Több ország azt reméli, hogy a minél több ember gyors oltásával megállíthatják a világjárványt. A koronavírus oltás általi leküzdése eléggé vitatott. Vajon betarthatóak-e az eddigi tudományos általánosan elfogadott oltóanyag-előállítás feltételei? Felelősségteljes cselekedet-e ilyen sok embert hosszútávú tanulmányok tapasztalatai nélküli beoltani?

Clemens Arvay tudományos alapon vizsgálja az aktuális koronavírus elleni oltások fejlesztését. Sokrétű és fontos információval segít az oltásokkal kapcsolatos még bizonytalan embereknek meghozni a döntést abban, hogy felvegyék-e az oltást vagy sem.

Etikai és egészségpolitikai szempontból fontos az oltóanyagok és gyógyszerek biztonságos úton történő előállítása. A biztonságosság és a hatékonyság gondos vizsgálata különösen fontos az olyan új biotechnológiák esetében, mint a génalapú vakcinák. A humán gyógyászatban a Covid-19 előtt még soha nem engedélyezték egyetlen fertőző betegség ellen sem az RNS-, sem a DNS-vakcinákat. A vírusvektorvakcinák esetében, amelyek szintén a génbázisú vakcinák kategóriájába tartoznak, eddig csak kevés empirikus érték áll rendelkezésre a humán orvosi gyakorlatból, és számos kérdés még nyitva áll.

Miért fontos a hosszútávú megfigyelés?

A gondos nyomon követés és értékelés fontosságára Susan Buchbinder, Juliana McElrath, Carl Dieffenbach és Lawrence Corey oltóanyagkutatóknak a The Lancet című folyóiratban 2020 októberében közzétett aggasztó jelentése hívja fel a figyelmet, mely az adenovírusokon, nevezetesen az úgynevezett 5-ös típusú adenovírusokon alapuló vírusvektor-vakcinákkal foglalkozik. Egy ilyen vakcinaplatform körülbelül annyira fejlett, mint az „oxfordi vakcina” (= Astra Zeneca) és a III. klinikai fázisban lévő SARS-CoV-2 elleni favoritok egyike.

2020 decemberében kezdődött meg 20000 alany részvétele ebben a tesztfázisban, amelyben a CanSino Biologics vállalat jelöltje vett részt a Pekingi Biotechnológiai Intézettel együttműködve. Ezt a jelöltet is jóvá lehetne hagyni, bár feltehetően nem az EU-ban, mivel az uniós jóváhagyáshoz a kínai vállalatnak az Európai Unió valamelyik országában bejegyzett székhelyre lenne szüksége. Ez jelenleg nem így van, de ezen még mindig lehet változtatni. 2020.12.17-én a WHO a vakcinát a nemzetközi lista élére sorolta, közvetlenül az oxfordi vakcina után. A Bill & Melinda Gates Alapítvány 2015-ben és 2020-ban összesen legalább 550000 dollár befektetéssel támogatta a CanSino-t és annak jelöltjét. Emellett 2020 decemberében három másik, 5. típusú adenovíruson alapuló vektorvakcina volt klinikai vizsgálatban, de ezek nem voltak olyan előrehaladott állapotban, mint a CanSino jelöltje. Az orosz Szputnyik V vektorvakcina szintén ezt a fajta adenovírust használja a szükséges második beadásban.

A The Lancet című folyóiratban megjelent jelentésben a szerzők elsősorban a CanSino vakcinájára utaltak: “Aggodalmunkat fejezzük ki a covid-19 ellen használt rekombináns vektor 5. típusú adenovírus felhasználásával kapcsolatban, amelyet egy I. fázisú vakcinakísérletben, valamint a későbbi előrehaladott vizsgálati fázisokban használtak. Több mint egy évtizeddel ezelőtt fejeztünk be egy 5-ös típusú vektor adenovíruson alapuló HIV-vakcina két II. fázisú vizsgálatát. A vakcinát háromszor adták be a HIV elleni védelem érdekében. (Megjegyzés: a HIV-1 a leggyakoribb HIV-vírus). Mindkét nemzetközi tanulmány a HIV-1 fertőzés megnövekedett kockázatát állapította meg a beoltott férfiaknál.

