Tüdő-TBC a lánya betegsége miatt

Helmut Pilhar megjegyzése:

Az a szokásom, hogy a bejegyzés végére írom a megjegyzésemet. Ma ezt az eset elejére teszem.

Nincsenek „gonosz” vírusok, de legalábbis hiányoznak a bizonyítékok a „Paul Ehrlich” és „Pasteur” Intézettől – ez utóbbi személy volt a „felfedező”. Ő nem fedezte fel a vírusokat, hanem csupán feltételezte a létezésüket, és pár évvel később egy az utolsó követői közül már csalónak is nevezte. (Én szégyellném magam a helyében.)

Nem létezik semmi „rosszindulatú” a természetben! És mivel mi és részei vagyunk, ezért ránk nézve sincs a természetben semmi rosszindulatú! Ez a „jó/rossz” egy kitalált dolog, semmi esetre sem igaz, és bárki maga is könnyen utánajárhat. A keresztényeknél létezik az úgynevezett „eredendő bűn”. Ez bibliai volt, mivel Éve elcsente az almát a tudás fájáról és Ádámnak adta. Ez alapján, mivel ez lett az első fő bűn, tudnak a keresztények csak jó és rossz között különbséget tenni. És ezekért a fő bűnökért vezekelnek a keresztények. A világos nap jóindulatú, a sötét éjszaka pedig rosszindulatú? Hát persze, hogy nem.

Nem létezik fertőzés! Nem tudunk senkit sem megfertőzni! Bár el tudjuk szenvedni egy időben ugyanazt a konfliktust, és a mikrobák jelen vannak bennünk, és segítenek akár többünket egy időben a gyógyulási fázisban, hogy visszanyerjük a kiindulási állapotunkat (a konfliktus megélése előtti állapotot, szövetelbontással vagy szövetfelépítéssel). Így a mikrobák veszélytelenek, mint a tűzoltók a tűzoltáskor, akiktől azt reméljük, hogy időben a helyszínen legyenek. Ahogy mindenki számára ismert ls igazolható, nincs a természetben egy „steril” (= élettelen) hely sem. A mikrobákkal mindig mindenhol együtt vagyunk. Abszurd dolog a mikrobákat babonás hittel felruházni, ez olyan lenne, mintha egy bármilyen más élőlényt ki akarnék zárni a földről. AIDS, BSE, madár- és sertésinfluenza… mind hazugság!

De azért valóban léteznek igen mérgező, de nem rákkeltő! Anyagok! Itt szeretnék utalni a leukémiára: a leukémia nem egy önálló rákbetegség, ahogy az akadémiai orvoslás állítja, ami ellen harcolni kell. A leukémia mindig a gyógyulási fázis egyik tünete. Könnyen igazolható bizonyítékok:

A Germán Gyógytudományt ezidáig nem sikerült megcáfolni! Hamer szerint a leukémia a vérszegénység utáni gyógyulási tünet (vérszegénység ugyanúgy egy tünet). Mi germánosok, azt mondjuk a leukémiáról: szerencsére megoldottam az önleértékeléssel kapcsolatos konfliktusomat, mert ha konfliktus-aktív fázisban lennék, akkor nagyobb konfliktustömeget halmoztam volna fel (= a csontokban lévő lyukak megnagyobbodása és anémia).

A Csernobil-gyerekeknél, akik sugárkezelést kaptak a teljes csontvelőre (anémia), majd abbahagyták a teljes besugárzást (gyógyulás), leukémiát diagnosztizáltak. És ezeket a szegényeket a médiában mutogatják, megtapsolják, és magas dózisú, teljes testes besugárzással és nagydózisú kemoterápiával kezelik. Fényes őrület ez a germán szempontjából. Ezt senki nem éli túl. Egy ilyen besugárzás felér egy mérgezéssel, aminek semmi köze a „rákkeltő anyagokhoz”.

Már maga a betegtájékoztató is félrevezető, melyet a pácienssel önkéntesen aláíratnak, arról informál, hogy kemo, de mindenképp „sugárterápia következményeként” felléphet a leukémia. A politikusok, egyházi elöljárók, médiaguruk és a körbehízelgett akadémiai orvoslás képviselői gyanítják, hogy a kemo önmagában rákkeltő. Elképzelem az orvosokat, akik legnagyobbrészt saját terápiájukat elutasítanák, ha magukról lenne szó; de mikor a sikeresen megfélemlített, beleegyező nyilatkozatot aláírt páciensről van szó, a markukba nevetnek, és azt mondják: „Megint elkaptunk egyet!”… A kemo erősen mérgező (tömeggyilkolószer), de nem rákkeltő!

