Tüdőgyulladás koronavírus idején

2006-ban ismerkedtem meg mélyrehatóbban az akkor még Germán Új Medicina néven (jelenleg Germán Gyógytudomány) megjelent Dr. Ryke Geerd Hamer által leírt és bebizonyított rendszert, amely érthetővé teszi a betegségek lefutását. Ez a rendszer lehetőséget ad arra, hogy megértsük hogyan alakul ki egy elváltozás és hogyan áll helyre az egészséges állapot.

Saját esettörténetemen keresztül szeretném bemutatni mit is jelent mindez.
A november 1.-i hétvégén pénteken este úgy éreztem magam, mintha kezdenék belázasodni. Kicsit gyengébbnek éreztem magam, de nem voltam lázas. Két nap múlva a hidegrázás és a gyengeség fokozódott, illetve a tüdőmben éreztem, hogy valami nincs rendben. Itt már gondoltam, hogy tüdőgyulladásom van.

Amikor a gyengeség először jelentkezett, párommal aznap békültünk ki egy azt megelőző kb. 1,5 héttel korábban történt veszekedés után.

Hamer Dr. tanítása szerint tüdőgyulladás esetén a konfliktus aktív-fázisban a tüdő hörgők belső falán a nyálkahártya elkezd leépülni. Ennek biológiai értelme az, hogy több levegőt tudjak beszívni a konfliktus megoldásához. A leírás szerint jobbkezes férfiként birtokféltés-konfliktust kellett, hogy elszenvedjek. Egyik ismerősöm által küldött film (ami a családról szólt és nagyon megérintett) megnézése után jöttem rá, hogy „attól féltem, elveszítem a családomat érzés” indította el bennem az elváltozást. Aznap éjszaka kimentem a wc-re, ahol már éreztem, hogy elgyengülök, kiléptem a konyhába és lefeküdtem a padlóra mert ájulás közeli állapotba kerültem, talán egy pillanatra el is ment a kép. Azonnal levert a víz, mint aki egy medencéből szállt ki olyan izzadt voltam. Párom segítségével visszafeküdtem aludni. Másnap sokkal jobban éreztem magam, szinte egész nap talpon voltam. Tudtam, hogy az ájulás az úgynevezett epileptoid krízis része volt, tehát ez még csak a félidő a gyógyulásban, de így már pontosan kiszámoltam, hogy még 6 nap van hátra a teljes felépülésig.

A következő napon újra megjelent a gyengeség, de most már nem hidegrázással, hanem meleggel társulva. Új tünetként pedig nehéz légzés, ami lehet félelmetes, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy miért és hogyan alakul ki. Már csak félig ülő helyzetben tudtam feküdni, vagy hason fekve, ha oldalra fordultam elkezdtem fullasztóan köhögni. Napról napra teszteltem a tüdőkapacitást egy mély lélegzetvétellel, ami eleinte egy ponton már nehezen ment, mivel beindult a fullasztó köhögés. Ahogy teltek a napok, ez szépen javult és a krízistől kiszámított 6. napon volt először, hogy tele tudtam szívni köhögés nélkül a tüdőmet. Ezután már csak vissza kellett nyernem az erőmet, ami a 12 nap alatt kicsit legyengült, és 6 kg súlyvesztést eredményezett.

2006 óta nagyon sok esetben bebizonyosodott családon belül, saját és ismeretségi körben kialakult elváltozások esetében, hogy Dr. Hamer útmutatása minden esetben igaz és pontosan úgy zajlik le, ahogyan leírta. Mindezek ellenére voltak bennem nyitott kérdések a járványokkal kapcsolatban, de most már látom, ebben is igaza volt, hogy tömegesen elszenvedett konfliktusok tudnak járvány látszatát kelteni.

Hála és köszönet Dr. Hamernek, hogy sikerült megértenem, hogy nem harcolni kell a betegséggel, hanem megérteni azt.

K. Zoltán

 

Zoltán, köszönjük, hogy beküldte az esetét!

 

Török Gabriella megjegyzése:

