Epilepsziás rohamok megszűnése – és mi köze van ennek a Mikuláshoz?

Az epilepsziások rohamai mindig a megoldási fázisban kezdődnek, pl. éjjelente egy szörnyű, félelmetes álom (rémálom) után. Minden epilepsziásnak megvan a maga rémálma. Esetükben elmosódik a határ a krónikusan kiújuló recidíva, illetve a valódi, függőben lévő konfliktus között, hiszen újra és újra megoldódik a konfliktus, ennek ellenére az nem kerül le a „terítékről”. Nagyon tanulságos a Mikulás története: A páciens minden alkalommal „kis megoldásokat” ért el, amikor a Mikulás eltűnt, mígnem tanácsom hatására el tudott jutni az úgyszólván végleges, „nagy megoldásig”, amikor is eltángálta a Mikulást. Azonban nincs két egyforma megoldás…

A 26 éves, balkezes, Marseille-ből származó pácienst orvosnő kollégámmal együtt vizsgáltam meg a szülővárosában. A fiatal férfit 17 éves korától epileptikus rohamok kínozták.

Számomra jelentős bűnügyi esetnek számított, mivel amikor a nyomára akartam bukkanni a rohamokat kiváltó eseménynek, ami 17 évesen olyan szörnyen megrémítette, a férfi nem tudott válaszolni a kérdéseimre. Egyre csak azt bizonygatta, hogy minden éjjel epileptikus rohamok kínozták.

Kérdés: Ki látta ezt első alkalommal?

Válasz: A barátnőm.

Kérdés: Már az első éjjel?

Válasz: Igen, már az első éjjel és azóta számtalanszor.

Kérdés: (a barátnő is jelen volt) És mióta vannak együtt?

Válasz: 10 éve.

Kérdés: Tehát akkor az is előfordulhat, hogy korábban minden éjjel volt epileptikus rohama?

Válasz: Meglehet.

Kérdés: Felkelt egy-egy ilyen roham alkalmával?

Válasz: Igen, de csak azóta, amióta a barátnőmmel alszom, mert olyankor ő gyakran felrázott.

Kérdés: Emlékszik rá, hogy ilyen esetekben miről álmodott?

Válasz: Igen, jól emlékszem. Mindig ugyanazt álmodtam a Mikulásról.

Kérdés: Tehát minden alkalommal, amikor epileptikus rohama kezdődött és a barátnője felrázta, a Mikulásról álmodott?

Válasz: Igen, pontosan.

Kérdés: Volt ennek jele a roham vagy az álom előtt?

Válasz: Igen, mindig ugyanazt hallottam: Egy csengő csilingelését.

Kérdés: Reggelente észrevett valami különöset a rohamok után?

Válasz: Igen, a bal karom olyankor mintha félig le lett volna bénulva, innen tudtam, hogy rohamom volt. Ezenkívül olyankor csaknem minden alkalommal ágyba vizeltem.

Kérdés: Voltak korábban is a bal karjában ilyen fájdalmai és jelentkezett-e az ágybavizelés, mielőtt a barátnőjét megismerte?

Válasz: Igen, mióta az a dolog történt a Mikulással, éjjel ágyba vizelek. És arra is emlékszem, hogy éppen azóta nem működik jól a bal karom.

Kérdés: Elmesélné kérem, hogy mi történt a Mikulással?

Válasz: Igen. 3 vagy 4 éves lehettem. Neveletlen voltam, nem volt vészes, csak mint a gyerekek általában ebben a korban. A karácsony előtti időszakban az apám hirtelen felkiáltott: „Figyelj!” Minden csöndes volt, amikor felcsendült egy csengő, épp úgy, mint a rémálom kezdetén. Tulajdonképpen mindig így kezdődik az álmom. Akkoriban szörnyen megrémültem, amikor apám azt mondta, hogy ez a Mikulás, de most vigyázz! A tagjaim szinte megbénultak a rémülettől. Ekkor a szomszéd szobából kopogást és csörgést hallottam. Nagyon megijedtem. 10 percig tartott, de egy örökkévalóságnak tűnt és egyre csak az járt a fejemben, hogy mindjárt belép az ajtón és magával visz. Egész testemben remegtem, mint a nyárfalevél. 10 perc elteltével abbamaradt a lárma, de mintha a villám csapott volna belém. És pontosan erről álmodtam minden alkalommal, amikor a barátnőm felrázott. Mindig ugyanazt álmodom a Mikulással.