Nem létezik áttét! Még soha nem látták, csak feltételezték, hogy a testben ide-oda mászkáló sejtek csak úgy szaladgáljanak; ilyen nincs. Minden egyes áttét agy konfliktussokkot jelez, és egy agyban található Hameri Gócot, melyet igazolni lehet. És igazolni lehet azt is, hogy a szegény páciensek az elismert és hivatalos kezelés hatására, melyeket orvosok, neves specialisták rendelnek el (akik elismerik azt, hogy nem tudnak semmit a betegség okáról), az orvosi embertelenségbe ténylegesen belepusztulnak. Ezek a szerencsétlenek pedig egyik konfliktusból a másikba botladoznak. „Ön rákos!” És elkezdődik a rohanás az idővel.  Hogy lesz ezután? Mi lesz a családommal, a gyerekeimmel, a férjemmel? Hogyan mondom ezt el másoknak? Mi lesz a hitelemmel? Szerencsétlenek belezuhannak a feneketlen sötétségbe. Valójában és a legtöbb esetben ezek a gyanútlan emberek már a gyógyulási fázisban vannak, és a legtöbb esetben pánik nélkül jól jönnek ki belőle (lásd: Marc Frechet, aki Villejuif-ban demonstrálni tudta egy 9 éves időtartamban, hogy a páciensek 85%-a sikeresen túlélt). Ez a szegény emberek iránt semmilyen együttérzéssel nem rendelkező uralkodó rendszer a mi szenvedésünkből szerez hasznot, és büszkén veri a mellét a híradóban, hogy nőtt a bruttó szociális termék. A mottó a következő: Ma újabb 1500 ember halt meg a csúnya áttétek szétszóródása következtében – ami rendszerint 1500 x félmilliós forgalmat jelent. Ha mindaz stimmel, amit Dr. Hamer mondott, tulajdonképpen örömujjongva járhatnánk a világot: „Végre, micsoda megkönnyebbülés!”

Képzeljétek el: nincs semmi rosszindulatú a földön, se vírusok, se áttétek! Önmagukban a rákkeltő anyagok sem állják meg igazolhatóan a helyüket, és nem is fertőzhetünk meg másokat. Milyen könnyeden és örömtelin masírozhatnánk át az életen! Korunk szürnyű rémálmából ébrednénk fel, és vége lenne a babonának, a zsarnokságnak.

Miért nem terjesztik a jó híreket? Miért harcolnak inkább ellene? Gondolom, tudjátok, miért! Egy megfélemlített társadalom sokkal irányíthatóbb, és a borjak maguk keresik a mészárosaikat.

Végre elérkezhetünk az esettörténethez, ami több okból szintén ujjongásra adhatna okot. Egy kedves barátom írta, hogy meggyőződött vegetáriánusból húsevővé vált.

Az apa elszenvedett a lánya birtokféltés programja miatt egy tüdő TBC-t, amire a húsevés volt a gyógyszer a Germán alapján

A zseniális, imádott Germán Gyógytudományt tartom az egészség támogatásának fő ismeretforrásának; sok különböző tényezőt lehet figyelembe venni. A családtagokat védelemképpen már jóval az orvosi beavatkozás előtt tájékoztattam a Germán Gyógytudományról, de ugye mindenkinek magának kell megértenie, megtanulnia.

Egy nagyon elhúzódó befejezett vizsgaidőszak után a lányom váratlanul arról tájékoztatott, hogy vérköpés miatt sürgősséggel bevitték a klinikára, ahol a röntgenen mindent rendben találtak, azt mondtam neki, hogy az infúziótól jobban lesz, és köszönjön el a kórháztól. Ezzel szemben ő bent maradt a kórházban és másnak bronchoszkópiát csináltatott. Kicsivel később kaptam egy hívást egy félelemhisztériát szító orvostól, hogy a lányomnál azonnal egy mellkasoperációt kell végrehajtani belső vérzés veszélye miatt. Éreztem a kagylóban, mennyire idegesíti, hogy nyugodt és tárgyilagos maradtam.

