk csak arra az ösztönös mozdulatra, amikor kisgyerekként eltakartuk a szemünket abban a hitben, hogy így más se lát minket. Illetve felnőtt korunkban is előfordulhat bizonyos sokkoló helyzetekben, hogy eltakarjuk a szemünket.
Ne feledjük, hogy ösztönös biológiai reakciók segítenek minket egy-egy veszélyes helyzet biológiai megoldásában. Ezektől a reakcióktól tanultunk meg rettegni, őket félreértelmezni az ismeretlenség miatt.
A Germán Gyógytudomány visszaadja számunkra a hitet abban, hogy a testünkben nincs rosszindulat, csak és kizárólag értelmes folyamatok zajlanak bennünk a túlélés érdekében.
A kislányban még valószínűleg élénken élhettek az emlékek az iskolában, majd egy idő után részlegesen megnyugodva a MK-fázis miatti átmeneti látásromlást érzékelte magán, amelyet a megnövekedett szövetközti folyadék okozott.
A végleges megnyugváshoz otthon érkezett el, melynek eredménye nem is lehetne jobb: „Ilyenkor mindig olyan, mintha bátrabb lennék.” Igen, a természet azzal számol, hogy tanulsz a tapasztalataidból, és utána erőforrásként használhatod őket.
A hegedűszóló hangjáról nekem az jut eszembe, hogy talán a drámai pillanatban a rádióból hasonló hangot hallott, de lehetett ez a fékcsikorgás hangja is, ami szintén sokkélményt okozott a kislány számára. Ún. „hallás-konstelláció” esetén hallunk hangokat.
További sok felismerést, tapasztalatszerzést kívánok még neked sok szeretettel!
Török Gabriella