Most következik a lényeg: A tanulmány szerzői által leírt súlyos mellékhatást csak a négy éven át tartó hosszú távú megfigyelés során észlelték. Megállapították, hogy a HIV-fertőzés kockázata a férfiaknál az oltást követő 18 hónapon belül megnövekedett. Ezt a hatást mint a vakcina mellékhatását közvetlenül a beadás után nem lehetett előre jelezni a klinikai tünetek alapján. És még ha több tízezer kísérleti alanyt vontak volna is be a vizsgálatba, a káros hatás nem mutatkozott volna meg korábban. A kimutatásához a vizsgálati alanyokat másfél évig kellett megfigyelni. Hogy mit váltott ki a vakcina, csak akkor vált láthatóvá, amikor már kellő idő eltelt. Mivel ez egy összetett nyomon követési mechanizmus volt, a hosszú távú megfigyelés volt az egyetlen módja annak, hogy egyáltalán kimutatható legyen. Ha ezt a vakcinát néhány hónapos klinikai tesztelés után, a teleszkopikus vizsgálat (rövidített teszteljárás) során hagyták volna jóvá, ahogyan ez most a SARS-CoV-2 esetében történt, akkor a jóváhagyás előtt nem lehetett volna észrevenni ezt a hosszútávú következményt. Az engedélyt megadták volna, de a kár csak hosszabb idő elteltével vált volna nyilvánvalóvá. Időbeli késéssel vált volna láthatóvá. Helytelen és gondatlanság, hogy a lobbisták és a média egyes képviselői a COVID-19 megjelenése óta azt a benyomást keltik, hogy a vakcina biztonságának teleszkopikus vizsgálata nem növeli az egyébként kizárólag hosszútávú megfigyeléssel és kiértékeléssel kimutatható káros hatások kockázatát. Ezt az állítást tudományos szempontból határozottan el kell utasítani.

Ez a példa mutatja, hogy mennyire összetett és kiszámíthatatlan lehet a káros hatások előfordulása. Minél inkább lerövidül a hosszú távú megfigyelés – és a Covid-19 vakcinák esetében ez jelentősen lerövidült – annál nagyobb a kockázata annak, hogy később olyan káros hatás jelentkezik, amelyet nem lehetett előre látni. Az elővigyázatosság elve, amely szorosan kapcsolódik a vakcinák biztonságához, megköveteli, hogy az ilyen kockázatokat gondosan és lelkiismeretesen minimalizálják várakozási időszakok és le nem rövidített hosszútávú megfigyelések révén. Még ha soha nem is zárhatók ki teljesen, hosszabb nyomon követési szakaszokkal és értékelésekkel mindenképpen jelentősen csökkenthetők.

Az oltóanyag-kutatók, akik ezt a riasztó jelentést a The Lancet című folyóiratban tették közzé, azzal folytatták, hogy beszámoltak egy 2013-as oltóanyag-kutatási konferenciáról, amelyen a tudományos közösség a következő következtetésre jutott: „A konferencia konszenzusa arra figyelmeztetett, hogy más oltóanyagok, amelyek nem a HIV ellen irányulnak, de hasonló vektorvírusokat használnak, szintén növelik a HIV-fertőzés valószínűségét az oltott lakosság körében, különösen a magas HIV-endémiájú területeken”.

Ez potenciálisan hatással lehet a Covid-19 elleni vektorjelöltek némelyikére is, amelyek 5-ös típusú adenovírusokat vagy hasonló hordozóvírusokat használnak – mondta. Ha a megfogalmazott aggályokat összegezzük, akkor az ilyen vakcinák védelmet nyújthatnak a Covid-19 ellen, de hosszú távon növelhetik más vírusfertőzések, például a HIV kockázatát. Képzeljük el, milyen közegészségügyi katasztrófát eredményezne a világ hátrányos helyzetű régióiban és a HIV-fertőzés gócpontjaiban, például az afrikai országokban egy ilyen káros hatásokkal járó, a Covid-19 elleni, sietve jóváhagyott vektoroltás. Ezután különösen világossá válik, hogy a vakcinák biztonsága rendkívül fontos etikai és társadalmi alapelv, amelynek nagy következményei vannak, és amelyet nem lehet félvállról venni. A hosszú távú nyomon követés feltétlenül része ennek az elvnek.

A szerzők további nyomon követési vizsgálatokról is beszámoltak, amelyek megerősítették aggodalmaikat. Jelentésük szerint az a meglepő, hogy arra a következtetésre jutottak, hogy a HIV-fertőzés megnövekedett kockázata nem a ténylegesen bejuttatott HIV-antigénnel, hanem a használt vektorvírussal függ össze. A pontos mechanizmust még nem sikerült azonosítani. Feltételezhető azonban, hogy a vakcinázás kölcsönhatásba lépett a már meglévő immunitással az alkalmazott vektor adenovírusokkal szemben. A szerzők ebből azt a következtetést vonták le, hogy statisztikailag nagyobb valószínűséggel fertőződtek meg HIV-vel azok a beoltottak, akiknél már kialakult a T-sejtes immunitás azokkal az adenovírusokkal szemben, amelyekkel kapcsolatba kerültek.