Az orvosoktól és a megfélemlített baráttól és édesanyától jövő nyomás ellenére azon voltam, hogy időt nyerjek, és a Germán segítségével egy értelmes stratégiát találjak. Számomra világos volt, hogy egy birtokféltés-konfliktus megoldásakor (melyet a lányom nem nevezett meg), az intrabronchiális nyálkahártya-fekély  a gyógyulási duzzanat során felszakadt, és egy kis vérzést okozott. Az első és a további bronchoszkópiánál még csak a bezáródott duzzanat volt látható, amely még csak nem is növekedett.

A Germán Gyógytudománynak hála meg mertem rizikózni a félelemkeltő szakorvosok ellenében, hogy előreláthatólag a gyógyulás miatt nem jelentkezik további vérzés; legrosszabb esetben a hörgőág elzáródása várható, ami ugyan atelektázishoz vezethet, de ezzel Karl Jaspers filozófus is sokáig elélt. Még csak a rettegett influenzafertőzés sem következett be.

De túl korai volt az örömöm, amikor nem ment simán a speciális klinikára történő beutalás. Reméltem, hogy ez a vérköpet dolog beavatkozás nélkül elmúlik, mert a következő hetekben nem lépett fel további vérzés a hörgőkben, nem volt duzzanat vagy elzáródás.

Nem tudtam a lányomat visszatartani attól, hogy biopsziát csináltasson. Miután a megbeszéltnél több szövetet távolítottak el a hörgőkből, ez orvosilag azt jelenti, hogy ez egy építési felület, amit nem szabad úgy hagyni. A nyereségorientált klinikához tartozó labor erről azt állapította meg: enyhe mukopidermoid-karzinoma. Én nem hittem ebben a hókuszpókuszban, és elleneztem az operációt – de úgy túnik ezzel a tiszta germános látásmóddal teljesen magamra maradtam. A lányom barátja elfordult a megszervezett germános ismerőstől, mintha egy szekta lenne.

A műtét idején iszonyatosan agresszív hullámokat kellett kezelnem, hiszen nem tudtam a gyerekemet az álruhás hasfelmetszőtől megmenteni; az ösztönös és logikus igényem, hogy megvédjem őt, sérült. A lányom kis fiatal élete veszélybe került, és meg kellett állapítanom, hogy nem kapott nyílt és őszinte szakorvosi tájékoztatást. Éreztem, hogy egy kemény időszak előtt állok, különösen az elkövetkező télre gondolva.

Jött még megvilágosodás: sajnos csak a műtét után kértük ki a másodvéleményt, melyet egy független labortól kértünk a biopszia eredményéről, és amely kizárta azon eredmények rosszindulatúságát, amelyek a műtéthez vezettek; másrészt az orvos, aki elmagyarázta az eredményt, eléggé mérges volt, mikor megtudta, hogy a műtétet már elvégezték, és hogy ezt a második véleményt saját szakállunkra csináltattuk. Úgy tűnt, mintha becsapva érezte volna magát.

Lányom egy idő után vissza tudott térni a munkájához, lépésről lépésre haladt.

Pár hétig betegeskedtem annak ellenére, hogy a Germán Gyógytudomány értelmében magyarázható, a lányom története miatt; de akadtak még gyengítő tényezők. Amikor a lányom elkezdte összeszedni magát, elkezdődött nálam a meleg fázis: hetekig tartó éjjeli izzadás következett; 8 kilót fogytam két hét alatt; azt éreztem, hogy beadom a kulcsot (hogy pozitívabb energiákat engedjek szabadon; mit ér az egész életben maradási harc, ha a legbensőbb ösztönök, tudás és megértés ellenére is feldobja az ember a talpát?); nem engedtem annak a nyomásnak, hogy orvosi úton kezeltessem magam. Ebben a gyógyulási folyamatban (tuberkulózis) megrögzött vegetáriánusként olyan vágyat éreztem, hogy húst egyek, melyet csak germánosan tudtam magyarázni. Ha az ösztön az súgja, egyél húst, hogy ebben az őrült világban visszatérhess az életbe, akkor fel kell falni ezt a „gyógyszert”.

