Pikkelysömör a kutya miatt

2020.12.14.

Léteznek megoldhatatlan konfliktusok?

Aki valaha is megpróbálta megmagyarázni valakinek a Germán Gyógytudomány szabályai szerint, hogy mi is a pikkelysömör, akkor arra a megállapításra juthatott, hogy az nem is olyan egyszerű.

Két elválasztás-konfliktus ugyanarra a helyre társítva, az egyik mindig aktív (a bőr pikkelyes és szenzorosan érzéketlen) a másik pedig megoldási fázisban (bőrpír és viszketés) van.

Kb. 3 hónappal ezelőtt elszenvedtem egy ilyen konfliktust. Azonnal tudatosult bennem, hogy akkor éppen átéltem egy konfliktust. Azóta jelen vannak a tünetek.

Mi történt?

Évek óta él a családunkkal egy kiskutyus. Kiskorától fogva nem tudtam leszoktatni őt arról, hogy minden adandó alkalommal ráfeküdjön a lábamra. Egy idő után felismertem, hogy így mutatja ki az irántam érzett szeretetét és az alárendeltségét. Tehát hagytam és megszoktam, hog

y ott fekszik a lábamon.

Hónapokkal ezelőtt a kutyus kullancsoktól szenvedett. A feleségem naponta kétszer húszat is kiszedett a szőréből. A paraziták elleni küzdelem több hónapig tartott.

Kb. 3 hónapja már túl vagyunk a nehezén. A feleségem néhány napja már nem talált benne kullancsot.

Egyik nap hazajöttem, levettem a cipőmet és amikor leültem, éreztem, hogy a kutya ráfekszik a bal lábamra.

Ugyanebben a pillanatban a lelki szemeim előtt egy egy öreg, megrágcsált, kullancsoktól hemzsegő kutyaszőrt láttam, valamint azt, ahogy a kullancsok éppen nekiiramodnak és elkezdik csipkedni a lábamat.

Egy mozdulattal le is akartam magamról rúgni ezt a kutyaszőrt (nem akartam hozzáérni). Ugyanakkor az járt a fejemben, hogy rajta kell hagynom! Hiszen ő így fejezi ki a vonzódását és különben sincs benne már egy jó ideje kullancs. Amúgy a kullancs nem megy át a kutyáról az emberre, úgyhogy minden így jó, ahogy van.

Érdekes módon nagyon is tudatában voltam annak, hogy ott akkor elszenvedtem egy elválasztás-konfliktust, de azt hittem, hogy mivel az eszem azt súgta, hogy a kutyával minden rendben van, azonnal meg is oldottam. Vagyis, hogy az elképzelt paraziták által szétrágcsált szőr csak a képzeletem szüleménye. De mégsem tudtam szabadulni ettől a képtől.

Egyazon pillanatban ugyanarra a pontra asszociáltam egy elválasztás-konfliktust, az egyik aktív fázisban volt, a másik pedig megoldási fázisban.

Izgalm

asak a tünetek is. Annak ellenére, hogy a konfliktus a megoldási fázisban van, alig érezhető, mivel a másik konfliktus aktív, ami a száraz/pikkelyes bőr mellett még egy szenzoros bénulást (érzéketlenséget) is okoz és ezért nagyon ritkán, szinte egyáltalán nem viszket.

Eddig még nem sikerült megoldanom végleg a konfliktust és valószínűleg nem is fogom tudni egészen addig, amíg van egy kutyánk, amelyik mindig a lábamra fekszik. Majd meglátom, hogy végleg eltűnnek-e a tünetek, amikor a kutyus már nem lesz köztünk, de feltételezem, hogy igen.

Alternatív terápiaként a háttérben egy hete 24 órában szól a Mein Studentenmädchen. A konfliktus végleges megoldását ez ugyan nem hozza meg, de csökkent az intenzitása. A kivörösödés jelentősen halványodott, azonban az azt fedő bőr még mindig száraz, sprőd és ott gyengébb a szenzoros érzékelés, de mégsem teljesen érzéketlen.

(A kép a Mein Studentenmädchen egy hetes hallgatása után készült, a kivörösödés már alig látható)

Azt még nem tudtam kideríteni, hogy a kutya vajon milyen konfliktust szenvedett el ahhoz, hogy hirtelen mágnesként vonzotta magához a kullancsokat.

H. Pilhar megjegyzése:

Akkor most vannak megoldhatatlan konfliktusok, vagy nincsenek?

A kutyatulajdonos sok éve ismeri a Germán Gyógytudományt! A tudása nem tudta megvédeni őt ettől a konfliktustól. Gyönyörűen szemlélteti a három kritériumot, nagyon súlyos és drámai, magányosan átélt és váratlan. Azt is gyanítja, hogy a konfliktus fenn fog állni egészen addig, amíg a kutya él, és majd csak annak halála hozza el a megoldást. Meg tudja-e oldani a kutyatulajdonos ezt a konfliktusát még azelőtt, vagy megoldhatatlan marad-e a kutya haláláig?

A Germán Gyógytudományban minden a biológiai konfliktus (DHS) körül forog, hiszen ebből kell levezetni a terápiát.

Egészen pontosan mi járt a fejében a DHS pillanatában? Az illető azt írja, hogy meg akart szabadulni a kullancsokkal teli kutyaszőr érintésétől. Nem a kutyával vagy annak szőrével akarta megszakítani a bőrkontaktust, hanem attól a rengeteg kullancstól, ami a szőrében volt.

Ki lehetne deríteni, vajon miért van ilyen averziója a kullancsokkal szemben. Ez az averzió mindannyiunkban mélyen lakozik, aminek elsősorban a média az oka. Ebben rejlik a megoldhatatlanság, legalábbis a TV-n felnőtt generáció számára.

Az illető ki nem állhatja a kullancsokat és a jövőben sem szeretne velük érintkezni. Ez a megoldhatatlan ellenségeskedés tartja fenn a konfliktust és ezzel együtt az ÉBK-t. Hacsak nem tudja megváltoztatni a kullancsokhoz való hozzáállását. Ez viszont eléggé elképzelhetetlen.

A kutya halálával ez a konfliktus meg fog oldódni. Én ebből indulok ki. De mi lesz, ha a család szeretne majd egy új kutyát? Ha majd az is előszeretettel fekszik a lábán, továbbra is fennáll majd a krónikus elválasztás-konfliktusa.

Ezzel a kicsit hosszabb megjegyzéssel szerettem volna rámutatni a  konfliktustartalom jelentőségére és hogy milyen fontos a konfliktus pontos értelmezése.

A pikkelysömör oka egy dupla elválasztás-konfliktus! Az élménysokk pillanatában egyszerre akarunk valakihez hozzáérni és eltolni magunktól. Valahogy így: “Én igazán kedvellek téged, de ha így jössz ide nekem, nem bírlak elviselni!” És ezt egyazon másodpercben érzékeljük! A kutyatulajdonos nagyon szépen leírja ezt az ambivalenciát!

Amikor a kutya nem fekszik a lábán, akkor a “nem akarok hozzáérni” aspektussal megoldási fázisba kerül (kivörösödés, viszketés). Mivel azonban nem akar elszakadni a kutyától, a másik aspektussal aktív fázisban van (pikkelyes bőr, szenzoros bénulás, érzéketlenség).

Egy igazán tanulságos esettörténet!

Köszönöm!