Az 5-ös típusú adenovírusok a leggyakoribb vírusok közé tartoznak, amelyeknek fajunk ki van téve. Az emberek 40-45 százaléka rendelkezik már meglévő immunitással az ilyen típusú adenovírusokkal szemben. Az ilyen típusú humán patogén adenovírusok és az ugyanezen adenovírusokon alapuló vakcinák közötti immunbiológiai kölcsönhatásokat tovább kell vizsgálni. Éppen ezért az elővigyázatosság elve a legnagyobb visszafogottságot követeli meg az ilyen kérdőjelekkel ellátott vakcinák jóváhagyása során. Ebben az összefüggésben nem szabad elfelejteni, hogy a Johnson és Johnson vektorvakcina szintén egy humán patogén adenovírust használ – egy genetikailag manipulált és ártalmatlanná tett náthavírust. az 5-ös típusú adenovírushoz hasonló problémák merülhetnek fel idővel. Nemkívánatos kölcsönhatások léphetnek fel, ha az emberek véletlenül érintkezésbe kerülnek a megfelelő adenovírussal a vakcinázás előtt vagy után, természetes körülmények között. Mindezen kérdések tisztázásához időre van szükség.

Nem a teleszkopikus vizsgálati eljárások kritikusainak kell bizonyítaniuk, hogy egy oltás nem biztonságos és késői hatásokat fog kiváltani, hanem – fordítva – a vakcinát forgalomba hozni kívánó vállalatoknak kell előzetesen, nagy gondossággal mindent megtenniük annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a káros hatások kockázatát, még akkor is, ha azok időbeli késéssel válnak láthatóvá. Ez pedig a bevált várakozási időszakok és hosszú távú megfigyelések, valamint a jóváhagyás előtti gondos értékelés révén történik. Ugyanez vonatkozik természetesen a hatékonyság és annak időtartamának bizonyítására is, mivel a vakcinák biztonságosságának elve is megköveteli annak empirikus bizonyítását, hogy az előnyök felülmúlják a kockázatokat.

Igazán megdöbbentő, hogy 2020 után olyan helyzetbe kerültünk, hogy a vakcinák biztonságának ezt a megcáfolhatatlan egyszeregyét meg kell magyarázni és meg kell védeni az állandó aláásástól. A CanSino vektorvakcináról a német nyelvű média is többször beszámolt. A tudósítás azonban nem említi az 5-ös típusú adenovírust használó vektorvakcinákkal kapcsolatos komoly tudományos fenntartásokat. Csak az eddig értékelhető rövid távú hatásokra összpontosít, a lehetséges hosszú távú következményekre nem. A Norddeutscher Rundfunk (NDR) tudományos szerkesztősége például így számolt be erről az oltóanyagról: „A kutatók óvatosan optimisták, mert vakcinájuk a tesztalanyoknál az immunrendszer remélt reakcióját váltotta ki, és nem mutattak ki súlyos mellékhatásokat.” A szakértők által az ilyen típusú oltóanyaggal szemben felvetett, a lehetséges hosszú távú káros hatásokkal kapcsolatos aggályokat a cikk nem említi.

A Wiener Zeitung szintén nem számolt be kellően megkülönböztetett módon az 5-ös típusú adenovírusvektorról. Ez csupán egy „hatástalanított hordozó vírus, amely már nem káros az emberre”.

Mindkét idézet jól példázza, hogy a médiában még azokat a vakcinákat is túl kevés kritikával ígéretesnek mutatják be, amelyekkel szemben komoly fenntartások vannak a súlyos lehetséges késői hatások miatt. Még ha egy 5-ös típusú adenovektor vírust tartalmazó vakcina – mint például a CanSino által gyártott – már két klinikai fázison is túl van, és a vakcina a teleszkopikus teszteljárások során kapott pozitív eredmények alapján biztonságosnak tűnik, ez nem jelenti azt, hogy teljesen ártalmatlan is. Annak ellenére, hogy a jelöltet ígéretesnek ítélték, és hogy a rövidített fázisokban nem észleltek a szó szoros értelmében vett súlyos mellékhatásokat, a fent említett, a lehetséges hosszú távú káros hatások miatti kifogások természetesen továbbra is érvényesek. Ezeket nem lehetett kizárni a tesztelés hónapjai alatt, mivel, mint már tudjuk, csak hosszú távú megfigyelés során lehet azokat kiértékelni.