A saját kiváltó konfliktusom világossá vált előttem: nagyon féltem a lányom fizikai és szakmabeli halálától; konfliktus-aktív fázisban voltam, amit elnyomtam a tudatomban, a többi családtagom miatt is; és a munkába menekültem, amíg egyre kevesebbet, végül pedig semmit nem tudtam már teljesíteni. A testem őszinte volt; a tüneteim tükrében meg kellett állapítanom, hogy halálfélelem-konfliktusban voltam. A tuberkulózisnál orvosilag leírt személyiségváltozást a konstellációval tudom magyarázni. Van egy régi falat-konfliktusom, mely időről időre tápot kap, így a halálfélelem-konfliktus kiújulásával egy agytörzsi konstelláció jött létre (Megj.: konsternáció „zavarodott és rémült, nem tudja, mit tegyen”). Ebből adódóan, a megváltozott elmeállapotban a legjobb, amit tehettem, hogy megpróbálok magamon dolgozni, és ma már jobb viszonyban vagyok a húsevéssel. A tudományos táblázat jó kiindulási pontokat ad ilyen krízisekben, konstellációk esetén, hol lehet az elengedést gyakorolni.

Viva la Medicina Sagrada !
Köszönöm a Germán Gyógytudománynak !

Helmut Pilhar megjegyzése

 Egy apa, akit teljesen magára hagyott a családja, harcol a gyermekéért és beteg lesz!

Ősagyvezérelte gyógyulási fázisban, ha nem visszük túlzásba a higiéniát, mindig tuberkulózisos folyamat zajlik. Nem csak tüdőtuberkulózis létezik, hanem máj-, vese- (fehérje a vizeletben), bőrtuberkolózis stb. Minden tuberkulózisos folyamatban a test sok fehérjét veszít, melyet a táplálékkal pótolni kell. A páciens úgy fal, mit egy farkas, mégis gyenge és fáradt. A pácienseknek ösztönösen fehérjedús ételekre van szükségük.

Az 1900-as években a tuberkulózis széles körben elterjedt, és a szegények, akik nem engedhették meg a húsevést és hogy kíméljék magukat, sorban haltak meg. Akkoriban is a szegény ember betegségének hívták. Ezzel szemben a gazdagok, akik megengedhették a fehérjedús táplálkozást és a pihenést, általában túlélték a tuberkulózist (l. Davos, Svájc).

A mélyen középkori szinten működő akadémiai orvoslásban, melyet áthat a babonás gondolkodás és a láthatatlan gonosztól való félelem (ördög, vírusok, ide-oda mászkáló sejtek a testen belül stb), a tuberkulózist kötelezően be kell jelenteni, különös tekintettel a tüdő TBC-t, és nemcsak a kiskorúakat, hanem a nagykorúakat is kényszergyógykezelésre kényszerítik elkülönítéssel és/vagy TBC-sztatikumikkal (kemo).

Hát, nem bizonyítja ez a beszámoló, hogy fel kéne szólalnunk a babonás orvosi szekta elnyomása ellen: „Bűn! Borzalom! Máglyára vele!”

A beszámolót író barátunk újra ereje teljében van, egészséges. Nem is kívánhat többet, mint egy jó leckét a vudu-papoknak!

Hát nem bizonyítja-e ez a beszámoló, hogy a bizalom és a kommunikáció nagyon fontos: „A tüdő TBC egy gyógyulási tünet, és semmi köze rosszindulathoz!”

Nagyon érdekes ebben a beszámolóban, hogy egy „megrögzött vegetáriánus”, rá tud állni a húsevésre, csak azért, mert a teste úgy kívánja, és ezáltal segít a testének a helyreállításban azzal szemben, hogy az esze mit akar.

Ez szentségtörés minden vegetáriánus számára, tudom!

Ne értsetek félre, szégyenlem is magam érte: tömegtermelésből származó húst enni, nem pedig egy igazi vadászatból származó húst! Meg vagyok arról győződve, hogy a mi földrajzi adottságainkon pusztán vegetáriánus koszton élő emberek nem élnék túl a teleket – különösen egy tuberkulotikus megoldási fázisban! Az ember nem pusztán növényeken élő lény, mindenevők vagyunk!

És a növényeknek nincs lelkük?

Úgy értem, hogy sokkal inkább saját ösztöneinket, mint mesterségesen megalkotott szabályokat kéne követnünk. Nemcsak hogy saját életünk tisztelete nevében állatokat vagy növényeket pusztítunk, hanem ugyanezen okokból ezeket meg is védjük – amihez minden „áldozat”-nak (minden rákbetegnek) alapvető joga van.

A természetben az erősebb győz!

És „természetesen” erősebbé kell válnunk!