A TERMÉSZETTÖRVÉNYEK A TÚLÉLÉSÜNKET TÁMOGATJÁK
– a mai állapotok viszont nem.
Amióta ismerjük Dr. Ryke Geerd Hamer felfedezését, a Germán Gyógytudományt, fény derült a bennünket körülvevő és éltető természet jóindulatára, logikusan elrendezett törvényeire.
Hiszen a természet – amellyel 3,5 milliárd éve élünk folyamatos kölcsönhatásban – mindig is a túlélést és a fajok fennmaradását helyezte előtérbe – bármilyen élőlényről is volt szó.
A folyamatos alkalmazkodás alakította ki azokat a biológiai, élettani válaszreakcióinkat, különprogramjainkat – velük együtt a szükséges agyi területeinket és szerveinket -, amelyek segítettek túlélni, életben maradni, génjeinket tovább adni.
A ma embere mégis kitanult abból, hogy megbízzon a testében.
Nézzük meg, melyek azok a tünetek, amelyeket jelenleg szinte az egész világban félelem övez, annak ellenére, hogy a lakosság 2%-át érinti:
– láz;
– felső légúti tünetek: orrfolyás, köhögés;
– izomfájdalom;
– nagyfokú gyengeség.
Dr. Hamer rámutatott arra, hogy adott szerveink milyen eseményekre reagálnak biológiailag értelmesen, illetve adott tüneteink az értelmes biológiai különprogramok mely fázisában jelentkeznek.
Tudjuk: a természet biztosította számunkra, hogy a váratlanul jelentkező, számunkra megrázkódtatást okozó és magányosan átélt sokktraumára fokozott készenléti állapottal, azaz stresszállapottal, automatikus szimpatikotoniás idegrendszeri válasszal reagáljunk a túlélésünk érdekében.
A jelenlegi körülmények pedig egyre inkább lehetőséget adnak arra, hogy még az is sokkélményt szenvedjen el, aki eddig megúszta.
Kitartás! Most nagyon nagy hasznát vehetjük az eddigi ismereteinknek.
Ismételjük át, mely szervünk, működésünk mire való eredendően, és mely ingerekre hogyan reagál az agy-lélek-szerv elválaszthatatlan hármasa:
Amióta orrnyálkahártyánk van, azóta arra használjuk, amire való.
Amikor azt érzékeljük, hogy van valami a levegőben, amely veszélyforrás lehet a számunkra, akkor az orrunkat használjuk ösztönösen. Szeretnénk kiszimatolni vagy nem szeretnénk érzékelni az orrunkkal azt, ami a túlélésünkre nézve kockázatos. „Van valami a levegőben”, „ez nekem bűzlik” – érzettartamok hatására az orrnyálkahártyánkban mikrofekélyesedés indul az agykéreg vezérlése alatt.
Hörgőinkben és a légcsövünkben „birtokféltés-konfliktus” vagy „rémület/félelem-konfliktus” hatására indul el Értelmes Biológiai Különprogram – kezességtől, nemtől és hormonális állapottól függően.
A testünket erősítő, támasztó és mozgató szöveteink ősidők óta a tartást és az elmozdulás képességét biztosítják számunkra. Izmaink, csontjaink és egyéb kötőszöveteink akkor reagálnak sejtvesztéssel, ha nem tudtuk őket arra használni, amire való egy drámai, váratlan, magányosan megélt helyzetben. Ezt az állapotot tág értelemben „önleértékelés-konfliktusnak” nevezzük.
„Halálfélelem-pánikkonfliktus” hatására a tüdő léghólyagocskáiban indul el sejtszaporulat, minél több oxigén hasznosítását lehetővé téve, ezáltal mentve meg minket a haláltól.
Vajon hányszor érzékeltünk már hasonlókat? Bizony nagyon sokszor, hiszen nem nehéz a mai világban!
Emberek vagyunk, érzékeléssel, érzésekkel!
Az önleértékelés lehetősége ma már rányomja bélyegét egész társadalmunkra.
Óhatatlanul előfordulhat az is, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ahol nem szívesen szívunk egy levegőt másokkal, esetleg „gyanúsnak” érzékeljük a környezetünk viselkedését és nem tudjuk hova tenni magunkban a másik fél megnyilvánulásait.
Féltjük az, egészségünket, életünket, hozzátartozóinkat, elért eredményeinket, megszerzett javainkat, munkánkat stb.
A mai felgyorsult, civilizált társadalmunkban a biológiai programozottságunknak ellentmondó körülmények között élünk, miközben az idegrendszerünk még mindig ugyanúgy működik, mint az ősidőkben.
Napjainkban egy adott területre sokkal több ember jut, mint egykor, mégis egymástól elszigetelődve és magányosan, testünknek-lelkünknek idegen értékrendet elsajátítva, biológiai kódjainkkal ellentétes utasításoknak, szabályoknak megfelelni igyekezve, félelemalapú üzenetekkel bombázva éljük az életünket.
Abszurd módon pont a konfliktusok elkerülése érdekében szoktunk le konfliktusaink gyors és egyenes tisztázásáról, és többé-kevésbé elfelejtettünk érző, élő lényünket szem előtt tartva valós és megnyugtató megoldásra jutni.