Az 1986 májusában, Marseille-ben készült MRI-felvételt láthatják a 23 éve epilepsziában szenvedő páciensről, akit nyugtatókat kapott, eredménytelenül. Továbbra is folyamatosan epileptikus rohamai voltak. Ahogy azt bűnügyi nyomozásunk során kiderítettük, közvetlenül a rohamok előtt mindig ugyanazt álmodta a Mikulásról, aki magával akarta vinni, ahogy azt 3 évesen szörnyű módon átélte. Az álom minden alkalommal a Mikulás csengettyűjének hangjával kezdődött. A férfi minden alkalommal csupán egy-egy „kis megoldásig” jutott el, amikor a Mikulás 10 perc után kivonult a szomszéd szobából. Amikor a férfi később a tanácsomra kiigazította a jelenetet és a Mikulás „másának” ellátta a baját, a kísértet egyszer és mindenkorra eltűnt. A férfinak soha többé nem volt epileptikus rohama, és már nem volt szüksége gyógyszerekre.

A készített MRI-felvételen világosan kirajzolódik 2 éles kontúrú Hameri Góc, mindkettő közvetlenül az agykéreg alatt helyezkedik el a motoros és szenzoros kéregközpontban. A ventrálisan elhelyezkedő góc a gyrus praecentralis területén a jobb oldalon található, ez az oka a roham után a bal kar és (kevésbé) a bal csípő- és combizomzat részleges bénulásának. Ez a „nem tudok elmenekülni” motoros félelem-konfliktusát jelzi, amely minden álom során kiújult, és ezt konfliktusmegoldás követte. A felvételen az alsó dorsalis Hameri Góc a jobb occipitalis területen rajzolódik ki, és azt jelenti, hogy a férfinek folyamatosan szenzoros elválasztás-konfliktusa volt, mert attól rettegett, hogy a Mikulás magával viszi. A páciens mindkét, függőben lévő konfliktusa epileptikus rohamokat okozott. A megoldás csupán átmeneti volt a következő éjszakai kis megoldásig. Ez az ún. epilepszia tipikus jele.

Az MRI-felvételen a Hameri Góc az agytörzsben valamivel kevésbé, de élesen rajzolódik ki. Valószínűleg ezen a helyen egy régi, függő és kiújuló menekültség-konfliktus van az agytörzsben (pons) a jobb vesére vonatkoztatva, ez az oka az éjszakai ágybavizelésnek.

Terápia: Néhány szó a terápiáról, amely logikusan következik a diagnózisból. A páciensnek azt tanácsoltam, hogy 300 frankért kérje meg az egyik barátját, hogy elagyabugyálhassa. A barát azt mondta, hogy ez neki nem okoz gondot, főleg akkor nem, ha lesz értelme megveretnie magát. Így hát egy este az egész jelenetet eljátszották, de úgy, hogy a páciens nem tudott róla, hogy mikor. A barátnak Mikulásnak öltözve, csengettyűszóval kellett megérkeznie, mint akkoriban, amikor az egykori Télapó a szomszéd szobában zajongott. De a 23 évvel korábban történtekkel szemben most a páciensnek a Mikulásra kellett támadnia és jól helyben kellett hagynia.

A páciens udvariasan megköszönte a tanácsomat, az orvosnő is el volt bűvölve és elkészíttette az MRI-felvételt, amelynek az eredményén nagyon meghökkent. Ugyan honnan tudhatta ez a Hamer, hogy a páciensnek az agykéreg területén egy, sőt két Hameri Góca van? És azt mondta a páciensnek, hogy akkor talán Dr. Hamernek a többi dolgot illetően is igaza van. Így tehát a szót tett követte, az orvosnő leállította a nyugtatók szedését, újra eljátszották az akkori jelenetet, ahogyan tanácsoltam, a páciens ellátta a barátja baját, aki az ezért mintegy 100 márkát kapott. A férfinak ezután soha többé nem volt epileptikus rohama, nem került sor ágybavizelésre sem, mindez gyógyszerek nélkül. A páciens azt mondta, úgy érzi magát, mintha „megváltották volna, nem csupán azért, mert megszabadult epileptikus rohamaitól, hanem mert végre mindörökre felébredt a rémálomból.”

Dr. Ryke Geerd Hamer: Vermächtnis einer Neuen Medizin, I. kötet, 143. oldal.