Minél hosszabb ideig tartott e biológiai alkalmazkodás (konfliktus-aktív fázis) az adott környezeti ingerre és minél intenzívebben éltük meg a konfliktusunkat, annál nagyobb terjedelmű sejtszaporulat (léghólyagok), fekélyesedés (laphám) és sorvadás (kötőszövet) alakul ki.
A fokozott készenléti állapot során elváltozott szöveteink azonban csak akkor regenerálódnak maradéktalanul, ha testünk minden porcikájában fellélegeztünk.
Nem a pótcselekvésekkel, függőségi szerekkel, időhúzással, praktikákkal, módszerekkel, alkudozással való kisebb megkönnyebbülésről van itt szó, amikor igyekszünk felülemelkedni az érzékelésünkön, vagy szőnyeg alá seperni saját jelenbeli gondjainkat, illetve elterelni figyelmünket. A hasonló félmegoldások közepette hosszantartó, krónikus regenerációs tünetekre számíthatunk, hiszen a kiváltó trauma hatásai még mindig a levegőben lógnak. Így az Értelmes Biológiai Különprogram nem tud kifutni a maga rendje szerint.
A test nem ismer kompromisszumot: az érzékelt ingerekre automatikusan reagál, akaratunktól függetlenül.
Amennyire elhasználtuk az értünk dolgozó sejtjeinket, annyira fogjuk érezni a helyreállítás tüneteit is. Amennyire eltávolodtunk önmagunktól, ezáltal természet adta szükségleteinktől, testünk jelzéseitől, megnyugvás után annál markánsabb panaszokkal fogunk visszatérni a régi kerékvágásba.
A láz, orrfolyás, tüdőgyulladás (hörgőgyulladás), nagyfokú gyengeség az Értelmes Biológiai Különprogram második, azaz regenerációs fázisában jelentkezik.
A kiváltó konfliktusunk felőli megkönnyebbülés, fellélegzés kényszerű vagotoniás idegrendszeri állapotot idéz elő agyi, lelki, szervi szinten egyaránt.
A jelenleg pánikhelyzetben lévő emberek közül sokan szinte napról-napra élnek. Olykor ideiglenesen megnyugszanak, és automatikusan kezdetét veszi a regeneráció, amely azokkal a tünetekkel jár, amelyektől megtanultunk rettegni: kimelegedés, láz, nagyfokú gyengeség, gyulladásos tünetek jelentkeznek; fájdalom, szövetközti folyadék (ödéma) felszaporodása, az adott szövethez tartozó mikroorganizmusok jelenléte és munkája kíséri a szövetek regenerációját.
Az agykéreg vezérelte szövetek helyreállításánál – jelen esetben az orrnyálkahártyánál és hörgőnyálkahártyánál – az ún. vírusok tevékenykednek, amelyek DNS és fehérje formájában energia- és építőelemeket szállítanak sejttársaikhoz, hogy ott segítsenek nekik az adott szövet újjáépítésében, növekedésében.
Ha tehát előtte nem voltunk olyan stresszállapotban, amely az agykéreg vezérelte szöveteinket bírta fokozott alkalmazkodásra, a vírusok nem mutathatóak ki a megnyugvás után és regeneráció során.
A gyógyuló emberek – nem ismerve a természettörvényeket – akár újra pánikba eshetnek a saját, illetve mások testi tüneteit látva. Már borítékolható az újabb biológiai konfliktusok begyűjtése, vagy a már meglévő és egyéb konfliktustömeg növekedése.
Emellett napjainkra a legjellemzőbb a kilátástalanság, elhagyatottság, magányosság érzékelése! Függőségi helyzetben vagyunk munkahelyünktől, főnökünktől, pénzügyi, gazdasági helyzettől stb., amely szembe megy ősi, biológiai programozottságunkkal, ezért alapvető veszélyt jelez idegrendszerünk számára. Agyunk – a biológiai megoldás érdekében – egy mentőprogramot indít be, melynek hatására vese-gyűjtőcsatornáink visszatartják a folyadékot. E folyadék betárazásra kerül regenerálódásnak indult szöveteinkben, beszűkült funkciókat, növekvő ödémát, fokozott fájdalmat, lassú vagy lehetetlenné váló gyógyulást eredményezve.
Láthatjuk, tapasztalhatjuk, milyen hatása van a tömegesen elszenvedett biológiai konfliktusoknak, amelyek mégis az esetek nagyon kis százalékában (2-3%) váltak végzetessé.
A bejelentett halálos áldozatok egyéb különprogramjairól, életkoráról, élethelyzetéről semmilyen információnk nincs, csak annyi van a köztudatban, hogy egyre nagyobb a baj.
Nyilvánvaló, hogy mekkora szükség van a valódi működésünkről szóló ismeretekre, melyet Dr. Ryke Geerd Hamer foglalt rendszerbe Germán Gyógytudomány néven.
Mindannyiunk életét megkönnyítené, ha mindig látnánk, tapasztalnánk testünk évmilliók óta beépített, logikus reakcióit!
Kívánjuk, hogy mindenki be tudja azonosítani a valós okokat, és a természetadta erőforrásaira, egymás segítésére koncentráljon!
Tanulj a tiszta forrásból!
www.hameritan.hu